A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-20 / 42. szám

yorsan múlt el az idei nyár s hamar megérkeztek az ősz elő­hírnökeként a ködös, hűvös reg­gelek. Karlsbad — Karlovy Va­ry — ez az erdőkkel borított dombos-hegyes gyógyhely kü­lönösen rideg szeptember elején. Hiába vár­tuk a „vénasszonyok nyarát", melyben még piroslik az alma s virítanak a rózsák, a derűs nyári idő valahol túl, a hegyek mö­gött maradt.... A nyár megszökött elő­lünk, szürke fátyolba öltöztek a hegyek, s az alacsonyan tovaszálló felhők sűrű csep­pekben hullatták könnyüket... Egy ilyen rideg nap elhatároztam, hogy sétát teszek a lomberdők között. Tudtam előre, hogy nem zavar meg bolyongásom­ban senki, ugyan kinek lett volna kedve rossz időben erdőben sétálni? Békés nyugalommal fogadott a fáknak birodalma... A csendet csak itt-ott za­varta meg egy-egy korán lehulló levélke zizzenése. A vén bükkök és tölgyek össze­borultak a feja-n felett s megvédtek az esőcseppektől. Hideg volt, fénytelen dél­után, de az illat, mely a lombok alatt len­gett, az enciánoktól tarkálló Tátraalját juttatta eszembe. Messze jártam már a girbe-görbe utakon, mikor egy kanyarban pad tűnt a szemem elé, sötét, öreg kőpad. Leültem. S most, mi­kor fáradtan a hosszas gyaloglástól hátra­dőlve élveztem a csendet, hirtelen egy sző ötlött szemembe, mely ott^-éllt a kőtám­lára vésve. Meglepődve néztem a támlát. Azon láltam, két verssort — E helyt feledve bút, feledve bánatot pihenj S míg egy sóhajt hazádba nem röpítsz, tovább ne meni! S alatta egyetlen sző: Arany. Kétszer is elolvastam a sötét, betűket, míg meggyőződtem róla, hogy szemem nem káprázik, a fürdőhely vezetősége emlékként jelölte meg a helyet, hol a szalontai költő, itt, e csendes, «magányos helyen papírra ve­tette e kedves sorokat! Mennyi figyelmet, mennyi jóérzést tanú­sított s milyen kegyeletes munkát végzett a fürdőigazgatóság, mikor megjelöltette a Toldi költőjének kedvenc tartózkodási he­lyét . .. Kíváncsit lettem, hogy mikor s mennyi ideig tartózkodott Arany János ebben a gyönyörű világfürdőben? Kérdezősködé­semre a városi levéltárba utasítottak, ahol lekötelező udvariassággal nemcsak felvilá­gosítottak, de nyomtatványokat kerestek elő a sok ezer (sőt tízezer) számra menő iratok közül, azokat, melyek Arany Já • no itt-tartózkodásáról szóltak. így tudtam meg, hogy Arany összesen nyolc ízben gyógykezeltette magát Karlsbadban. S dr. Molnár Béla köz­leményéből azt is megtudtam, hogy Arany Jánosnak gyermekkorában mocsárláza — maláriája — volt, amely nyomot hagyott szervezetében. Később látási és hallási za­varokkal küzdött. „Mint ifjú sokat nélkü­lözött — írja dr. Molnár — később aztán máj- és béllobja volt s dysentériája." 1869-ben volt a költő első ízben Karlsbad­ban, s ide tért vissza nyaranta nyolc éven keresztül, míg 1870-ben Kovács Sebes­tyén Endre sebésztanár epekövekkel meg­operálta. A műtét helyén fisztula, gennyes daganat keletkezett, mely haláláig meg­maradt .... Ugyancsak Molnár doktor könyvecskéjé­ben olvastam, hogy itt-tartózkodása alatt egy, Karlsbadban gyógyulást kereső szegény zsidó ifjú meghalt, akit a zsidó temetőben hantoltak el. Arany a hazájától távol el­hunyt fiú sírkövére a következő sorokat vésette: Jó magyar ifjan akart használni honának, Es hogy erőt nyerjen, jött jelüdülni ide. Hajh, de üdülés helyt kora sírját lelte meg itten, Most apa és rokonok gyásza kesergi nevét. Még egy másik, itt keletkezett versiké­je is fennmaradt a költőnek, mikor itt­tartózkodása idejére esett harmincéves házassági évfordulója. A távolság miatt ün­nepi lakoma és ajándék helyett ezt a ver­set küldte feleségének Szalontára: Nőmhöz Ezernyolcszázharminckilenc Irtuk már e> levelet: Harminc éves Julim édes, Lelki frigyem teveled. Ifjú voltál, ifjú voltam, Árva voltál — én szegény: Nem volt messze olyan össze­illő pár e földtekén. Arany János karlsbadi lakását hamar megtaláltam. A kolonádtól nem messze Ka­nyarodik fel a dombhátra a „Zápocka" ut­ca, melynek nevezetessége, hogy egyik bal­oldali házában Marx Károly, a jobboldali legelső épületében Arany János lakott, A baloldali házon — melyben ma gyó­gyulást kerermrbeutpit beteg dolgozók tar­„... ott, honnan a szarvas lezuhant a • mélybe" Herkovics felvételei védeckého- socializmi Karel MARX 1874-75—76. Itt élt a tudományos szocializmus megalapítója, MARX Károly 1874—75—76. A magvar költő hajdani lakóházának kes­keny kapuja felett cseh nyelvű felirat adja tudtára az erre haladóknak, hogy Zde prebyval slavny madarsky básník Arany János velky obdivovatel Karlovych Var v létech 1869, 1870, 1871, 1872, 1873,1874,1875,1876. Magyar fordításban: Itt tartózkodott Arany János, a híres magyar költő, Karlovy Vary nagy bámulója az 1861, 1870, 1871, 1872, 1873, 1874, 1875, 1876 években. A gyógyfürdő vezetősége emléktáblával jelölte meg a padot, melyen az egyik leg­nagyobb költőnk pihent, s a házat, mely­ben nyolc éven keresztül a nyári hónapok alatt tartózkodott. Arany pedig a „Toldi szerelme" IX. énekében örökítette meg a fürdőhöz való vonzalmát. Egy pad, egy sírfelirat s egy márvány­táblás öreg ház őrzi rég porladó költőnk emlékét s ez a pár sor, Arany János tol­lából: .... ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe, S hol a fürdő épült a forrás fölébe, Ötszáz évvel utóbb — vagy igen már többel. Sokat ábrándozott egy beteg, ősz ember, Megáldotta vizét, nagy jótéteményért Ha nem új életért, új élet-reményért S ha valaha célhoz birt jutni ez ének: Köszöni e forrás csuda hévvizének. Laczkóné Kiss Ibolya: emlékek Karlovy Varyban Az Arany-ház udvari része Arany János emléktáblája

Next

/
Thumbnails
Contents