A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-20 / 42. szám

Az Egyesült Államok a gazdasági hanyatlás útján Mint a moszkvai Pravda írja, az USA gazdasági „meteorológia" figyelői még néhány hónappal ezelőtt tele voltak optimizmussal. A vállalkozók lapjaiból szinte áradt a derű. Még akkor is, amikor maguk a hivatalos tényezők beismerték, hogy az ipari termelés csökken, az északamerikai sajtó bizakodott... Őszre — úgymond — megjavul a helyzet... És ime, mi történt, A nagytőkések folyóiratai, mint pl. az United States News and World Report és a Magazin of Wall Street egyértelműen megállapítja, hogy a három «yen át tartó konjunktúrának valószínűleg vége és elkerülhetetlen a gazdasági élet hanyatlása. Ma már nem arról tanakodnak az USA közgazdászai, lesz-e hanyatlás, hanem hogy meddig fog tartani. A nyugtalanságra van éppen eléq ok, 1955-höz képest most 30%-kal csökkent az automobil-, mosógép-, és rádió-gyártás. A fogyasztási cikkek , termelésének hanyatlása méq legutóbb nem okozott nagyobb aggodalmakat. Az érdekeltek azzal vigasztalták magukat, hogy a nehézipart erős;n foglalkoztatják a megrendelések. Sok vállalat igényel új berendezéseket, ipari beruházásokat. De mi történt? Az ipari nagyüzemek teljesítőképessége aránytalanul megnövekedett, és mint a Business Week című lap írja. a vaskohászatban az év első felében csak 30%-nyira lehetett kihasználni a teljesítőképességet, a gépiparban 84%-nyira, s ami a fogyasztási cikkeket illeti, itt egyes esetekben még 50%-rt sem lehetett elérni. Ezért számos vállalat — közöttük nem egy igen tekintélyes is — korlátozni kezdte a termelést. Persze a vállalkozók köreiben nem egyöntetű a felfogás. Vannak olyan tőkés csoportok, melyek bíznak a gazdasági élet közeli fel'endülésében és a konjunktúrában s továbbra is több árut termelnek, miilt ami eladható. Pedig ma már íz a helyzet, hogy az acélgyártás is csökken, nem is szólva a kőolajtermelés újabb és újabb korlátozásáról, és a színesfém-bányászat csökkenéséről. A hanyatlás naqv méreteket ölt a mezőgazdaságban is, ahol a kormány intézkedései következtében hatalmas területeket hagytak bevetetlenül. A búzatermelést 13%-kal, a kukoricáét 5%-kai, a gyapottermelést minteoy X5°/o-kai csökkentették. Az északamerikai gazdasági élet labilitása pénzüqyi téren is megmutatkozik. A bankok egyre nehezebben nyújtanak hiteleket, és a kamatláb 1933- óta most érte el legmagasabb színtjét. ami annál figyelemre méltóbb, mert jelenleg már kisebbek a beruházások és aoadank a részletüzletek. Az United States News and World Report című nagyburzsoá hetilap elismeri, hogy a kis- és közéoioarosok a magántőkéseknek 12, 15 sőt 18%-os uzsorakamatot kénytelenek fizetni. A belső piac forgalmának csökkenése következtében egves ipari körök, melyek nincsenek közvetlenül érdekelve a hadfelszerelési termelésben, alighanem a hadi költségvetés megszorítását fogják szorgalmazni. És június óta a katonai közigazgatás valóban törölt Ls egyes rendeléseket, mire a nagy hadiipari üzemek apjai a munkabeszüntetés és a munkáselbocsátás szükségének kérdéseit feszegették. A valóságban, persze, nem került sor a hadi költségvetés lénveges csökkentésére, pusztán átcsoportosítás történt, mégpedig a nukleáris és rakéta-fegyverek gyártásának javára... Az USA hadiipari konszernjei úgy vélik, hogy a fegyverkezés elengedhetetlenül szükséges a tevábbi hanyatlás feltartóztatásához, ami persze hazug és esztelen érv s csak arra jó, hogv a hatalmas fegyverkezési monopóliumok :

deig-óráig további mérhetetlen nyereségeket zsebeljenek, be, viszont anná! nagyobb gazdasági összeomlás távlatát vetíti az Egyesült Államok népe ele. SZIRT rülmény, hogy az algériai kérdésnek rövidesen tárgyalásra kell kerülnie az ENSZ jelenlegi közgyűlésén. Bourgés-Maunoury bukása rendkívül visszás helyzetbe juttatta Franciaországot, feltárta azokat a mély ellenteteket. amelyek a francia államhatalom jelenlegi urait a néptől elválasztják. Bourgés-Maunourynak nem sikerült az úgynevezett kerettörvény révén elhárítania az algériai kérdés megvitatását, amely az ENSZ talaján is megmutatja, hogy az imperialistáknak mind kevésbé sikerül megrongált hadállasaikat fer.ntartaniok. Az algériai háború befejezése nem érhető el másként, csak az algériai függetlenség biztosításával. SZIRT Kiérdemelt vereség A másedik világháború befejezése óta Franci ч rs^ág számos kormányválságot élt át, s így túlzás volna állítani, hogy a Bourgés-Maunoury kormány lemondása különös meglepetést okozott. Meglepetésről már csak azért sem lehet szó, mert ez a kormány úgyszólván már születése pillanatában életképtelen volt és csak dicstelen kulisszaimegetti kombinációknak köszönhette létét, amelyet a hosszú parlamenti szünet meghosszabbított. De így is csak 111 napig tengett-lengett. És hogy Coty köztársasági elnök mégsem vette a lemondást azonnyomban tudomásul, pusztán azt bizonyítja, hogy a franciaországi politikai válság ezúttal nagyon is alkalmatlan pillanatban tört ki és az eddigi megszokott módon hathatósan nem oldható meg. Mint ismeretes, Bourgés-Maunoury kormánya azért lépett vissza, mert az algériai kerettörvény esetében a bizalmi kérdés felvetésekor rem kapta meg a szavazat többséget. A nemet mondók nagyobb része azért vetette el a törvényjavaslatban foglalt „reformokat", mert kevesellte, tessék-lássék meqoidásnak tekintette, kisebbik része — vagyis a Jobboldali reakció — pedig méq nvomorusáqos látszat-önkormányzat megadásáról sem akart hallani. És Bourgés-Maunourvék kerettörvénye valóban nem volt több látszatnál. Hiszen olyan „föderatív" rendszert dolgozott ki, amely köziqazgatásila« úgynevezett „autonóm tartományok" létesítését biztosítaná, de ezek vezetőit a párizsi kormány nevezné ki. Alqéria tehá* lényegében Franciaország tartománya maradna. Algéria népe azonb. i az önrendelkezési jog teljes ' tiszteletbentartását követeli, ezért harcol áldozatosan immár negyedik éve a franc'a ovarmatosítók eilen, akik 600 000 főnyi hadsereggel, a legkegyetlenebb terror alkalmazásával akarják megtörni az algériai nép hősi harcát. A francia monopóliumok és nagybirtokosok továbbra is görcsösen ragaszkodnak Algéria leigázásóhoz, amelyet nemcsak a feneketlen nyomorúsáqba taszított algériai nép, hanem Franciaország népének túlnyomó többsége is haladéktalanul fel akar számolni. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hoqv az aiqériai hadiárat napi 2 milliárd frank hadikiadást jelent, amit a dolgozókon hajtanak be. Franc'aorszáq zilált pénzügyi helyzete, amely a francia frank 20%-os devalvációját (értékcsökkenését) vonta maga után, az áldatlan hadviselésre és fegyverkezésre vezethető vissza, ha ez nem is az eovedüli ok. A francia válságot súlyosbítja az a kö-Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő 1957. október 3-án hosszas betegség után elhunyt. Halálával a magyar irodalom egyik legkiválóbb lírikusát vesztette el. Versei és műfordításai mély átérzésről, kitűnő formaérzékről tanúskodnak. Méltán sorolhatjuk őt a zújabbkori magyar költészet maradandó alakjai közé. ß cSzmáiJzekér Szénásszekér ment át az éjszaka a. városon, az utcákon, fehér holdfényben, — óh hogy felfigyeltek a fülledt házsorok! Hogy nyújtóztak és sóhajtoztak j roncs körúti fák! Szénásszekér ment át a városon. Jött és továbbment: úszott, lebegett az édes szagban, amely vele jött, úszott a fényben, úszott és mesélt — nekem mesélt! Nekem hozta el a falusi holdat, tömzsi tücsköket, lompos komondort, rétet, aratók bötorkú dalait, mezei hők barna bőrét, ekét és vödröket, cigány nyirettyüt, dünnyögő dudát, hozta magával emlékeimet, utánam hozta kormosderekú bikák szemében az erős napot, a trágyát és az egek árvizét, a záporban felfrissült dombokat, kegyetlen munkát, erőt, szigorú kitartást, — mindent utánam hozott! Visszahozott mindent, s míg áthaladt a világfényes, síri városon, az éjszaka körútján: szívdobogva hallgattam, hogy nőnek köröttem a fák, füvek, erdők, s távol ormokon roppant testét végigterítve, hogy lélegzik ös álmában a hegyek tölgyhomlokú, bozontos istene. 12