A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-20 / 42. szám

a szocializmus építésének, a társadalom és az emberek átalakulásának kérdéseit és feladatait! Aki csak a magánélet megnyilvánulásaira rezonál, akit csak a hétköznapok mechanikus folyása érdekel, az nem érdemli meg a költő nevet. • Nem csak mi mondjuk ezt, jóval előttünk kinyilatkoztatta már többek között Petőfi is: „Ha nem tudsz mást mint eldalolni/ saját fájdalmad s örömed:/ nincs rád szüksége a világnak/ s ezért a szent fát félretedd." Az utóbbi időben az íróknál, költőknél — és a közönségnek, a szélesebb irodalmi közvéleménynek a körében is! — egy, Petőfi tanításával szöges ellentétben álló felfogást, magatartást észlelhetünk. A közösségi ügyektől való viszolygás mellett gyakran tanúi vagyunk annak; is, hogy a fontos politikai problémák, társadalmi kérdések költői felvetéseit automatikusan demagógiának, frázishalmozásnak, jelszavas vagy vezércikkízü költészetnek tekintik. A sematizmus (és ismert kísérőjelenségei) leleplezése által okozott kiábrándulásnak egyik torz utóhatása ez is. Mint mondani szokás: a ló másik oldalára való esés. A közügy, a politikum, a szocialista építés terve és perspektívája éppenúgy lehet — és kell is hogy legyen — egy versnek a témája vagy motívuma, mint az imádottam Ringott a csónak. Raayog а 1шШт hátán a hulló nap-járta szirtjok. Szemben aranyrúcs csillan: a szultán háremre int ott. Ringott a csónak. Az őrség ébren — fegyverben állig — ül benne szótlan: duzzadóizmú legény kezében evező csobban. S az örök közt, ö, bilincsbeverve: a legény gyermekemléke, drága angyali bimbó, illatos kertek görög virága. szépsége vagy az életem hiábavalóságán háborgó lelkem keserve. Petőfinek, Adynak, József Attilának, Aragonnak, Nezvalnak a költészete, de a mi bírált költőinknek is több alkotása bizonyítja azt, hogy a békéről, a demokráciáról, a szocializmusról és a Pártról éppenúgy lehet forró vallomásokat s egyben művészileg is tökéletes verseket írni, mint a legintimebb és legizzóbb privát-érzelmekről. Persze ugyanúgy lehet gyatra tákolmányokat, művészileg hamis fércművek is. Itt, két dolgot kell tudomásul venni és két dolog ellen kel! harcolni! Tudomásul kell venni azt, hogy amint a „párt", a „szocializmus" és a „béke" szavak beiktatása egy gyenge verset még nem tesz pártossá, eszmeileg erőssé, éppenúgy a politikai jelleg, a politikai tartalom hatására sem változik egy erős művészi alkotás vezércikké és demagóg frázishalmazzá. Harcolni pedig egyrészt az ellen a felfogás ellen kell, amely a politikailag és világnézetileg exponált költészetet eo ipso lebecsüli — másrészt azok ellen, akik a művészettől távol álló konjunkturális fércműveikkel — sokszer az irodalompolitika hivatalosainak buzgó bólogatása mellett — diszkreditálják az igazi harcos költészetet és a komoly értelemben vett pártosságot is. Az, amit most itt az irodalomnak, a Ringott a csónak. Lángéi a szikla, bíborra festi hulló nap fénye, a legény nehéz lapátja sírva hasít a mélybe. Egy pillantás csak, s a lányka arcát — bús lelke tükrét azonnal érti. — Evezős,' hová fordul a sajkád? — ijedten kérdik. Egy bíztatás csak a legényszembe — örvénylón, vadul zúgnak a habok. — Állj, fiú, szikla mered itt szembe; a hárem amott! — költészetnek válságbajutásáról és ennek a válságnak a jelenségeiről mondottunk, természetesen nemcsak a harmadvirágzás úttörő lírikusaira jellemző. Hogy elsősorban rajtuk, az б fejlődésükön demonstráltuk mindezt, annak oka az volt, hogy a válságjelenségek genetikus 1 emutatásához a mi irodalmunkban az ő eddigi ütjük, fejlődésük a legalkalmasabb. Egyébként az, amit általánosságban elmondottunk — és a mi viszonyainkhoz képest, esetleg túlexponáltunk! — ugyanúgy jellemző egész költészetünkre, tehát a lírai utánpótlásra is. Azzal a különbséggel, hogy a lírai utánpótlásnak a tagjai nem estek át, 'vagy még nem működő költőkként, - hanem csak figyelőkként vagy utólagos tudomásulvevökként estek át az első fázison: a sematizmussal és hurráoptimizmussal torzított irodalmi szakaszon. Ők — az elődjeik példáján „okulva" — költői pályafutásukat esetleg rögtön a fent elemzett második szakasz jelenségeitől befolyásolva kezdték meg. Az általánosságban elmondottakat próbáljuk meg most közelebbről is konkretizálni és a fejtegetésünk első és második részében tett kijelentéseket személyi példákon is ellenőrizni. Líránk mai helyzetében, jövöt is csírázó jelenében tegyünk hát egy valóban konkrét széttekintést! (Folytatása következik) Néhány csapás még. A csónak száguld, szitokra nyílik az őrök ajka — gyors ladikját a legény a vadult örvénybe hajtja. — Vissza, vagy lövök! '— csattan feléje — térítsd a csónakot vissza! — De ö csak örvényt lát, sziklát, s az édes lány szemét issza! — Közel a szikla! Evezős, torpanj! — Öt golyó süvít nyomán a szónak. Mellé! — És mennykörobajjal roppan össze a csónak. Elmúlt a nap. A víz szürke fátyla rájukhull, tűnik a világ; már égi hárem ölén a lányka: angyali rózsák kertjébe szállt a kis görök virág ... Fordította Simkó Tibor, JAROSLAV VRCHLICKY: Kását főzött az egérke zöldmázas kis serpenyőbe És ha vagy 300 patkány főzöget az ön terméséből évszámra, az már bőséges ebéd. Van aki ezt fel seih veszi, mert „csak" egy-egy maroknyi gabona tűnik el egyszerre a magtárból, a jó gazda azonban nem hagyja annyiban, annál inkább sem, mert a patkányok terjesztik az ember és állat egészségét veszélyeztető ragályos betegségeket. Az ODRA—FORTE kapható a drogériákban és a JEDNOTA elárusítóhelyein, nagyban a REMESELNÍCKE POTREBY raktáraiban. 11