A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-20 / 42. szám

Tisza István káplárja és a néma ezredes Azért használom címül Tisza káplárját, mert helyzetem hasonlít az övéhez. A fiata! Tisza huszáronkéntes volt, apja pedig mindenható miniszterelnök. A katonaság azonban még attól is rendet követel, akinek az ipja Tisza Kálmán, de hát hogyan merik szrmon kérni a fiatal Tisza gróftól, ha valamiben rendetlen, ha nem végzi pontosan kötelességét?! Hát ilyenformán! A fiatal grófnak a csizmája nem veit kifényesítve, a kabátjáról is hiányzott egy gomb. A vizsgálatot teljesítő káplár kiléptette a sorból Tisza gróf közvetlen szomszédját, és valamenynyiük előtt megdicsérte azért, hogy a csizmája fényes, a ruhájáról pedig egyetlen gomb som hiányzik. Tisza Istvánnak nem szólt semmit, a legközelebbi alkalommal azonban Tisza gróf csizmája is tükörfényes volt, gomb sem hiányzott a ruhájáról. Most én is úgy teszek, mint Tisza István káplárja: megdicsérem azt, aki valóban méltó a dicséretre, s abban eménykedem, hogy azok is értenek belőle, akiket nem említek meg. Mert van. aki csakugyan érdemes a dicséretre. Régóta örömmel olvasgatjuk Kardos Márta cikkeit, a különféle magyar lapokban. Élvezetes újdonságokat ír tiszta, tősgyökeres, jó magyar nyelven, s nevét mi'idig így írja cikkei alá: Kardcs Márta. Tudjuk, hogy a mi kedves Mártánk Joó Sándor elvtárs felesége, tehát úgy írhatná alá a nevét, mint a többi asszonyírőtársa: Joó Márta. Ő azonban megmaradt Kardos Mártának, me't tudja, hogy ezzel az aláírásával nem vétkezik a magyar nyelv törvényei ellen. Ha az ura nevét írná cikkei alá, akkor ezt írná: Joó Sándorné, de sohasem írná: Joó Márta, mert ő sohasem volt Joő Márta, hanem Kardos, és Kardos Mártából lett Joó Sándorné, esetleg: Jcóné Kardos Márta. Sajnos, ebben a tekintetben kevés követője akadt a mi jó Mártánknak. Természetesen a hivatalos szlovák, nyelvű iratokban az -ová végzetű névmegjelölés a helyes, ez felel meg a szlovák nyelv természetének. Ha Németh Erzsébet férjhez megy Drábek Déneshez, akkor hivatalos személyi megjelölése ez lesz: Alzbeta Drábeková, magyarul azonban mindig Drábek Dénesnének fogják nevezn., és ha nevét magyar újságcikk alá írja, ha akarjp, így is írhatja: Drábek Dénesné, Németh Erzsébet, de teljesen elég a Drábek Dénesné is, vagy az aláírásnak az a módja, melyet fentebb már említettünk: Drábekné Németh Erzsébet. Ez a jelölés pontos meghatározása a személynek. Ha két Drábek Dénesné volna, akkor egyikük odaírhatja: ifj., a másik id. Drábek Dénesné. Mindezt azok is jól 'udják, akik nem követik a jó példát, s miért nem követik, fel nem foghatjuk. Bár lenne ennek a néhány sornak is olyan hatása, mint Tisza István káplárja szavainak! Nagyon nehéz nyese'qetni irodalmi életünk fájának fattyúhajtásait, sajnos azonban meg kell tenni, hogy állapotaink még jobban el ne vaduljanak. Aki alsóbb fokú iskoláink egy-két osztályát elvégezte, bizonyosan tudja, hogy a miatt névutó okhatározást fejez ki, a végett pedig célt. Nem betegség végett maradtam ki a munkából, hanem betegségem miatt mert "be -teg voltam. A végett a célt fejezi ki, clyas valamit, ami még nincs meg. ami még csak lesz: Л tervteljesítés megbeszélése végett (megbeszélésére) jöttünk össze. Mikor gyülekeztünk, még nem volt meg a megbeszélés, ellenben a betegség már megvolt akkor, amikor munkába akartam menni. Ilyen elemi dolgpkban nem volna szabad tévednie annak, aki magasabb iskolába is járt, nem volna szabad ilyesfélét mondania: Egy intrika végett Rohan herceg megbotoztatja. — Ez a mondat m akkor is tökéletlen maradna, ha a végett helyén az okhatározást kifejező miatt ve -na. Az intrika szót jól magyarul így mondhatnak- cselszövés, fondorkodás, áská'ódás. így a mondat magyaros lenne, de mlq mindig é/telmetlen maradna. Meg kellene mondani azt is, mi volt az a fondorkodó ,, mi volt az az intrika. Ezt azonban egy szóval sem említi a szerzői Ha valahová megyek, útközben betérhetek egy házba, esetleg kocsmába, vagy valamelyik jóbarátomhoz is bemehetek, s ekker így kell kérdezni erre a kifejezésre: kihez? ha ellenben a házba térek be, erre így kérdezek: hová? Értelmes-embernek tehát nem szabad így rnia: egy kocsmáros is, ahová betérnek, szebbnél szebb históriákat nesél nekik. Az író is megszólal és néha belekeveredik, sőt vitába is szál! fz olvasóval." Nem a kocsmárosba térnek be, hanem a kocsmároshoz, mert a kocsmáros személy; a história magyarul történet, eset; valóságos esetet elmondunk. elbeszélünk, kigondolt, meseszerű dolqot elmesélünk. Az író belekeveredik mondja a szerző, de nem mendja. meg, mibe keveredik. Azt méq kevésbé értjük, hogyan tud az író vitába szállani az olvasóval, hiszen az olvasó nincs is ott, sőt talán még meg sem született, tehát az író nem szállhat vele vitába. Olyasféle beszéd ez, mint az, melyet a néma ezredesről írtak ekképpen: Meghalsz, nvomorult, kiáltá a néma ezredes, miközben csekély nyugdíjára és hiányzó ballábára támaszkodván, végigsétált a fátlan park kies árnyékában, s megtöré a csendet, melynek, darabjai csörömpölve hullottak az éjszaka rémes sötétjébe. — Tréfának jó az ilyesmi, jó a maga helyén, de komoly munkát komolyan, felkészülten kell írni. Orbán Gábor És nehéz itt éjjeli szállást kapni! Vörösklastromban évek óta nem működik a gyógyfürdő, nincs meleg étel. Az itteni «г- Turista n. v. menhelyén a hálóteremben annál több az egér. Ez a körülmény azonban nem aggasztja a Turista helybeli dolgozóit, sem eperjesi felettesét. Szerencsére a Pieninek fenyvesekkel borított dombiai kárpótolnak és ott, ahol Három korona trónol a Fekete-Dunajec zöld és fehér tarajos hullámai fe • lett, megszűnik minden gondom. A Dunajec jókedvű kamasz hebehurgyaságával rohan a dombok között, mint élő szalag és választjai el egymástól a két partot. . két part két országot jelent: Csehszlovákiát és Lengyelországot. A Dunajec nem csupán határfolyó, igen jó kereseti forrás a szlovák és lengyel tutajosok számára. A helybeli vizifuvarosok fatörzsökből kivájt csónakjaikat összekötve, primitívm

tutajokat készítenek, melyeken egységes áron hajózzák a turistákat lefelé a Dunajecen. A lengyeleket mélyen Lengyelország szívébe, a mieinket hat kilométernyi távolságra. A visszatérés néha órákig eltart. Főleg ha szép idő járja. Ilyenkor a vándor leül a Hét szerzetes tövébén a tajtékzó ár felett, megbámulja Jánosíknak sziklába ragadt lábnyomait, megfürdik a csábító hullámokban és esetleg határsértést követ el. Áttempózik a lengyel oldalra és bibliai kőtábla tilalmak semmibevételével málnaszüretet rögtönöz maszek alapon. Néhány év előtt a vakmerő könnyen Varsóba kerül! és jó hat hónapi gépit helle a lengyelek büszke fővárosát. Alenyugvó nap sugaraiban az erdei út végén felűnifí a híres lehnicei Vörösklastrom vagy ha jobban tetszik a Koronahegyi klastrom ' arokk tornya. Pedig a klastrom maga régi gótikus cpiilet, amely a kartauziák sajátos gótikus stílusában épült fel a XIV. század elején. A tu -dós kartauzi remeték több mint száz éven át élték háborítatlanul világukat e földi paradicsomban. A XV. században Akszamit bratríkjai három év leforgása alatt kétszer dúlták fel a klastromot. Ám a szerzetesek székhelyüket újból és újból rendbehoztéik. Nem egész száz évig tartott a nyugalom. Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János híveinek martalóckodása végül is Lengyelországba űzte a barátokat. A klastromot később az olaszországi kamalduli (kolduló benedekesek) rend tagjai kapják meg. Szelíd, békés emberek voltak a barátok. Sok könyvet ismertek, és még több gyógyító növényt. A klastrom gyógyszértára híressé vált. Falusiak és nemesek tömegesen jártak a Dunajec partjára orvosságért és szent borzalommal szemlétek az apatéka rikító színű szalamander ét.' Ciprián barátot még ma is emlegetik az öregebb fajosok. Ez a Ciprián volt a leghíresebb füvész. Ismerte a legtöbb füret és minder, betegségre volt orvossága. Sajnos, riondiák a derék parasztok, a végén le'két az ördögnek adta el. s így nem csoda, ha megiárta. Ciprián valószínűleg ismerte Leonardo da Vinci repülési elméletét és számításait. S'klórepülöqépet szer-kesztett, me'lyel leugrott a Három korona szik'áról. A Dunajecba zuhant. A k'astrom a huszadik század elején leégett, majd a második világháborúban találatot kapott. Ma iavában folynak a restaurálási munkálatok, a koronahegyi klastrom szebb lesz mint volt. Csak a repülő harcit nem tér vissza. És nem is aiánlom sem őneki, sem más országjárónak, mert a Vörösklastromban, hazánk e festőien szép zugában még ko'dusbarátként sem létezhetne. Főleg azokban a napokban, mikor a fűszeresek és csaposok Szepesófaluban üléseznek, mert akkor a faluban kenyér sem kapható. Futva futottam én is Vörösklastromból. Hátizsákomat rendőri segédlettel vettem birtokomba a rejtelmesen hét lakattal lezárt Turista székházából. És örömmel intettem búcsút egyenruhás ismerőseimnek a Lubló felé száguldó autóbuszból. BARSI IMRE 9