A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-13 / 41. szám

ílaoéi a jíiZQzmÁíített lüdtő ghib ő m b ci'-tdL Kedves barátom, Laci! A múltkori találkozásunk alkalmával nevetve mutattad „A Hét"-ben megjelent: „Rock and Roll, a nyugati ifjúság betegsége" címii írást. „Hallgasd csak, mi mindent össze nem írnak" — mondtad és már olvastad is a cikket: „... ötezer fiatal özönlötte el c, Kungsgatant, Stockholm fő átvonalát. Hárem órán át tartották megszállva az utat. Zaklatták a járókelőket, felborították áz autókat, beverték a kirakatok ablakait, aztán megpróbálkoztak vele, hogy elbarikádozzák magukat... Ezeket a rendbontásokat senki se szervezet, senki se tervezi előre, nem rendezik „semmi célból" és „senki ellen". Részvevőikben csak egy a közös: — életkoruk." — Badarsán. — mondtad nevetve — rosszul sikerült propaganda. Azt még et tudnám képzelni, hogy égy izgalmas tárgyú irodalmi mű, mozidráma amoralizáló hatása hasonló jelenségeket válthat ki. Csakugyan, emlékszem még a n 'ek Jud Süss című filmjének sokakra gyakorolt undorító hatására. No de mi köze ennek a zenéhez? A zene abszolút művészet, csak képzettársítás út ián értjük meg, csak „beérzékel". Azt adja, ami bennünk van. Ezt minden értelmes ember tudja. A zene erkölcsön felül álló szép. — Eddig mondtad, aztán választ sem várva, elrohantál, én pedig ott ma-adtam válaszommal egyedül. Nagyon szerettem volna Veled beszélni e bonyolult és érdekes kérdésről, melyre különböző korok más-másképp felelnek. Mert a Te nézeted helyes volt — 30 évvel ezelőtt! Csakhogy azóta már a tudományok nagyot fejlődtek. Például a Rock and Roll is teljesen új — (torzs-) szülötte a tudomány egy új (torz-) szülöttének: a hidrogénbombának. Bill Haley kompozíciója egy fiatalember fantasztikus álmát muzsikálja el: egy hidrogénbomba robbanása után mindössze 13 asszony társaságában maradt életben egy nagyváros egész lakosságából. Egy év alatt 500— 800 utódja is lehet egyetlen poeokcsaládnak, s ez mind az Önök földjén élősködik. Pusztítsa ki őket mérgezett NERA maggal. A NERA mérgezett búza a neratovicei SPOLANA vállalat gyártmánya. Kapható minden drogériában és a Jednota árudéiban. Ha Néked van igazad és a zene csak azt •adja, ami bennünk van, akkor minden valószínűség szerint a hallgatóság túlnyomó többsége elszörnyed •» pusztulás „láttán", mély részvétet érez az elhullottak, de az életben maradtak iránt is. Az újsághír azonban ennek éppen az ellenkezőjéről informált minket. Оду látszik, ez a zene „nem erkölcsön felül átló szép", hanem a tények szerint nagyon is erkölcsös (negatív értelemben) „szép". Hogy lehet-e a zene erkölcstelen? Erre a keresztény kultúra első századaiban a válasz így hangzott: „minden bűnös, ami az érzékekhez szól". Es legkevésbé szigorúan az építészetet legszigorúbban a zenét ítélték meg ily vonatkozásban. A zene „erkölcsösségét" megttélrii azért látszik nehéznek, mert a művészi vagy nem művészi szándék, törekvés (intenció) nem támaszkodhat olyan kézzelfogható adatokra, mint az irodalom vagy festészet párhuzamos eseteiben. Az irodalom és festészet erkölcsi ítéletének vannak bizonyos kézenfekvő tárgyi segítségei. A zenénél a szöveg erkölcstelensége nem mindig jelenti ugyanis a zene erkölcstelenségét is és nem minden erkölcstelen zene szöveges. Te nagad is azt állítottad, hogy a zene „beérzékel". Márpedig ha ez a beérzékelés csupán az állati érzékiség felkorbácsulását szolgálja, úgy ez a zene erkölcstelen. A Rock and Roll zenei stílű„ az idegeket egyirányba szuggeráló egyhangú ritmusával pedig ilyen zene. Tehát nem sületlen propaganda az, amit erről írnak, a Rock and Roll visszaélés a zene-pszihológiai ismeretekkel. „Kulturális hidrogénbomba". A zeneesztétika nyelvén: a táncritmika egyoldalú túltengése, mely a melódlkát és a harmonikát sztaffázzsá süllyeszti. Az ilyen muzsika a romlottságot jelenti, mely levetkőzteti az ember szellemi vonatkozásait: felkorbácsolja az idegeket és az egyoldalúan hang-úlyczott állati szexualitást; oktalan gyűlölettel tölti meg az ember szívét. Kedves barátom! Azt mondtad, hogy nem értesz egyet a cikk írójával. Be kell, hogy valljam Neked: én sem értek vele egyet, mert a következőket írja: (A rendbontás) „részvevőiben csak egy a közös: — életkoruk". Már pedig a kor nincs kötelező összefüggésben a zenei ízléssel. Az összes művészetek magukban hordják a visszaélés, a selejt, az álművészet lehetőségeit. A kezdő műélvező, a fejletlen műpártoló könynyen esik bele annak kelepcéjébe. Hiszen ugyanazokat az eszközöket, ugyanazt az anyagot használja, mint az igazi művészet. Csak érzelmi tartalom helyett érzelgős, élmény helyett hangulatot, élettükrözés helyett torzképet ad, ami fokozza a veszélyét, hogy kezdő fokon lévőknek művészetté avatja a giccset, és a lelki gyönyörök gyarapítása helyett — mint a Rock and Roll esetéber, — a szépet és jót, a szeretetet állatias érzékiséggé, gyűlöletté gyúrja át. Tehát nem „életkorról", hanem művészi ízlés, avagy „érzelmi ítélőképesség" hiányáról kell tt beszélnünk. Védekezni ez ellen csak egy módon lehet. Az igazi szép megismerési képességével, a szépérzék kiművelésével. De éppen úgy, mint a modern orvostudomány sem a lázat, hanem a lázokozó betegséget gyógyítja, nekünk is látnunk kell: a Rcck and Roll őrület egyik szimptomája a nyugati imperializmus halálos betegségének. Az orvosság? Az emberiség — de elsősorban talán mégis az ifiúság örömteli életét biztosító szocializmus! Mózsi Ferenc 16