A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-20 / 42. szám

A közös értekezlet már több mint négy órája tart és az eredmény még min­dig semmi. Minden egyes vörös-szakszer­vezeti felszólaló után egy-egy „sárga" je­lentkezik (így nevezték a munkások a szakszervezeti szövetség szociáldemokrata befolyás alatt lévő szervezetét), és mikor már kis híján megegyeztek a közös akciót illetően, Bocsek, a bányásztitkár szólalt fel. Éles hangon szólt, beszédében sértő szán­dék rejlett egyes szociáldemokrata munká­sok személye ellen. A teremben nagy kavarodás támadt. Fel­háborodott kiáltások, sértő megjegyzések, itt-ott káromkodás hangzott mindkét rész­ről, végül aztán a szoedem küldöttség, Matyi, a vezető indítványára kivonult a te­remből, mondván: — Vegyétek tudomásul, ez az utolsó eset, hogy kommunistákkal le­ültünk tárgyalni. Az ajtó döngve vágódott be utánuk. A négv szöges bányászbakancs kemény kopogása még pár pillanatig visszhangzott a szük, kövezett folyósón, aztán csend ... Feri bácsi törte meg a csendet, — Hü, hát ezt elhamarkodtuk, elvtársak! Nem lesz ennek jó vége! Ezek most már nyíltan is ellenünk fogják uszítani tagjaikat, pedig hát egyikük-másikuk mégis csak munkás, ha félre is vezették őket. ЖЭ ocsek titkár meg, mintha mi sem tör­tént volna, mint aki jól végezte dolgát, nagy nyugalommal rakosgatja iratait a fió­kos szekrénybe Csak oldalról vet egy-egy ferde pillantást hol egyikre, hot másikra. Erre aztán Kicsi, mint akit darázs csípett meg, felugrik és alacsony termetét oda­cövekeli a hatalmas Восйек elé. — Mit csináltál, te? Hogy merted? Bocsek hirtelen megfordul: — Milyen jogon akarsz felelősségre von­ni? Már nem vagyok u pártotok tagja! — és ahogy előhúzza zsebéből új, szociálde­mokrata pártigazolványát, arca eltorzul, keze reszket. — Hát mégis igaz, amit rebesgetnek, hogy renegát lettél! De mondd csak, nem félsz, hogy a munkások számon kérik tő­led ezt az aljasságot? Ilyen alattomos mó­don árultad el őket, hogy egyszerre két pártnak voltál a tagja!? A dermedt várakozásban, amikor min­denki figyelmét a két férfi foglalta le, Pis­ta ifjúmunkás észrevétlen kisomfordál a temből. A szomszéd szobában az ifik színdarabot próbálnak. Magához int közülük kettőt-hármat a markosabbjából, suttognak, majd eltűnnek a kijáratban. Ekkor á te­remből már hangos szóváltás hallatszik, főleg Laci bácsi hangja roppant fenyegető: — Takarodj közülünk, te rothadt áruló! Képviselőséget ígértek az urak, mi? Az ajtó hirtelen kivágódik, és Bocsek elfehéredett arccal, hátrálva somfordál ki rajta. Bőrkabátját már csak a folyósón rán­gatja magára. A folyosó szűk és sötét. Az ifik két ol­dalról küzrekapják az árulót, s tompa puffanásokat és egy-egy elfojtott nyekke­nést hallani. Mire a titkár úr négykézláb az utcára kerül, orrán-száján folyik a vér. A bőr­kabát cafatokban lóg rajta. Mindez olyan simán, csöndben történik, hogy egyik te­rembe sem ér el a zaja. Nyugodtan foly­tatják a gyűlést, illetve Gcgol Revi­zorjának a próbáját. Д lig. múlik el fél óra, s vagy tíz gu­mibotos kopó, Kriska fökopó veze­tésével meglepi a munkásotthont. A „titkár urat" keresik. Mindenkit igazoltatnak; a munka mindkét teremben megakad. — Mi történt itten? Kik verték meg Bocsek titkár urat? — pattog Kriska hang­ja. — Valami tévedés lesz — így Kicsi. — Bocsek körülbelül egy órával ezelőtt sér­tetlenül hagyta el a titkárságot. Kicsi szeme titokban találkozik Pista sokatmondó pillantásával, s ebből mindent megért. Aztán Laci bácsi szól köze: — Megnézték az urak, hogy az a disznó nincs-e berúg­va? Mert már egy órával ezelőtt sem volt józan állapotban, csak úgy dőlt belőle a pálinkaszag. Itt voltak a szoedem párt megbízottjai, azokat is sértegette a gaz­ember. Különben is érdeklődjenek az urak Matyitói, ő volt a küldöttség vezetője. — Megengedi, titkár úr, hogy telefonál­jak Sztanyo titkár úrnak? — Tessék. — Halló, ott a szociáldemokrata párt titkársága? Sztanyo vagy Matyi urat ké­rem a telefonhoz... Nazdar! Itt Kriska be­szél. Szeretném megtudni, miért hagyta el küldöttségük a kommunista párt titkársá­gát? . . . Igen, személyesen, adja öt a tele­fonhoz... Matyi titkár úr? Tehát, hogy is volt? . . . Igen, igen, értem. És ön szerint be volt rúgva — hogyan? Szóvai annyira nem, hogy nem tudta volna, mit beszél — igen, értem. Köszönöm. Nazdar! A zsaruk csalódottan hagyják el a mun­kásotthont, látszik rajtuk, hogy többre ké­szültek, de nem sikerült. Az értekezlet részvevői valamennyien mosolyognak, és mikor a rendőrök léptei­nek utolsó koppanása, is eihaL kitör a ne­vetés. — Hát ez jól sikerült! Megérdemelte a gazember. A sajátmaga ásta verembe esett. Csak Kicsi elvtárs marad néma. Egyre a nyakkendőjét rángatja 'ami nála a nem­tetszést jelenti). — Igen, elvtársak, ami igaz, igaz. Megérdemelte, de másképpen is végződhetett volna a dolog. Semmi szüksé­günk arra, hogy egy renegát miatt az egész vezetőséget — ha 'csak pár napra is — becsukják. Főleg, most, mikor olyan fontos események előtt állunk. Egyébként is, tud­játok iól, a kommunistáknak nem céljuk egyéni vállalkozásokba . bocsátkozni. Minden arc Pista és Jani felé fordul, akik úgy érzik magukat, mint a gyerekek, ha rossz fát tettek a tűzre és rajtakapják őket. — Az értekezletet folytatjuk. Az új helyzettel kapcsolatban javaslom, hogy a holnapi napon látogassunk meg minden já­rást és főleg a bányaüzemeket. A legfonto­sabb most az, hogy mielőbb szervezeteink tudomására hozzuk a történteket. Meg kel! magyaráznunk a szoedem pártba és az ő szakszervezeteikbe tartozó munkások­nak. hogy vezetőik magatartása az enység megbontását jelenti. Azét az egységét, amely az utóbbi hónapokban oly örvendete­sen fejlődött, és most sem mirajtunk, kommunistákon múlik, hogy tovább erősöd­jön. Bocsek árulásával is foglalkoznunk kell. és leleplezni minden szervezet előtt, mielőtt észbe kapnának. Röviden: bolsevik módra, támadóan lépjünk fel, mert ezek után erre még nagyobb szükség van mint eddig. — A Rimái Robotos legújabb számában is foglalkozni kell mindkét esettel. Javaslom, hogy a cikket Andor írja meg. Jóska beszámol a környékbeli földbir­tokosokkai folytatott tárgyalásokról. A tárgyalások megszakadtak. A földes­urak hallani serr akarnak a munkások kö­veteléseiről, kihívóan viselkednek, nem lesz könnyű a dolgunk, ezzel szemben a föld­munkások elhatározása szilárd, egységesek, mindenre elszántak. A sztrájk tehát elke­rülhetetlen. Ezt a mozgalmat nagy körül­tekintéssel, igen alaposan felkészülve kell vezetni, mivel a földmunkások óriási tö­megeinek nincs tapasztalata a harcban. Már mind az öt nagybirtokon megalakult a sztráikbizottság. A bizottságok összetéte­le mindenütt jó, tagjaik ötven százaléka kommunista, a többi pártonkívüli. Mosta­nában tömegesen lépnek a földmunkások a Vörös Szakszervezetbe, igaz, nagyrészt a legalacsonyabb kategóriába, tehát a heti ötvenfiüéres tagsági díjat fizetik. Most mu­tatkozik meg pártunk központi bizottságá­nak előrelátása, amely lehetővé tette a legrosszabbul kereső rétegek számára is, hogy csatlakozzanak a szervezethez. 1 aci bácsi az építők között kialakult hely­zetröi számol be. A két nagyobb épít­kezésen — a kaszárnya és a vágóhíd építé­sénél — már megalakult a sztrájkbizott­ság. Az építésvezetők/ ugyan hajlandók tárgyalni — látva az építőmunkások egy­ségét — bizonyos engedményekről, de a tervezett kollektív szerződésről hallani sem akarnak. A tárgyalások tehát itt is holt­pontra jutottak. Az építőmunkások között jó a hangulat, akár holnap is hajlandók kö­veteléseikért a sztrájkot megkezdeni. Egy emberként kilartanak a tervezett kollektív szerződés mellett, jottányit sem engednek. Laci új párttag. Azért hívták a párt ve­zetősége elé, hogy beszámoljon 'a két fű­résztelepen kialakult helyzetről. Beszámo­lója hasonló az előbbi beszámolókhoz, ami annál örvendetesebb, mivel ezen üzemek­ben mostanáig egyetlen párttagunk sem volt, most vele együtt még körülbelül tízen jelentkeztek a pártba, és szintén tömege­sen lépnek a Vörös Szakszervezetbe. A vita eredményét Kicsi foglalja össze. Megjelöli a legközelebbi tennivalókat. A harc tehát széles alapokon megindult. Most még nagyobb szükség van minden párttag ön­feláldozó tevékenységére, lint valália A munkásosztály egysége, a párt helyes vezetése az, amely győzelemre viszi a föld­munkások harcát követeléseik teljesítéséért. Utána Kicsi felolvassa a tervet, amely szerint a napokban a területi pártvezetöség minden egyes tagja meglátogatja a többi járások pártvezetőségeit, ismerteti a határo­zatokat, megbeszéli a tennivalókat. Hang­súlyozza a nagyobb üzemek, bányák, az F-i zománcgyár fontos szerepét a harcokban. Az, hogy a bányaüzemekben a bányabá­rók első kísérletét a m upkás-elbocsátások­ra visszaverjük, nem jelenti a.t, hogy a bányabárók végleg lemondtak terveikről. Ezért tehát állandóan résen kell lenni, fő­leg azok után. ami ma történt. Matyiék ugyan eddig is mindent elkövettek a mun­kások egységének meqbontására, de ezek után feltételezhető, hogy nyíltan fognak uszítani ellenünk és végképp kenyéradó gazdáik szolgálatába lépnek mint besúgók vagy provokátorok stb. Minden esetben fe kell őket leplezni saját tagjaik, a becsületes munkások előtt. A harc vezetéséhez sok türelemre, kitartásra, de még több tudásra van szükség. Fábry István

Next

/
Thumbnails
Contents