A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-13 / 41. szám

Köszöntőféle Szabó Gyulának Egy vidéken élő és alkotó festőművész, — igen, művész a szó legmélyebb értelmében, jött el városunkba, hogy számot adjon művészi küzdelmeinek eredményeiről. Erényeit és hibáit tárta fel alakoskodás nélkül. Őszintén mutatta meg tömör egységet alkotó emberi és művészi énjét, nem alkalmazva a valót elkenő rózsaszínt. Es mondjuk meg,őszintén, a majdnem háromszáz müvét bemutató kiállítás meglepetés, még pedig kellemes meglepetés volt mindnyájunk számára. Ám most nem akarok utólagos kritikát írni a kiállításról. A szokványos méltató cikk már megjelent lapunkban és más lapok is közöltek róla néhány találó és kevésbé találó írást (jobbára az utóbbit), írásom inkább köszönetféle akar lenni Szabó Gyulának, pz embernek és az első élvonalbeli művésznek. M"rt Szabó Gyulát va'ójában én is csak most ismertem meg. Láttam ugyan azelőtt is néhány lavírozott rajzát és fametszetét, de mint az olaj és akvarell mestere ismeretlen volt. Igen, ismeretten volt. Nem kapott érdemrendet, sem titulusokat. Képei nem függnek megbízotti hivatalok és egyetemi, könyvtárak tanácstermeiben, nem volt hivatalos küldöttségek taaia és nem választották be képzőművészeti szövetségek fő és albizottságaiba sem, bár művészi és emberi értéke (akárcsak az irodalomban Lábrg Zoltáné) jóval felülmúlja több divatos művészét. Szabó Gyulának nincs üzleti érzéke. A csendes szavú művész azonban tiszta ember is. Nem érzi a kitüntetések és bőséges megrendelések hiányát. Örül a hozzáértő szép szónak és nem veszi rossznéven a kritikus megjegyzéseket sem. Tudatában van annak, hogy az összefogó kiállítások (mint amilyen jelenleg az övé volt) nem egységesek, nem is lehetnek egységesek. Valja azonban, hogy ez a tárlat határkövet jelent eddigi munkásságában. E kiállítás a keresések, rátalálások és elhibázósok szintézise, kiinduló pontja egy érettebb művészi alkotásnak, Magától értetődik, hogy a további útszakasz sem lesz rögöktől mentes. Ojabbi kísérletezések és keresések nélkül nem lenne fejlődés. Ez a keresés azonban most már összpontosított lesz, intenzívebb és kevésbé extenzív, mint a múltban. Egyik méltatója azt írta Szabó Gyuláról, hogy meditativ művész. Véleményem szerint ez a jelző Szabó esetében félesleges. Minden igazi és tudatos művész meditativ, szemlélődő és gondolkodó! Kivéve a primitíveket vagy a sikert és érvényesülést hajszoló konjunktúra-lovagokat. Ezek szemlélődés és gondolkodás helyett számítanak, bízván egy bizonyos fokú rutinban. Ám Szabó Gyula élete és művészete az ellenkezőjéről tesz bizonyságot. Művészeknél az ember általában kíváncsi, honnan jönnek, kik az elődeik és hová tartanak. Megokolt tehát ez a kíváncsiság Szabó esetében is. A kiállítás katalógusának előszavában dr. Marian Váross Szabó Gyulával kapcsolatban Cézanneről, Van Goghról, Redonról, Ensorról, Chiricoról és a szürrealistákról beszél. Hazai elődökről hallgat s csaknem gyökér* * * feien, kozmopolita művészként állítja öt a nagyközönség elé. Beszél cézannei konstruktivizmusáról, ensori képzeletcsapongásáról és egyéb másról, amit még az ember úgy ahogy megemészt. Am a szürrealizmus elképesztő tárgyilagosságáról való csevegésnek szerintem körülbelül annyi értelme van, mint mondjuk, a másállapotos főnévragozásnak. , A jellemzés alapjában téves. Mert Szabó Gyula mindannak ellenére, hogy valóban szereti Cézannet, Van Goghot és az európai modern festészet 'öbb neves mesterét és egy átmeneti időben hatásuk alatt is volt, mégis két lábbal és szilárdan áll a magyar festőművészet talaján. Bár európai műveltséggel bír, gyökerei a hatadó magyar piktúra hagyományainak mélyéből erednek. Munkácsy, a nagybányaiak, Mednyánszky, sőt Koszta is elődei sorába tartoznak. Ám Szabónak nagy érdeme, hogy szerencsés módon egyesítette és használta fel a francia és a magyar festőművészet hatásait és ezek szintéziséből alakította ki egyéni stílusát. Szabó Gyula európai és egyben magyar festő is. Szabó Gyula e nyáron töltötte be ötvenedik életévét. Csendben, munka közben. Születésnapi ajándékot nem ő, mi kaptunk a mestertől. Ajándéka — a kiállítás, örömteli meglepetés volt, mely feljogosít arra, hogy a jövőben még *öbbet várjunk tőle. Mi viszont nem fogunk róla elfeledkezni. Mert Szabó Gyula megérdemli, hogy müvével és személyével a jövőben többet foglalkozzunk. Addig is fogadja e sorokat köszönetül és részben elkésett felköszöntönek. BARSI IMRE Merre tart Japán? A múlt hónap folyamán Fudzsijama japán külügyminiszter kétnapos tárgyalást folytatott Washingtonban. A megbeszélések során számos probléma került szőnyegre, amely a lehető legközvetlenebbül érinti a japán-amerikai kapcsolatokat. Így megvitatták az atom- és a nukleáris fegyverekkél folytatott kísértetek beszüntetésének s á japán-amerikai kereskedelem korlátozásának kérdését, továbbá a Bonin és Okinava szigetek visszacsatolására vonatkozó japán követeléseket. Ezenkívül szó volt a népi Kínával szemben érvényesített kereskedelmi korlátozások feloldásáról, valamint az amerikai csapatok visszavonásáról stb. A hírek szerint azonban Fudzsijama sem amerikai kollégájánál, Dullesriél, sem pedig a kereskedelmi, mezőgazdasági és honvédelmi miniszternél nem érte el látogatása célját, így hát aligha fog tudni a kormánynak másról beszámolni, mint újabb washingtoni tapasztalatokról... Pedig Japán jelenlegi gazdaságpolitikai helyzete a felvetett kérdések siirgös megoldását követeli. Az utóbbi hónapokban ugyanis lényegesen rosszabbodott az ország külkereskedelmi és fizetési mérlege, amihez nagyban hozzájárult az a körülmény, hogy az Egyesült Államok korlátozta a japán textil behozatalát. Japán ipari termelése csaknem két és félszer akkora, mint a második világháború előtt volt, s ezért fokozott kivitelre van szüksége. Számos észak-amerikai államban azonban bojkottálják a japán árut ~s így az ország az utolsó három évben 1 milliárd dollárral több árut hozott be az USA-ból, mint amennyit oda exportált. Ezzel a kedvezőtlen fejlődéssel magyarázható, hogy Japán már júliusban elhatározta, a népi Kínával szemben meglazítja a kereskedelmi korlátozásokat és a zárlati listából töröl 272 árufajtát, mint pl. a vasúti kocsik, a szerszámgépek és, automobilok kiviteli tilalmát. Japán monopóttökéseinek figyelme most nagymértékben Délkelet-Ázsia felé irányul amelyben a japán nagyiparosok egyrészt igen jelentékeny nyersanyagforrást, másrészt piacot látnak. E terület „gazdasági feltárásánál" azonban elsősorban az északamerikai nagytőkések fölöznék le a tejfelt. Ne feledjük el, hogy Japánban az amerikai tökeberuházások — részvények és kölcsönök formájában — mintegy 73 milliárd yent érnek el és az összbefektetések döntően túlnyomó részét alkotják Japán, a kohászati koksz 80%-át az USA-ból hozza be. Tudnűxüó továbbá, hogy bár kőolajszükségletének csak 15%-át fedezi Észak-Amerikában, de maguk az olajipari beruházások yankee-kézen vannak. Ha ehhez még számba vesszük azt, hogy az ország energiagazdasága, villany-motor és repülőgépipara is a Wallstreet ellenőrzése alatt áll, s hogy az amerikai tőkés-érdekekre éberen ügyel a megszálló haderő, világossá válik előttünk, miért csökken egyre jobban az ország külföldi fizetési eszközeinek tartaléka, miért keres a japán munkás csaknem egyharmaddal kevesebbet mint a háború előtt, s hogy miért tudta — hivatalos adatok szerint — a 335 legnagyobb japán monopoltőkés-vállalat nyereségeit tavaly az elözö évhez képest kétszeresére emelni. Japán dolgozói, természetesen nem nézik ölhetett kezekkel a helyzet kiélesedését, amely abban is megnyilvánul, hogy ma a teljes és részleges munkanélküliek száma 10 millión túl van. Tavasszal 4 millió munkás egységes bérharca megtörte a munkaadók ellenállású!:, akik hallani sem akartak béremelésről. Hőt munkások győzelme nem is volt teljes, de jórészt kiharcolták követelésüket. A japánszovjet diplomáciai kapcsolatok felvétele, a népi Kína építési sikerei és a nemzeti -felszabadító mozgalmak buzdítóan hatottak a munkásságra, melynek soraiban mindjobban utat tör a kommunista és szocialista pártok egységének megteremtése. A tömegekben érlelődik az a felismerés, hogy csak ezen az úton küzdhetnek sikerrel Japán nemzeti függetlenségéért és jobb 13