A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-20 / 42. szám

Egy ha^ó elsüllyedt A gyilkosok, Adenauer, Strauss, Krupp, Thyssen és a volt SS-generálisok. Tavasz volt. Tizennyolc fiatal nyugat­német katona, egy esztelen és embertelen parancs következtében a megáradt lller folyó hullámaiban vesztette el életét. A gyilkosok, Adenauer, Strauss, Krupp, Thyssen... részvéttáviratot küldtek a gyászoló szülőknek. Most ősz van. Alig egy hónapja, ponto­san szeptember 21-én elsüllyedt a Pamir nyugatnémet iskolahajó. Fedélzetén har­mincöt főnyi legénység és ötvenkét ten­gerészkadét. Legidősebbjük sem volt még tizennyolc éves. Szombati napon történt katasztrófa. Délután még a P,amir S. O. S. jeleket adott le, este még egyszer. Aztán elhallgatott. Öt hajó kereste a Pamirt, és csupán két üres mentőcsónakot találtak. Később megmentettek öt hajótöröttet. Nyolcvankit élet azonban elveszett. Tengerészek tengeren szoktak meghalni, -fiatalon, öregen ... Ezeket azonban meggyilkolták, mint az ilieri tizennyolcat. A gyilkosok? Ugyanazok, személy és név szerint ugyanazok: Adenauer Strauss, Krupp, Thyssen ... A gyilkosságot a világ közvéleménye előtt a jobboldali angol „Daily Express" leplezte le. Mit ír a Daily Express? „Miért engedélyezték, hogy ez az elaggott bárka kifuthasson a tengerre? A Pamir már 1952 januárjában adott le S. O. S. jeleket. Fedélzetén akkor 49 tengerészkadét volt. Egy évvel később, 1953 januárjában az ötven éves ayg négyárbocos ismét a pusz­tulás szélén állott, vagyis inkább vitorlá­zott. És most jött a gyászhír, a Pamir el­süllyedt. Elpusztult a legénység, elpusz­tultak a fiatal kadétok. Igaz, a Pamir va­lóban szépen festett a tengeren, de tény az, hogy már minden tekintetben korhadt volt." Akaratlanul Bertold Brecht Három ga­rasos regénye jut az ember eszébe. Az an­gol-búr háború idején a pénz hiénái ki­selejtezett, korhadt szállítóhajókat'adtak el az angol kormánynak. A csapatszállító ha­jók elsüllyedtek, fiatal angolok százai ful­ladtak a tengerbe. Bizonyos emberek azon­ban meggazdagodtak. A Koldusopera hajói nem voltak vesze­delmesebbek, mint a Pamir. Nyolcvankét halott ezt tanúsítja. A gyilkosok pedig ké­szülnek a további, nagyobb méretű gyil­kosságokra, r háborúra. REINER KUNZE: A kritikusok gyűlése véget ért. Most pihentek. Vacsora előtt még az egyik üzem kik üdöttie beszélt. Lelkesen, okosan, egy­szerű szavait költészet hatotta át. Jelenleg szünetet tartottak _ és levegőztek. Négvesével ült°k a padon a parkban. El­árvult. gondozatlan volt a park, fáit be­nőtte rég a kúszó borostyán. A messze távolban a fák lombjai között egy ké­mén- füstölt. Fülemüle énekelt. A kritikusok felfigyeltek. Az egyiknek siket ül, a másiknak nem... E pillanatban, midőn e sorokat írom, a rádió már a második mesterséges szovjet földszatelit világűrbe bocsátásáról számol be. Az első, amelyet újságok, televíziós és rádióadások rendkívüli híradásai jelentenek óráról órára a világ száz és százmilhónyi érdeklődőinek, amelyet a csillagvizsgálók és valószínűleg a velünk szemben ellenséges érzéseket tápláló katonai műszaki specialis­ták hada figyel, óránkénti 28 800 kilométeres sebességgel száguld a világűrben, hol Tokió, hol New York, hol Kairó és más városok felett jelenve meg. A tudósok őszinte örömmel üdvözölték a nagy sikert, a katonák viszont fogcsikor­gatva. Sót az egyik amerikai ellentengernagy kijelentette, hogy miért is e nagy hűhó, hisz egy gömbölyű vasdarabot bárki is ki­lőhet a világűrbe. Hát igen! Vasdarabokkal bárki lövöldöz­het. Ezt csinálják ma a „világ urai" is. Interkontinentális lövedékkel lövik a világ­űrt, Azaz csak lőnék. Ha tudnák... Ugyan­is az „Atlas", „Snark" és nem *udom, mi­lyen elnevezésű interkontinentális lövedé­keik felrobbanása után e napokban immár a hadotik interkontinentális lövedé­kük robbant fel. Ezúttal fel sem repült, az ágyúszerü kilövökészülék lafettáján rob­bant fel. Bizo y, ellentengernagy úr, vasgolyóbiso­kat mindenki eregethet. Megértem az amerikaiak keserű szájízét, hisz súlyos vereségről van szó, mégpedig egy olyan technika terén, amely teljesen szétrombolhatja világuralomra törő tervei­ket. És megértem az ellentengernagy úr te­hetetlen dühét is. Szegény, valahol Was­hingtonbar ül és ökléf rázza, az Amerika egén megjelenő mesterséges bolygó 'elé. Mert az ellentengernagy úr és a hozzá ha­sonszőrűek azonnal fényképezésre és más­féle kémkedésre gondolnak. Elképzelik, hány ezer fényképfelvételt tud majd egg ilyen szatelit készíteni az amerikai és NATO tá­maszpontokról, hadiüzemekről, és hogy eze­ket á felvételeket különleges, esetleg te­levíziós adással közvetíti a szovjet hadse­reg vezérkarához. És ez a szatelit nem amerikai, hanem kommunista szatelit (végre legalább egy!). Azt képzelem, hogy e na­pokban Amerikában sok megnyúlt orrú em­ber jár. Mert ez az egy ici-pici kommunista szatelit ma még csupán a tudományt szol­gátja. Holnap azonban, ha a szükség úgy hozza, nemcsak fényképezni tanul meg, hanem bombákat eregetni a világbéke ellenségeire, legyenek azok Bonnban, Londonban, vagy Wasningtonban ... Hitler kísért! Igén Bonnban újraéledtek a kísértetek! A kereszténydemokraták vá'asztási győ­zelme kísértetiesen emlékeztetett Hitler vá­lasztási győzelmére. És' Adenauer Konrád nyugatnémet kancellár választás utáni ténykedése azt bizonyítja, hogy Bonnban újjáéledtek a náci birodalom Európa biz­tonságát veszélyeztető kísértetei, Hitler és társai Szeptember végén a vén kancellár interjút adott az amerikai Columbia Broadcasting Corporation rádió és televíziós társaságnak. Az Adenauer-interjú Európa §zerte nagy megdöbbenést váltott ki. Adenauer kijelentette, hogy a nyugat-né­met kormány нет ismerheti el az Odera-Weisse határt. Az interjú során kifejtette, hogy Lengyelország nyugati területeit vé­leménye szerint be kell kapcsolni a nyugat­európai közös piac szervezetébe. Ez lénye­gében a nyugat -német finánc-töke és nehéz­ipar uralmát jelentené Lengyelország nagy része felett. Először gazdaságilag, majd po­litikailag is. A lengyel közvélemény magától értetődő­en elutasította ezt a szemtelen támadást, és Gomutka nyilvánosságra hozott beszé­dében kijelentette, hogy Lengyelország nyu­gati határát ha kell, fegyverrel is megvé­dik: • ' Ám nyugtalanok az angolok is. A Daily Express szerint az agg kancellár beszéde „-ossz előjel". Szerinte nem érdekes, hogy Adenauer ebben a pillanatban keletre eső területeket követel. „A tény az, hogy Euró­pában ismét fellépett egy területi követelé­seket hangoztató Németország." És a franciák is tudják, hogy nem babra megy a iáték. A Tribune des Nations azt írja, hogy a franciák tudják jól, mihetyest a németek olyan területeket követelnek, amelyekre nincsen igényük, előbb-utóbb rá­térnek Elzász-Lotharingia kérdésére is. Bonnban Hitler szelleme újraéledt és Eu­rópa közepén egy seb üszkösödni kezd .. • BARSI IMRE — Szeretném tudni, hol van — monda az egyik. .— Tulajdonképpen nevetséges az egész. Te ember vagy. ő madár, méq sincs felette hatalmad. Ha akar, énekkel, ha nem, hát hallgat. A kritikusok ismét figyeltek. Ekkor megszólalt a másik: — Miként lehetséges, hogy ez az apró jószág olyan hangosan énekel' — Hát akkor elemezd öt — felelte ne­vetve az első. — Érdekes lenne. — Allattanilag tán igen — vélte a har­madik. — így talán még érdekes, különben igazán unalmas. Fülemüle. A romantika kora már rég elmúlt. Ott, a távolban gyár­kémény füstöl, óriás kerekek forognak és gépek zúgnak ... És itt egy fülemüle éne­kel. Véleményem szerint ma így nem lehet énekelni. Ez giccs! — És Ön miért nem szól semmit? — kérdezte az első a hallgató negyediktől, aki a Dad támlájára hátradőlve szótlanul bá­mult ? sötétbe. — Én? — húzta fel jobb vállát a negye­dik. — Azért, mert olyan gyönyörűen éne­kel. Ő a gyárban dolgozott. 13

Next

/
Thumbnails
Contents