A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-20 / 42. szám

Я- zólyomi fejüzen^ Autó autó után hozza a felvásárolt tejet az üzembe A kannák mosását is gép végzi Vajköpülö gép Készül a zólyomiak különlegessége: a roquefort sajt ' zámtalanszor átutaztam már Zólyomon, e fontos vasutf gócon, de valahogy mindig úgy adódctt, hogy magába a városban sohasem jutottam el. Már amolyan adósságfélének éreztem, hogy egyszer végre meglátogassam s megnézzem ezt a csinos, fejlődő közép-szlovákiai várost, amelynek múltjáról még csak tudtam valamit, de jelenje teljesen ismeretlen volt előttem. Végre nemrégiben — a brindza utáni kutatóutam alkalmával — eljutottam Zólyomba, mégpedig az ottani tejüzembe. A csinos, régies, de gyönyörű új parkkal büszkélkedő főtér tőszomszédságában épült Szlovákiának ez az egyik legnagyobb és legmodernebb tejüzeme, amelyre oly büszkék a zólyomiak, csak azt sajnálják, hogy — miért, miért nem — hivatalosan besztercebányainak hívják. Az üzem környékén nagy a forgalom, állandóan jönnek-mennek a teherautók, ciszternakocsik, szállítják be a felvásárolt tejet s ki a kész tejtermékeket. Az üzem maga tulajdonképpen e"y hatalmas épülettömbből áll. Odabenn világos csarnokok, modern gépek, mindenütt laboratóriumi tisztaság. Mindent gépek végeznek; áz egy roquefort sajton kívül nem kell semmiféle tejtermékhez kézzel hozzányúlni. A földszint legnagyobb részét a pasztőröző berendezés foglalja el. Itlt csirátlanítják s palackozzák a tejet. A palackozás különben éjjel történik, úgyhogy hajnalban mindig friss tejet lehet szállítani az elárusító helyekre. Itt készül azonkívül a joghurt is. Kíváncsi vagyok, hogyan érik el a joghurt érdekes savanykás ízét, s az üzemvezető készségesen felvilágosít, hogy a tejet az ún. „bolgár-maya" erjesztővel kezelik, s ha megaludt; hatalmas, szekrényszerű katlanokban sterilizálják. A vaj köpülése is egy kicsit másként történik, mint ahogy az ember elképzelné. A tejszint több száz liter befogadóképességű tartályokban keverik, bizony egy-egy ilyen tartály akár fürdőmedencének is 'beillenék. Az üzem különlegessége a penészes sajt, amely ízre és minőségre teljesen azonos az eredeti roquefcrttal. Ennek itt Zólyom könyékén hagyománya van, mert már vagy ötven esztendeje gyártják Véglesen. A roquefort juhtejből készül, három sajtréteg és két penészréteg váltakozik benne. A penészt külön e célra készített kenyéren termesztik. E sajtkülönlegesség iránt újabban külföldön is nagy az érdeklődés. Sajt készül itt még sok más fajta is, a füstölt sajttól kezdve a különféle ömlesztett sajtokon keresztül az ömlesztett ementáliig, egyik jobb, mint a másik. A vállalathoz a zólyomin kívül még hét más tejüzem és négy juhtúró-gyár is tartozik, mind a besztercebányai kerületben. Meglepő, hogy milyen hatalmas ütemben fejlődik a tej feldolgozása és természetesen ezzel együtt a tejtermékek fogyasztása, amely nem utolsó sorban jelzi életszínvonalunk emelkedését. Hogy csak néhány jellemező adattal szolgáljak: például a zólyomi tejüzem tejfelvásárlási terv 1951-ben 26 millió, 1956-ban 38 millió liter volt, ez a szám 1957-ben már 44 milliót tesz ki, s érdemes megjegyezni, hogy az előírt tervet rendszerint még túl is1

teljesítik. Persze, nem minden tehenet tartő paraszt elég öntudatos, s a tejüzem dolgozói ottjártamkor arról panaszkodtak, hogy a kerület 18 000 önállóan gazdálkodó parasztja a harmadik negyed közepéig meg sem kezdte az előírt tejmennyiség beszolgáltatását. A vállalat második negyedévi tervét ugyan így is teljesítette, amiért elnyerte az Élelmiszeripari Minisztériumtól a Dicsérő Elismerés II. fokozatát, de — mint mondják — sokkal szebb eredményt is elérhettek volna, ha jobban megy a felvásárlás. A lenyugvó nap aranysugaraiban fürdik már az ősi vár, amikor elhagyom a várost. Még egy utolsó pillantás az épülő új pályaudvarra, az erdészeti főiskola piros épülettömbjére, s a zakatoló vonat már a Garam-völgy öszi színekben pompázó erdei közt visz tova e szépés hősi városból. Tarjáni Andor