A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-13 / 41. szám

А ]Мауу ISUnlii'.ii bzucialisla l nrradalum hatása Magyarországiul * 1917. "november 7-e: örök fénnyel világító dátum a tőkés elnyomás ellen harcoló proletariátus közeimének komor egén. Annak a nagy szocialista forradalomnak győzelmi napja ez, amely a burzsoázia uralmának megdöntését jelentette a világ egyhatodán. Ennek a diadalmas forradalomnak a következtében alakult meg a világ első szocialista proletár állama. Á szociáldemokrata vezetők áruló elméletével ellentétben a Nagy Október teljes mértékben bebizonyította, hogy a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése ellenére is lehetséges a világ imperializmus láncának szétszakítása, mégpedig annak a leggyengébb pontján, és így lehetővé válik a szocializmus győzelme, egy vagy több ország határán belül is. A Nagy Otkóberi Szocialista Forradalmat megelőző években a magyar munkásosztály helyzete sokban hasonlított az oroszországi dolgozók helyzetéhez. A magyar kapitalista fejlődést is a feudális nagybirtokkal való megeovezés jellemezte, ami természetesen fékezően hatott az crszág kapitalista kibontakozására. De míg Oroszországban a munkásság harcát illegális forradalmi párt vezette, addiq a magyarországi mozgalmat legális párttal rendelkező opportunista vezetők irányították. A magyar munkásosztály és a dolgozó parasztsáq tüntetéseket és sztrájkokat szervezve harcolt a nagybirtokos-nagytőkés elnyomás ellen. De ezek a megmozdulások nem tudták megrendíteni az uralkodó osztályok hatalmát, mert az áruló szociáldemokrata vezetők visszavonulássá változtatták a nép támadásait. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom qyözelmének fellobbanó fénye azonban- megvilágította a maqvar munkásosztály legjobbjai előtt azt az utat. amit a marxizmus-leninizmus nemismerése és a szociáldemokraták áruló magatartása következtében addiq nem tudtak megtalálni. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom qyőzelme után egységesen tört fel a magyar tömegek lelkéből az oroszországi proletariátus iránti rokonszenv. Ennek következtében hatalmas méreteket kezdett ölteni a magyar munkásmozgalom is. A szociáldemokrata vezetők kezdtek háttérbe szorulni s hogy továbbra is megtarthassák pozíciójukat, kénytelenek voltak igazi arculatukat a Nagy Október híveinek álarca mögé rejteni. Д háború gyötrelmeit mélyen átérző dolgozó tömegekre nagy hatást gyakorolt a II. Összoroszországi Szovjetkongresszus 1917. nov. 8-án elfogadott békedekrétuma. Ennek hatására már 1917. nov. 25-én százeres tömeg vonult fel a békét éltetve Budapest utcáin. A munkások erőteljes „Békét akarunk!" „Éljen az orosz forradalom!", „Éljen a nemzetközi szocializmus!" jelszavaitól volt hangos a polgári Magyarország „úri utcája", az Andrássy-út, de ezeket a fenyegető követeléseket visszhangozták a Városliget hatalmas lombsátrai is. December 2-án már országcf méretben tüntetett a proletariátus és éltette az életet, a békét, 1918 januárjában a növekvő sztrájkharc néhánv napra teljesen megbénította az ország egész iparát. Németország és Ausztria munkásságával együtt a magyar dolqozók is a munka megtagadásával fejezték ki megvetésüket azokkal, a német és cári érzelmű orosz tábornokokkal szemben, akik a bresztlitovszki béketárgyalásokon rablóbékét akartak rákényszeríteni a fiatal Szcvjetoroszországra. A munkásság újból sztrájkgyüléseket és tüntetéseket szervezett. Megalakultak szovjet mintára az első munkástanácsok, is. Kb. 20—25 budapesti üzemben szerveztek munkástanácsokat. 1918 tavaszán és nyarán erősödött a dolgozók háborúellenes és sztrájkmozgalma. Május elsején az Osztrák-Magyar Állam vasúttársaság 8 000 munkása kezdett sztrájkot, június 4-én pedig négyezer tatabányai munkás tagadta meg a munkát. A csendőrség MAV-gépgyári vérengzése után a budapesti munkásság általános sztrájkot hirdetett. A munkások megmozdulásainak élén a magyar szociáldemokrata mozgalom baloldali vezetői álltak. Bár a régi szociáldemokrata hagyományok gátolták őket munkájukban, mégis sikeresen szervezték a munkástanácsokat és a sztrájkokat. A Nagy Október alapvető tanulságait leggyorsabban a Forradalmi Szocialisták csoportjának fiatal vezetői (Korvin Ottó, Sallai Imre, Révai József és mások) értették meg. Röpiratokat adtak ki és így készítették elő a munkásságot a proletárforradalomra. „Forradalom kell ide és harc ...! Csináljatok vörös Májust ebből a rettenetes véres Májusból! Éljen a forradalom!" — írták az egyik röpiratukban. A katonaruhába bújtatott dolgozó parasztságnak megmutatták a nagybirtok forradalmi elfoglalásának lehetőségét. „Katonák! Testvérek!... Gyertek haza szántani, vetni földjeitekre! Mert a föld a tiétek!... A dolgos enqber keserves munkájának eredményét Oroszországban már nem az uzsorás elnyomók rakják zsebre!... vegyétek el a földet, ami öröktől fogva úgyis a tiétek!" Д forradalmi szocialisták felismerték л a szociáldemokraták áruló szerepét. Röpiratban hívták fel a munkásság figyelmét és rendkívüli pártkongresszus összehívását ajánlották. Felhívással fordultak a küldöttekhez is. „A magyarországi szociáldemokrata párt vezetői régóta cégérnek használják csak a szocialista nevet, voltaképpen pedig nem ' egyebek oolgári demokratáknál ... Szervezzétek meg magatok a magyar munkásság forradalmi erejét és készítsétek elő a munkásokat a közéig« küzdelemre! Éljen a forradalmi osztályharc'" — írja a felhívás. Látjuk, hogy a forradalmi szocialisták álltak elsőknek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom oldalára és lelkesen igyekeztek átültetni a forradalmi eszmét Magyarországra. Szívósan harcoltak a szovjethatalom magyarországi megvalósításáért, de céljuk elérésében gátolta őket az a szervezeti és ideolóqiai gyengeség, ami ebben az időben a csoporton belül uralkodott. Igaz, éleshangú röpiratokban leplezték le a szociáldemokrata vezetők opportunizmusát, de önálló forradalmi párt megalakítására nem voltak képesek. Munkásságuk mégis úttörő jellegű volt, mert minden hiányossága ellenére is abban a helyes irányban haladt, amely végül is a Kommunista Párt megalakulásához vezetett. TV agyban hozzájárultak a magvarországi forradalmi helyzet kibontakozásához a Magyarországon dolgozó orosz hadifoglyok, valamint az oroszországi hadifogságból hazatért magyar dolgozók is. Az Oroszországban élő magyar hadifoglyik tízezrével jelentkeztek a megalakuló Vörös Hadseregbe, mert „a hadifogoly nincstelen földműves vagy ipari munkás a magyar viszonyokra ... a grófok földjére, vagy a Weiss-Manfréd-gyárra gondolt, amikor csatlakozott az orosz forradalomhoz'." Sok magyar dolgozó vére hullásával is hitet tett az orosz és a magyar nép közös harca mellett. Ezek példája is buzdította az itthoni munkásságot az uralkodó osztály elleni harcra. « A nép forradalmi hangulatának orkánmorajlása, valamint a háború elvesztésének fenyeqető rémképe taktikájuk megváltoztatására kényszerítette a magyar polgári köröket is. Ezért az orosz forradalmi eseményekkel kapcsolatban a magyar oolgári sajtó is mérsékeltebb hangott ütött meg. Hogy mi is volt ennek az alkalmazkodásnak az irányító ereje? Amint említettem, elsősorban a tömegek hangulata, ami végzetesen befolyásolta Magyarország belpolitikájának további fejlődését. A másik ok külpolitikai jellegű volt. A magyar polgári körök a Szovjetoroszországgal kötendő békétől ugyanis azt remélték. hogy az a háború eddigi mérlegét a központi hatalmak javára billentheti vissza. Ezért a magyar burzsoázia elsősorban abból a szempontból vizsgálta az oroszországi eseményeket, hogy milyen mértékben segíthetik ezek elő a győzelmet hozó béke megteremtését. így tehát a maayar polgári körök „nagy" lelkesedése mögött valójában a magyar burzsoázia hideg üzleti számítása rejtőzködött. A Pesti Hírlap november 13-án például í«" ír: „Az orosz bolsevikiek! ...ez a név erősen rokonszenves hanqzássaL került mindenütt az emberek ajkára." A 8 Örai Üjsáa szavai szerint „Az egész világ tisztelettel fog nézni kelet óriására, amint a bűnök és a tévedések szörnyű halma felett az igazi demokrácia sugaras köntösében az ifjú köztársaság úi életre berendezkedik." De néhány nappal később már ezek a sorok láttak napvilágot ugyanennek a lapnak hasábjain: „...Az orosz birodalomnak békeidőben rendkívül nagy gabonaexportja már a jövő nyáron a központi hatalmak rendelkezésére állana." Az általános dicséretből az Est is kivette a részét. Ő is alkalmazkodik a nép forradalmi hangulatához, hogy ígv biztosítsa a lap tuladonasainak a további busás jövedelmet. „Százötvenmillió orosz megadta a példát, hogy nem muszáj háborút viselni, ha nem akar. Nagv . bátorság, nagy hő -siesség. nag;.- becsület háborúban derekasan viselni a háborút. Még nagyobb hősiesség, még nagyobb becsület azonban háborúból békét csinálni." A magyar polgári sajtó éles szimattal állandóan csak a békét éltette, a forradalomról nem mert beszélni. De a dolgozó tömegek tudták, hoov a béke egyedül a forradalom következménye. A burzsoázia béketömiénezése nem homályosította el a dolgozó töm qek éleslátását. A magyar munkássáq lerázta magáról a polgári körök álDicifizmusát és öntudatosan készült fel az eljövendő hónapok naqy eseményeire. VADKERTY KATALIN 14