A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-27 / 43. szám

összekeverjük a feketével. A bor csak ügy jó, ha piros a színe, mint a vérnek. Az embernek is több kedve kerekedik az iváshoz ... — feleli mosolyogva. Aztán a téli estékről mesél, mikor az emberek kijönnek ide szánnal a borok és pincék e hallgatag „falujába", hogy néha éjfélig is eliddogáljanak, nótázzanak. Három kilométerre van a szőlő a falutól. Itt nem követnek el csendzavarást. Ha megéheznek, előkerül a tarisznyából a szalonna meg a hagyma. Jó bor, jó egészség ... Elköszönünk Simon Zsiga bácsitól. Búcsúzóul felhajtunk még egy pohár óbort és megígérjük, hogy egy téli estén mi is kiruccanunk egy kis búfelejtőre! Udvardi Miska bácsi pincéje előtt már ott a szekér. A két tehén kifogva legelész a szekér mellett. Az asszonyok, lányok, legények már beálltak a szőlősorokba. Mindenkinek nem is jut egy sor. Így hát én is egy kis szöszke lánnyal szemezgetem a kövér szőlőfürtöket. A gyerekek fülig maszatosak. Nagy buzgalommal láttak munkához, de később megunták. Ott topognak azért a többiek körül. A vidám beszélgetés közben észre sem vesszük az idő múlását. Valaki rágyújt egy nótára, mi meg vele dúdoljuk tovább. Telnek a kannák, kosarak, sajtárok. A puttonyosnak minden fordulónál csillogóbb a szeme. Ügy látszik, megtalálta a pince sarkában a fonott korsót. A lányok szaporán dolgoznak. Gyorsan kiérnek a hegy végére és onnan kiabálnak incselkedve a legényekre: — De féltitek a derekatokat! Így nem érünk haza estére sem! — Tán a bálba siettek? — nevetnek a legények és hqsszú cigarettaszüneteket tartanak, miközben suttyómba 1е-1епёгпеЦ a pincébe hordórendezés ürügye alatt. A lányoknak jó színük van s visszafelé segítenek a legények sorában is. Miska bácsi lent őrli a szőlőt a pincénél. Én is elmegyek a legények után. A poharak körbe járnak. A pince sarkában kis asztalka keményfa deszkából, rajta gyertya, egy dobozban só, fehérkenyér és fekete téliretek, mely kinn terem a szőlőhegyen. Nemsokára újra felmegyünk az asszonyokhoz, nehogy crzt mondják, nem segítünk. Dekát akkorra már le is szedték a megmaradt szőlőt. Hazafelé a poros úton fürgén visz a lábunk. A bágyadt őszi nap bearanyozza a szőlőhegyek hátát. Az öreg zsúpfedeles pincék felett V-alakban húznak délnek a vadlibák. OZSVALD ARP AD Zsiga bácsi egyet-egyet csavar a présen Hazafelé Hajiokok a hegyoldalban