A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-13 / 41. szám

A haladó amerikai írók megbélyegzik Howard Fastot Mint ismeretes, Howard Fast amerikai író kilépett az USA Kommunista Pártjából. Fast most tettének mentegetésére Elhatározásom címmel ctkket írt az eggik amerikai lapba. Tettét azzal indokolja, meg, hogy „nem ért egyet a kommunista világban lejátszódó eseményekkel és képtelennek tartja az USA Kommunista Pártját arra, hogy előbbre vigye a társadalmi igazságért vívott harc ügyét". Bővebb megokolás nem laláiható a cikkben, inkább szovjetellenes rágalmak, amelyekben Fast az imperialista rendszert jellemző politikával rágalmazza a Szovjetuniót és megtagadja a marxizmus legelemibb alapelveit. Az amerikai „demokráciát" dicsőítő Fast szégyenteljes árulását Amerika haladószellemű írói elitélik. .így például Phillip Bonosky amerikai író a kővetkező levelet tette közzé Fast árulásával kapcsolatban: „Azokban a napokban olvastam H. Fast cikkét, amikor éppen befejeztem nagy könyvemet, a kommunistákról, az amerikai kommunistákról. Hogy mi a véleményem az amerikai kommunistákról és jövőjükről? Úgy vélem, hogy a kommunisták fényes és gyönyörű fejezetet írtak Amerika történetébe. S miután az üldöztetések és a történelmi események csapásai alatt megvitatták és felülvizsgálták egyéni nézeteiket, megtalálják az utat az amerikai néphez .. Ez olyan elbeszélés — téma marad, melyet egyetlen művész sem vethet-el. A véletlen úgy hozta, hogy akkor olvastam Fast nyilatkozatát, amikor telefonhírt kaptam Frank Bellwood öngyilkosságáról. Rellwood is hátrahagyott egy nyilatkozatot, de nagyon szűkszavút: annyi állott benne, hogy nem tudja elviselni tcbbé ezt az életet és a ,Jcönnyebb halált" választja. Belt wood felakasztotta magát. Minden vagyona egy kifizetetlen mosodaszámla volt. A zsebében találták meg Álom című frissen befejezett költeményét. Ki, volt Frank Bellwood? Tehetséges muzsikus, zeneszerző, aki képtelen volt keresztülvergődni azon a visszarettentő, szánalmas képet nyújtó vadonon, melyet civilizációnak nevezünk. Egyike volt annak a sok millió amerikainak, akik most a „csendes kétségbeesés" életét élik Amerikában. Egyesek megölik magukat, mások meg reményvesztett és kétségbeesett emberi múmiákká válnak. Szilárd meggyőző • désem, hogy a kommunistákon, azaz a munkásosztályon kívül, melynek érdekeit a kommunisták képviselik, senki más nem képes megmenteni ezeket az embereket. Ügy tűnik, mintha Fast magánügye lenne: kommunista akar-e maradni, vagy pedig meg kívánja szakítani kapcsolatait a kommunista mozgalommal. Nem így van ez. Houxtrd Fast a pártból való kilépését két furcsa és felette aggasztó körülmény közepette jelentette be. Először is a pártkongresszus előtt lépett ki abból a pártból, melyhez tartozott, mely határozatainak alárendelte magát, melynek politikáját joga volt befolyásolni és megkísérelni megváltoztatását. Ö nem ezt tette. Méltán kérdezhetjük: azért futamodott-e meg a pártból, mert attól tartott, hogy a kongresszus semmi változást nem hoz, vagy pedig azért, _ — s ez nagyon komoly dolog, — mert félt, hogy a kongresszus megváltoztatja párt politikáját? A második körülmény az, hogy Fastnak a pártból való kilépését legelőször a New York Times közölte, az a lap, amely mindig bojkottálta Fast könyveit. .." Fast kapitulációra szólít fel — ezt a címet adta William Foster, az USA Kommunista Pártjának egyik vezető személyisége cikkének, amelyben elítéli Fast eljárását és ezt írja: „Bármilyen színben tűnjön is fel a dolog, Fast mai szovjetellene: rágalmait és a kommunista pártok ellen indított támadását nerr minősíthetjük másnak, mint olyan tettnek, mely közvetlenül az osztályellenségnek kedvez." (1) A béke szolgálatában Mintegy három héttel ezelőtt lengyel párt- és kormányküldöttség járt Belgrádban. A jugoszláv-lengyel tárgyalások eredményeiről — mint ismeretes — deklaráció számolt be, amely a baráti megértés szelleméből fakadt. Ez az okmány hitvallás a béke és a szocialista országok együtt* működése mellett. Különös jelentősége abban áll, hogy kihangsúlyozza a két német állam létezését és rámutat arra, hogy a német kérdés rendezése szükségessé teszi a Német Demokratikus, Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közvetlen kapcsolatát és tárgyalását. Ugyanakkor a jugoszláv és lengyel kormányküldöttség a közös deklarációban azt is megállapítja, hogy az Odra—Neisse határ, amelyet a potsdami egyezmény határozott meg, véglegesnek tekintendő. A jugoszláv-lengyel tárgyalások tehát e tekintetben eloszlattak minden félreértést és kétségtelenül hozzájárultak a szocialista országok békepolitikájának további szilárdításához. A jugoszláv kormány magatartása örömmel tölti el a béke minden igazi hívét, viszont annál nagyobb csalódást okoz Bonnban ... Röviddel a belgrádi tárgyalások után a Román Népköztársaság kormányelnöke üzenetet küldött Albánia, Bulgária, Görögország, Jugoszlávia és Törökország kormányfőinek. Az üzenet javasolja, hogy e kormányfők még ez évben tartsanak értekezletet, melyen megnemtámadási paktum megkötéséről tanácskoznának s egyezményt kötnének országaik széleskörű együttműködésére. Bulgária és Jugoszlávia máris kedvezően reagált az üzenetre s nem kérdéses, hogy Albánia is készségesen hozzájárul a javaslathoz. Görögország kormánya tanulmányozza az üzenetet. Számolni kell persze azzal a lehetőséggel, hogy az USA igyekezni fog mind Görögországban, mind Törökországban gáncsot vetni és figyelmen kívül hagyni, hogy mindkét országban számottevő körök szívesen látnák 3 balkáni államok békés együttműködését, amellyel sokat nyerne a világbéke ügye. J. S. És ha vagy 300 patkány főzöget az ön terméséből évszámra, az már bőséges ebéd. Van aki ezt fel sem veszi, mert „csak" egy-egy maroknyi gabona tűnik el egyszerre a magtárból, a jó gazda azonban nem hagyja annyiban, annál inkább sem, mert a patkányok terjesztik az ember és állat egészségét veszélyeztető ragályos betegségeket. Az ODRA—FORTE kapható a drogériákban és a JEDNOTA elárusítóhelyein, nagyban a REMESELNÍCKE POTREBY raktáraiban. Kását főzött az egérke zöldmázas kis serpenyőbe