A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-20 / 42. szám

A közös értekezlet már több mint négy órája tart és az eredmény még mindig semmi. Minden egyes vörös-szakszervezeti felszólaló után egy-egy „sárga" jelentkezik (így nevezték a munkások a szakszervezeti szövetség szociáldemokrata befolyás alatt lévő szervezetét), és mikor már kis híján megegyeztek a közös akciót illetően, Bocsek, a bányásztitkár szólalt fel. Éles hangon szólt, beszédében sértő szándék rejlett egyes szociáldemokrata munkások személye ellen. A teremben nagy kavarodás támadt. Felháborodott kiáltások, sértő megjegyzések, itt-ott káromkodás hangzott mindkét részről, végül aztán a szoedem küldöttség, Matyi, a vezető indítványára kivonult a teremből, mondván: — Vegyétek tudomásul, ez az utolsó eset, hogy kommunistákkal leültünk tárgyalni. Az ajtó döngve vágódott be utánuk. A négv szöges bányászbakancs kemény kopogása még pár pillanatig visszhangzott a szük, kövezett folyósón, aztán csend ... Feri bácsi törte meg a csendet, — Hü, hát ezt elhamarkodtuk, elvtársak! Nem lesz ennek jó vége! Ezek most már nyíltan is ellenünk fogják uszítani tagjaikat, pedig hát egyikük-másikuk mégis csak munkás, ha félre is vezették őket. ЖЭ ocsek titkár meg, mintha mi sem történt volna, mint aki jól végezte dolgát, nagy nyugalommal rakosgatja iratait a fiókos szekrénybe Csak oldalról vet egy-egy ferde pillantást hol egyikre, hot másikra. Erre aztán Kicsi, mint akit darázs csípett meg, felugrik és alacsony termetét odacövekeli a hatalmas Восйек elé. — Mit csináltál, te? Hogy merted? Bocsek hirtelen megfordul: — Milyen jogon akarsz felelősségre vonni? Már nem vagyok u pártotok tagja! — és ahogy előhúzza zsebéből új, szociáldemokrata pártigazolványát, arca eltorzul, keze reszket. — Hát mégis igaz, amit rebesgetnek, hogy renegát lettél! De mondd csak, nem félsz, hogy a munkások számon kérik tőled ezt az aljasságot? Ilyen alattomos módon árultad el őket, hogy egyszerre két pártnak voltál a tagja!? A dermedt várakozásban, amikor mindenki figyelmét a két férfi foglalta le, Pista ifjúmunkás észrevétlen kisomfordál a temből. A szomszéd szobában az ifik színdarabot próbálnak. Magához int közülük kettőt-hármat a markosabbjából, suttognak, majd eltűnnek a kijáratban. Ekkor á teremből már hangos szóváltás hallatszik, főleg Laci bácsi hangja roppant fenyegető: — Takarodj közülünk, te rothadt áruló! Képviselőséget ígértek az urak, mi? Az ajtó hirtelen kivágódik, és Bocsek elfehéredett arccal, hátrálva somfordál ki rajta. Bőrkabátját már csak a folyósón rángatja magára. A folyosó szűk és sötét. Az ifik két oldalról küzrekapják az árulót, s tompa puffanásokat és egy-egy elfojtott nyekkenést hallani. Mire a titkár úr négykézláb az utcára kerül, orrán-száján folyik a vér. A bőrkabát cafatokban lóg rajta. Mindez olyan simán, csöndben történik, hogy egyik terembe sem ér el a zaja. Nyugodtan folytatják a gyűlést, illetve Gcgol Revizorjának a próbáját. Д lig. múlik el fél óra, s vagy tíz gumibotos kopó, Kriska fökopó vezetésével meglepi a munkásotthont. A „titkár urat" keresik. Mindenkit igazoltatnak; a munka mindkét teremben megakad. — Mi történt itten? Kik verték meg Bocsek titkár urat? — pattog Kriska hangja. — Valami tévedés lesz — így Kicsi. — Bocsek körülbelül egy órával ezelőtt sértetlenül hagyta el a titkárságot. Kicsi szeme titokban találkozik Pista sokatmondó pillantásával, s ebből mindent megért. Aztán Laci bácsi szól köze: — Megnézték az urak, hogy az a disznó nincs-e berúgva? Mert már egy órával ezelőtt sem volt józan állapotban, csak úgy dőlt belőle a pálinkaszag. Itt voltak a szoedem párt megbízottjai, azokat is sértegette a gazember. Különben is érdeklődjenek az urak Matyitói, ő volt a küldöttség vezetője. — Megengedi, titkár úr, hogy telefonáljak Sztanyo titkár úrnak? — Tessék. — Halló, ott a szociáldemokrata párt titkársága? Sztanyo vagy Matyi urat kérem a telefonhoz... Nazdar! Itt Kriska beszél. Szeretném megtudni, miért hagyta el küldöttségük a kommunista párt titkárságát? . . . Igen, személyesen, adja öt a telefonhoz... Matyi titkár úr? Tehát, hogy is volt? . . . Igen, igen, értem. És ön szerint be volt rúgva — hogyan? Szóvai annyira nem, hogy nem tudta volna, mit beszél — igen, értem. Köszönöm. Nazdar! A zsaruk csalódottan hagyják el a munkásotthont, látszik rajtuk, hogy többre készültek, de nem sikerült. Az értekezlet részvevői valamennyien mosolyognak, és mikor a rendőrök lépteinek utolsó koppanása, is eihaL kitör a nevetés. — Hát ez jól sikerült! Megérdemelte a gazember. A sajátmaga ásta verembe esett. Csak Kicsi elvtárs marad néma. Egyre a nyakkendőjét rángatja 'ami nála a nemtetszést jelenti). — Igen, elvtársak, ami igaz, igaz. Megérdemelte, de másképpen is végződhetett volna a dolog. Semmi szükségünk arra, hogy egy renegát miatt az egész vezetőséget — ha 'csak pár napra is — becsukják. Főleg, most, mikor olyan fontos események előtt állunk. Egyébként is, tudjátok iól, a kommunistáknak nem céljuk egyéni vállalkozásokba . bocsátkozni. Minden arc Pista és Jani felé fordul, akik úgy érzik magukat, mint a gyerekek, ha rossz fát tettek a tűzre és rajtakapják őket. — Az értekezletet folytatjuk. Az új helyzettel kapcsolatban javaslom, hogy a holnapi napon látogassunk meg minden járást és főleg a bányaüzemeket. A legfontosabb most az, hogy mielőbb szervezeteink tudomására hozzuk a történteket. Meg kel! magyaráznunk a szoedem pártba és az ő szakszervezeteikbe tartozó munkásoknak. hogy vezetőik magatartása az enység megbontását jelenti. Azét az egységét, amely az utóbbi hónapokban oly örvendetesen fejlődött, és most sem mirajtunk, kommunistákon múlik, hogy tovább erősödjön. Bocsek árulásával is foglalkoznunk kell. és leleplezni minden szervezet előtt, mielőtt észbe kapnának. Röviden: bolsevik módra, támadóan lépjünk fel, mert ezek után erre még nagyobb szükség van mint eddig. — A Rimái Robotos legújabb számában is foglalkozni kell mindkét esettel. Javaslom, hogy a cikket Andor írja meg. Jóska beszámol a környékbeli földbirtokosokkai folytatott tárgyalásokról. A tárgyalások megszakadtak. A földesurak hallani serr akarnak a munkások követeléseiről, kihívóan viselkednek, nem lesz könnyű a dolgunk, ezzel szemben a földmunkások elhatározása szilárd, egységesek, mindenre elszántak. A sztrájk tehát elkerülhetetlen. Ezt a mozgalmat nagy körültekintéssel, igen alaposan felkészülve kell vezetni, mivel a földmunkások óriási tömegeinek nincs tapasztalata a harcban. Már mind az öt nagybirtokon megalakult a sztráikbizottság. A bizottságok összetétele mindenütt jó, tagjaik ötven százaléka kommunista, a többi pártonkívüli. Mostanában tömegesen lépnek a földmunkások a Vörös Szakszervezetbe, igaz, nagyrészt a legalacsonyabb kategóriába, tehát a heti ötvenfiüéres tagsági díjat fizetik. Most mutatkozik meg pártunk központi bizottságának előrelátása, amely lehetővé tette a legrosszabbul kereső rétegek számára is, hogy csatlakozzanak a szervezethez. 1 aci bácsi az építők között kialakult helyzetröi számol be. A két nagyobb építkezésen — a kaszárnya és a vágóhíd építésénél — már megalakult a sztrájkbizottság. Az építésvezetők/ ugyan hajlandók tárgyalni — látva az építőmunkások egységét — bizonyos engedményekről, de a tervezett kollektív szerződésről hallani sem akarnak. A tárgyalások tehát itt is holtpontra jutottak. Az építőmunkások között jó a hangulat, akár holnap is hajlandók követeléseikért a sztrájkot megkezdeni. Egy emberként kilartanak a tervezett kollektív szerződés mellett, jottányit sem engednek. Laci új párttag. Azért hívták a párt vezetősége elé, hogy beszámoljon 'a két fűrésztelepen kialakult helyzetről. Beszámolója hasonló az előbbi beszámolókhoz, ami annál örvendetesebb, mivel ezen üzemekben mostanáig egyetlen párttagunk sem volt, most vele együtt még körülbelül tízen jelentkeztek a pártba, és szintén tömegesen lépnek a Vörös Szakszervezetbe. A vita eredményét Kicsi foglalja össze. Megjelöli a legközelebbi tennivalókat. A harc tehát széles alapokon megindult. Most még nagyobb szükség van minden párttag önfeláldozó tevékenységére, lint valália A munkásosztály egysége, a párt helyes vezetése az, amely győzelemre viszi a földmunkások harcát követeléseik teljesítéséért. Utána Kicsi felolvassa a tervet, amely szerint a napokban a területi pártvezetöség minden egyes tagja meglátogatja a többi járások pártvezetőségeit, ismerteti a határozatokat, megbeszéli a tennivalókat. Hangsúlyozza a nagyobb üzemek, bányák, az F-i zománcgyár fontos szerepét a harcokban. Az, hogy a bányaüzemekben a bányabárók első kísérletét a m upkás-elbocsátásokra visszaverjük, nem jelenti a.t, hogy a bányabárók végleg lemondtak terveikről. Ezért tehát állandóan résen kell lenni, főleg azok után. ami ma történt. Matyiék ugyan eddig is mindent elkövettek a munkások egységének meqbontására, de ezek után feltételezhető, hogy nyíltan fognak uszítani ellenünk és végképp kenyéradó gazdáik szolgálatába lépnek mint besúgók vagy provokátorok stb. Minden esetben fe kell őket leplezni saját tagjaik, a becsületes munkások előtt. A harc vezetéséhez sok türelemre, kitartásra, de még több tudásra van szükség. Fábry István