A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-14 / 28. szám

/VvVVVVVVVVWVVVVVVNAAA/VVNA/WVWVNA/V» Gorkij a munkáslevelezőkről L. N. Szejfullina szovjet írónő hagyatékában irodalmi jegyzetekre leltek. Ezek között az írónőnek Gorkijjal folytatott beszélgetéseiről készült jegyzeteit is megtalálták. „Gorkijjal beszélgettem: — Olvassa ön a munkáslevelezőknek, a nem mesteri tollforgatóknak írásait ? Ne felülről, hanem alulról olvassa őket. Ne aszerint, hogy így vagy amúgy látom a dolgokat. Hisz óriási erő mozdult meg bennük. Rosszul érzékelhetek valamit, de itt van az élet, a döntőbíró. Az első pillantásra szálkás, faragatlan betűknek látszanak, de mennyire visszatükrözik az életet, a harcot. — Félek, Alekszej M'akszimovics. — Márpedig ne féljen! Aki egyszer megismeri a félelmet, az elveszett! Ne féljen, tekintsen előre és mondja ki nyíltan az igazságot, s. mutasson rá arra is, ami útjában áll az igazságnak. Minden író a termelés egyszerű eszközével — anyanyelvén kimondott szavakkal dolgozik. Hogy miként írjon, az már más lapra tartozik. Miért? Azért, mert a szavak közül a legtalálóbbakat, a legmegfelelőbbeket kell kiválogatnunk. Ha nagyőri felindultunk, ha sok mindenen megyünk keresztül, úgy írunk, hogy könnyeink is kicsordulnak, ha pedig olvasni kezdjük írásunkat, mit sem hat ránk. A könnyekre pazaroltuk erőinket és nem fontoltuk meg, milyen szavakkal hathatnánk az olvasóra. A bennünket legjobban megrendítő- eseményekről is a legmesszebbmenő hidegvérüséggel írjunk, hogy jót írjunk." —L— Az amerikai „korlátlan szabadság újabb ékes megnyilvánulása Nemrégen adott hírt a világsajtó McCarthy amerikai szenátornak, az USA amerikaellenes tevékenységet vizsgáló szövetségi bizottsága (FBI) vezetőjének haláláról. Negyvenötéves korában szívroham végzett a hírhedt McCarthyval, de szelleme úgy látszik tovább kísért és sugallja bonni követőinek, hogyan ápolják örökét. így nemrégen Nyugat-Németországban a neofasizmus hívei kampányt indítottak a nagy sikerrel bemutatott Othello című szovjet film ellen. Mi kifogásuk lehet ugyan á film ellen, hisz nem rágalmazhatják szovjet propagandával, mert a szovjet filmgyártás a nagy Shakespeare örökértékü, halhatatlan művét vette filmszalagra, Shakespearet pedig több évszázad választja el a szocializmus országától. Vagy talán a szereplők ellen van kifogásuk? Aligha, mert Szergej Bondarcsuk művészi tudása javát adta a címszerepben. Mégis, mi keltette fel Hitler szellemi örököseinek bősz gyűlöletét a film ellen? Semmi más, mint a shakespearei hős — Othello. A „fajtiszta művészet'" védelmezőinek nem tetszik ugyanis, hogy Shakespeare tragédiájának hőse, Othello, a velencei dogé nagy hadvezére — mór, tehát „tisztátalan arab". S erre ráadásul a nyugatnémet filmszínházak még nagy propagandát csinálnak a — „mórnak", Ezt "még a legszelídebb „fajvédő" galambszíve sem tudja elviselni! Ezért a nagy hajsza a szovjet film ellen... Persze a „fajvédelmet" az USA-ban, a kapitalista világ szellemi és gazdasági köz'pontjában is nagyvonalúan kultiválják. Buzgóságuk a legutóbb abban nyilvánult meg, hogy Montgomery városban felgyújtottak négy néger templomot, s majdnem egy időben (a hivatalos jelentés szerint szintén „ismeretlen tettesek") tűz alá vettek egy fehérekkel és négerekkel egyaránt zsúfolásig megtelt autóbuszt. Az ok: a város néger lakói állhatatosan ragaszkodtak emberi jogaik megadásához. Nemcsak a négerek ellen folyik a hajsza az USA-ban. Mindenkit üldöznek, aki csak egy kicsit is gyanús, hogy rokonszenvez a Szovjetunióval. Nemrégen, udvariasnak éppen nem mondható formában, kitessékelték az USA-ból az ott vendégeskedő Lieselotte Köster és Jockel Stahl táncospárt, akiknek az eredeti terv szerint 35 városban kellett volna fellépniük balettművészetükkel. A kingstoni hangversenyteremben 1500-an nézték meg előadásukat. Az előadás után a közönség ovációja közepette a hangversenyterem igazgatója kereste fel őket és átadott nekik egy levelet, melyben a vendégszereplésüket rendező ügynökség közli: több hangversenyt nem tarthatnak, és ajánlja, hogy jól felfogott érdekükben mielőbb hagyjájc el az országot anélkül, hogy erről előzetesen értesítenék a sajtót. A hivatalos körök döntésének oka: a táncospár külföldi vendégszereplése során a Szovjetunióban is nagy sikert aratott, s az NDK-ban is fellépett. Ez elég volt a háborús és szovjeteller.es uszítástól túlfűtött Amerikának, hogy kiutasítsa a fiatal müvészpárt. McCarthy halott, de szellemes még hatalmában tartja azokat, akiknek nem szívügyük a béke és a nemzetek kölcsönös közeledése. (L) A szovjet közvéleményt és világszerte minden demokratikus gondolkodású embert mély felháborodással töltött el az óceánonotúli önkényurak legújabb embertelen gaztette. A napokban tért vissza hazájába az USA-ból a Kozmin házaspár. Miután elhatározásukat közölték az amerikai hatóságokkal, elutazásuk előtt elvették tőlük a gyermekeiket. A legkisebbet, a még karonhordott Petyát a chicagói pályaudvaron tépték ki anyja kezéből. Az amerikai rendőri és bírósági szerveknek ez a legújabb önkényes eljárása gangsztermódszerhez hasonlít. A világ minden polgára ezzel a jelzővel bélyegzi meg az amerikai „szuperdemokrácia" keresztes lovagjainak szégyenteljes gaztettét, melyre csak a nácizmus történetében találhatunk példát. A szovjet közvélemény és minden érző ember világszerte követeli, hogy az amerikai hatóságok tartsák tiszteletben a Kozmin házaspár szülői jogait, hogy minden magyarázkodás és huzavona nélkül adják vissza a "égy gyermeket szüleiknek. —L— Egy harcos irodalmi lap emlékére Ä haladó szellemű orosz irodalmi törekvések és a múlt századbeli oroszországi demokratikus mozgalom történetében nevezetes időpont 1857. július 1. Száz évvel ezelőtt látott ugyanis napvilágot a Kolokol első száma. — A Kolokol (Harang), mint ahogy a címe alatti felírás — Vivos voco! (Hívom az élőket!) —, ébresztgette az elnyomott orosz tömegek öntudatát és vezető szerepet töltött be a hatvanas évek forradalmi mozgalmában. A londonban megjelenő Kolokol méltó harcos társa lett a Puskin alapította Szovremennyik (Kortárs) és a Poljarnaja zvjozda (Észak csillaga) című irodalmi lapoknak, melyek ápolták és tovább fejlesztették a gyekabrista hagyományokat. A Kolokol 1857. július 1-én indult meg Gercen és Ogarjov szerkesztésében. Mindkettőjüket a nagy orosz forradalmi demokraták néven ismert irodalmi csoport tagjai között találjuk és már személyük bizonyítja a lap szellemét. A Kolokol irodalmi és társadalompolitikai küzdelmeinek célja: „a szó felszabadítása a cenzúra alól, a parasztok felszabadítása a földbirtokos osztály uralma alól és a jobbágyi rétegek megszabadítása az ütlegeléstől". A lap rövidesen rendkívül nagy politikai befolyásra tett szert Oroszországban, cikkei könyörtelenül ostorozták a társadalom rákfenéit. A reakció fokozódó támadása idején azonban szakadás következik be a Szovremennyik és a Kolokol között, utóbbinak .politikai programja ugyanis eltért a Szovremennyikétől. A széthúzás a Kolokol politikai és társadalmi befolyásának gyöngüléséhez vezetett, végül is a lap elvesztette híveit. Londonban 1865-ben jelent meg utolsó száma. Gercen akkor a lap szerkesztőségét áthelyezte Genfbe, de a 265. szám után itt is megszűnt. Nem tudta többé visszaszerezni a ' tömegekre gyakorolt régi hatását. Noha a Kolokol szerepe csak epizód volt á múlt évszázad Oroszországénak forradalmi mozgalmában, a lap érdemdús tevékenységet fejtett ki egvre nagyobb tömegek forradalmi öntudatosításáva! és a közvélemény irányításával. —L— 13