A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-13 / 41. szám

Az Allami Faluszínház 4-es csoportja október 23-án a Vigadó színháztermében mutatja be Egri Viktor Örök láng c. játékát. A drámai költemény, amely a trencséni vár kútjának legendáját beszéli el, Omár és Fatime szere'mének mesteri rajzán túl megénekli az alkotó munkát és hazaszeretetet. Alább egy részletet közlünk az Örök lángból. Sisxtrrrrx-«. irrn—m-" - ! , . FATIME: (lejön a lépcsőn). OMAR (elébe siet és forrón átöleli): Mily szép vagy én mátkám, mily csodaszép, mint a hold, és tiszta mint a kelő nap. A te szemeid fényessége hadd süssön reám, mint csülagok szelíd világa. Nyisd meg nékem, én húgom, én édes mátkám, szerelmes szíved ajtaját. FATIME: Nem érzed, hogy tárva áll előtted, nem kell zörgetned, uram. (Leülnek a padra és a fáklyák imbolygó vörös fényében Fatime odavonja Omár fejét a keblére.) Jobban hallod így dobbanásait, ha keblemre hajtod dacos fejed. OMÁR: Tégy engem hát szívedre, OMAR: ő, Fatime, mily kishitű lettél!... Szemembe nézz! Megingott hited, mert benned kihűlt a szerelem mindenható tüze, FATIME: Allah legyen a tanúm: nem Omár, ezerszer nem! Tanúm rá a kelő hold, a nap és az égen odafenn a csillagok — ó jaj, hogy mondjam el — egyetlen gondom az élted, Omár! (Már egymással szemben állnak, Fatime egyetlen gondolattól megszállottan, hogy bármi áron megmenti Qmárt, és Omár égő gyötrelemmel, ébredő kétellyel a lelkében.) 'fQAtÁR:' Kitől e sok disz, talmi drágaság ? lATlMí'.: Budai útjáról hozta nekem a nagyúr! OAíAfT AZ aranyöv, a ruha, az én ajándékom tán? FATIME: Az övé! i OMÁR (letépi a gyöngyös díszt Fatime hajáról): A (sátán ajándéka, a pokolba vele. Lányának jogadott a gaz! FATIME: Omár, egyetlenem, eszmélj! OMÁR (elutasító, parancsoló mozdulattal): Eredj! FATIME: Elűzöl, uram? (Térdre hull Omár elótít, Nem, nem lehet igaz, gonosz álom s nem való, hogy szemed haraggal elfordul... Tekints Hfredpi, Omár! Nem érzed, hogy halálnál Htfe-spííbb e perc! OMAR: Állj fel és eredj! összeomlott bennem: hitem, P$§Hjtnfcdm, egész éltem, tündökletes álmom többé jel nem támaszthatod! FATIME (feláll és egy pillanatig dermedten, szinte szélütötten Omárra mered): Ó, jaj, ezerszer jaj nekem! OMÁR (mellén összekulcsolt karral hátat Bm^it Fatiménak): Eredj! EAT ÍME (arca elé csapja kezét és elfojtva feltörő zokogását feltámolyog a lépcsőn és eltűnik a loggián át). Függöny ÜT kényszerítsd *8 szirt hogy vizet adjon! A viaskodSs szüntesd, mert legyőz, erósebb tenálad a szikla kemény köve. Hagyd a kutat, fuss, menekülj innen, mentsd ki magad halálnak karjából. FATIME: Mint mátkádat ölelj erős karodba, s engedd mesélnem, mint csÖndesWäát: szeretlek, Omár, mint nyíló virq/вЯ a hajnal ezüst harmatcseppjeit, S Ш mint szarvasünő híves patakot, 1Я s gerlice párja hívó szózatát. ' |Я 0, hívj engem, s áhítsd szerelmemet! OMÁR: Jer, serkentsd és ébreszd sii. jUjK^ szinmézének korsaját öntsd reámjM Szeretlek én, Eatime, drága vagy'^ Щ nekem, mint gondos pásztornak ;> nyáj, bajvívónak a kard, ifjú apának } Щ elsőszülött fia. « üKh FATIME: Hallom, Omar, JB ajkad álombaejtó muzsikáját, Щ jaj, csak jel ne keltsen, fel ne riasszon a durva való! Цщя OMÁR: Hallgass el, ne szóljí Megfogadtad, ha elmúlik a hónaptól velem együtt felejted bánatát. 0! EATIME: Megfogadtam, mert te akartemm De jaj, kilencedszer intett a fto/dH kilencedszer tép belém a keserv, tenger fáradságod meddő marad. OMÁR: Könyörgök, ne mondd továt04 Megfogadtad, a kétely rozsdája nem marja szét&z^ bízó hited. FATIME: Ö, ле kívánd, Omár, hogy mosoly deri.ljön számon, mikor nem mirhát látok hullani kezedről róla, s borzadva riadok, тедЩ a szikla, apránként végez veled és halálod bűne fejemre száll! OMAR: Fatime, ne fordítsd el szép szemed csillagát! Mi történt veled? Felelj, ki ültetett szívedbe ily gonosz, marcangoló, búsító gondokat? FATIME (az önvádat, melyet Szapolyai ébresztett benne, már nem tudja elfojtani) : Látom, orcád már nem hasonlatos a drága füveknek tábláihoz. Kondor hajad megcsípte tél dere, látom, sápadt bőröd alatt halál settenkedik. OMAR (felrettenve felug»k):

—„ FATIME: Allahra kérlek,, térden állva esdek,