A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-14 / 28. szám

Növekvő tiltakozás a hidrogénbomba - kísérletek ellen A Béke-Világtanács colomból értekezlete, amely többek közt erélyesen követelte a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek azonnali beszüntetését s felhívta a békeszerető nemzeteket, hogy az eddiginél is jobban mozgósítsák minden erejüket a háborús veszély elhárítására, milliók szívébe markol. A béketörekvések kifejezésre jutnak az angol alsóház ülésezésén is, ahol a munkáspárt pergőtúz alá veszi MacMillan kormányának politikáját és éles bírálatnak veti alá a hidrogénbomba-kísérleteket. MacMillan ugyan a Szovjetunióhoz intézett válaszjegyzékében a megértés hangján felel, annál kevésbé hivalkodhatik azonban az ENSZ leszerelési albizottságában működő angol küldöttség a békülékenység szellemével. S ez a következetlenség semmiképpen sem növeli a békeszerető angol nép rokonszenvét a kormány iránt... A „Daily Mirror" című lap, amely körülbelül négy és fél millió példányszámban jelenik meg, hangsúlyozza, hogy a londoni leszerelési tárgyalások kedvező alkalmat nyújtanak a nukleáris fegyverekkel való kísérletek beszüntetésére. A szovjet javaslathoz képest, amely 2—3 évre javasolja e kísérletek leállítását, vajmi szegényes és kétes értékű MacMillanék elgondolása, akik csak a kísérletek nyilvántartásáról, korlátozásáról és „esetleges" beszüntetéséről hajlandók eszmecserét folytatni. Miárpedig nem egy mozzanat figyelmezteti MacMillant arra, hogy az angol nép megelégelte, s hogy a világ békeszerető népei is elvetik az örökös háborús fenyegetést és kardcsörtetésé. A munkáspárt külpolitikai szószólója, Aneurin Bevan élesen állást foglalt Adenauer kancellárral szemben, aki a lefegyverzés kérdését Németország újraegyesítésével akarja összekötni. Bevan kijelentette, hogy a labouriíta mozgalom hívei egy csepp vért sein áldoznak azért, hogy az újra- ' egyesítés akár a Szovjetunióval, akár más országgal szemben háború útján nyerjen megoldást. Az egyesítés csakis a leszerelés sikerével — tárgyalások révén érhető el — mondotta. Az angol közvéleményt aggodalommal töltik el Anglia és más országok atomerő-tudó'-ainak nyilatkozatai, akik mind gyakrabban utalnak arra, hogy növekszik a légköri rádióaktivitás. Májusban és júniusban gyászfátyolos nők tömegei tiltakoztak a londoni parlament előtt. Követelték a hidrogénbomba alkalmazásának betiltását. Megmozdult London legnagyobb munkásnegyendének, Saint Pancrasnak népe is, amely annyit szenvedett a második világháborúban a légibombázások következtében. A konzervatív párt képviselőit kivéve, nincs angol szervezet, amely ne emelné fel hangját a nukleáris fegyverek használata ellen. Nem kérdés, hogy az angol nemzetközösség konferenciáján, India miniszterelnöke, valamint Krishna Menőn újra síkra szállnak az atomfegyverek betiltásáért és várható, hogy Silva ceyloni megbízott és Dr. Nkrumah ghanai miniszterelnök is aktívan támogatják Nehruék törekvéseit, amelyek a világ hatalmas béketáborának legalapvetőbb követelését fejezik ki. Szirt Miért utazott Iíishi Washingtonba Kishi japán miniszterelnök a közelmúltban látogatást tett Washingtonban. Utjának céljáról többféle verzió jelent meg a nyugati sajtóban, de a legkomolyabb lapok értesüléseiből kiviláglik, hogy lényegében nem többről s nem kevesebbről esett szó, mint a jwán külpolitika irányának lényeges módosításáról. Erre engednek következtetni azok a hírmagyarázatok is, amelyek az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban a szovjet sajtóban napvilágot láttak. Japánra évek hosszú során át már-már elviselhetetlen nyűgként nehezedett az USA katonai, politikai és gazdasági befolyása. Az 1951. szeptember S-án aláírt San Francisco-i „békeszerződés" és a vele kapcsolatosan megkötött biztonsági egyezmény csak szentesítette Japán katonai megszállását, amelynek költségeit évi 155 millió dollár erejéig a japán dolgozók kénytelenek fedezni. Semmiféle kendözés és köntörfalazás sem leplezhette azt a szomorú tényt, hogy Japán elvesztette függetlenségét, amibe a nép nem volt hajlandó beletörődni, sőt a „nemzeti" burzsoázia sem. Ezért tört ki nem is egyszer komoly kormányválság s ezért hódított a közvéleményben mindjobban tért az a felfogás, hogy. végezni kell Japán elszigetelésével s közeledni kell a szabadság- és békeszerető népek leghatalmasabb támaszaihoz, a Szovjetunióhoz és Kínához. Japán éveken át tartó elszigetelése sorvasztotta az ország gazdaságát, amely lehetőségeit nem használhatta ki. Mint a moszkvai „Pravda" január -13-i száma írja a japán-szovjet kereskedelem 5 éven belül körülbelül 250 millió dollárt érhetne el, míg a japán-kínai külkereskedelem évi 526 milliót forgalmazhatna éspedig úgy a kivitel, mint d bevitel szempontjából. Ha mindezen túl számításba vesszük, hogy Japánnak adott esetben lehetősége volna gazdasági kapcsolatait a szocialista tábor többi országaived is fejleszteni, érthetőnek tartjuk, hogy Japán haladó erői mindent elkövetnek, hogy az ország fejlett iparának szélesebb piacot teremtsenek. Az amerikai töke beruházásai a Micui és Micubusi konszernek iparvállalataiban már 1953-ban ötvenszer oly nagyok voltak, mint a második világháború előtt. A koreai háború következtében Japán ipari termelése 1936-hoz képest 1953-ban csaknem 70%kat emelkedett. De ez a növekedés főleg a fém-, vegyi és gépipart érintette, viszont a gyapjú- és gyapottermékek gyártása 1954-ben még a háború előtti szint V*-át sem érte el, pedig 1936 óta egyharmaddal nőtt a lakosság száma. Valamikor Japán eredményesen tört utat a világpiacon. Igaz, versenyképességét egyrészt az alacsony bérek, másrészt a mandzsúriai, koreai és kínai nyersanyagforrások biztosították. Az Egyesült Államok kivitele Japánba jóval meghaladja a behozatalt és ezért a tokiói körök úgy vélik, hogy a japán-amerikai „barátság" ára túlságosan magas. Bizonyos, hogy Kishi tárgyalásainál szükségszerűen latba estek ezek a mozzanatok s várható, hogy Japán a baloldali erők és a nemzeti burzsoázia nyomására fokozni fogja erőfeszítéseit, hogy kivívja függetlenségét és kereskedelmi kapcsolatainak széleskörű fejlesztését. E. S. Stessen gáncs vetői Ä leszerelési tárgyalások képe mindmáig meglehetősen zavaros. Az amerikai nagyburzsoázia józanabbul mérlegelő szárnyának állásfoglalását híven érzékelteti Eisenhower elnök kijelentése, amely szerint a legutóbbi szovjet javaslatok figyelmet érdemelnek s ezért módot kell nyújtani Stassennek, hogy az atom- és hidrogénfegyverek időleges beszüntetésére vonafkozó tárgyalásokat folytassa. Ez az álláspont azon emerikai befolyásos üzleti körök véleményét tükrözi, amelyek nem a háborús konjunktúrától. hanem a kereskedelmi kapcsolatok széleskörű kifejlesztééstől s a belső piac kiszélesítésétől várják vállalataik felvirágzását. Mint ismeretes a Szovjetunió még tavasszal átfogó javaslatot terjesztett az ENSZ elé. E javaslat a haderők létszámának csökkentésére, a hadi költségvetés leépítésére, az idegen területen levő katonai bázisok felszámolására, és az ellenőrzés módjára irányult, főleg pedig azt tűzte ki céljául, hogy tiltsák be az atom- és hidrogénfegyver alkalmazását. Minthogy az ENSZ leszerelési albizottsága e messzemenő javaslatot nem akarta magáévá tenni, a Szovjetunió újabb indítványt tett. Indítványozta, hogy az érdekelt nagyhatalmak ünnepélyesen jelentsék ki: lemondanak az atom- és hidrogénfegyver használatáról. A nyugati nagyhatalmak erre kijelentették, hogy mindenekelőtt ragaszkodnak a hadsereg létszámának csökkentéséhez és a légi ellenőrzéshez. És mikor a Szovjetunió újabb javaslatában odáig ment, hogy márcsak egyelőre a nukleáris fegyverekkel való kísérletezések beszüntetését ajánlotta, az Egyesült Államoknak és Angliának, akkor sem talált megértésre. Sőt, az amerikai küldöttség olyan véleményen volt, hogy e szovjet javaslat elfogadása növelné a háborús veszélyt, szóval mereven szembehelyezkedett az amerikai tudósokkal is, akik nem titkolják, hogy az atomfegyverrel folytatott kísérletek komoly veszélyeket jelenthetnek az emberiségre nézve. A béke győzelméért küzdő fáradhatatlan szovjet diplomáciát azonban nem riasztotta vissza ez a feje-tetejére állított okoskodás sem. Legutóbbi javaslatában ajánlotta, szüntessék be legalább 3 évre a kísérletezéseket — ami az első biztató kezdeti lépést jelenthetné a nemzetközi feszültség enyhítése irányában — s hogy e tilalom betartása felett az USA, Anglia és a Szovjetunió egyaránt gyakoroljon ellenőrzést. Sajnos ez a javaslat sem ment keresztül, de a Szovjetunió annyit minden esetre elért, hogy annak komolyságát most már felelős körök sem vitatják ér

Stassenék most azon igyekeznek, hogy a hétpróbás háborús politikusokkal szembehelyezkedve legalábbis szerény részleges megállapodásra jussénak. Dulles- magatartása a legkevésbé sem világos, annyi azonban biztos, hogy Radford tengernagy és Norstad tábornoknak. az atlanti tömb oszlopos tényezőjének csoportja mind nagyobb nyomást fejt ki. hogy Dulles ne merészkedjék új ösvényre. Stassermek tehát sok ellenállást kell legyűrnie, hogy legalább az első biztató lépést megtehesse a feszültség enyhítése érdekében. 12