A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-13 / 41. szám

Kócos dombok közt kanyarog a meleg -zöld színű Árva fclyó. Kopott, piros, motoros vonatunk lustán döcög. A kocsi hazatérő gyári munkásokkal van teli. Elnézem a fáradt, borostás arcú férfiakat: a lakatost, az olvasztárt, mechanikust és szerelőt. Érdeklődve hallgatom hangos beszédüket. Valamennyien árvaiak, itt születtek, itt is laknak. Jónéhányuknak az apja, nagybátyja vagy nénje kitántorgott Amerikába. Ez akkortájt volt, a masaryki „arany demokrácia" idején. Mert Arvaország — ínségország volt. Pontosan úgy, ahogy azt Móricz Zsigmond annak idején szép irodalmi riportjában, az „Arvai éhínségben" megírta. A bölcs magyar királyi cenzúra meg azt vélte, hogy a riport közlésének betiltásával megszünteti az árvaiak nyomorát. Krumpli és zab, tüdövész és trachoma, kivádorlás és denatruált szesz, ez volt Árva. Ma Isztebnén, Alsókubínban, Mokragyon és másutt vadonatúj gyárak termelnek. És másutt hiányoznak a modern lakónegyedek sem. Volt kocsisok és favágók ma gyári szakmunkások. Az itt-ott felhangzó elégedetlenség is inkább csak azért van, hegy az ember mondjon valamit. Szeretnék beszédbe elegyedni velük, ám a folvó felett a kanyarban feltűnik a vidék gyöngye, Árva vára. Ez így nincs rendjén Takaros kis állomáson szállok le és elindulok a községbe vezető úton, a híd felé. Sajnos, közeleg az éj és szállás nincs. Bölcs „urak" beszüntették a turistaszállást, és a helybeli, bűzlő szálloda tízegynéhány szobáját a személyzet és néhány 6—8 hétre berendezkedett nyaraló lakja. Jaj lenne az átutazó turistának, ha egy derék árvaváraljai polgár nem venné pártfogásába. Járási és kerületi mindentudók fura szeszélye folytán Arvaváralján nincs kultúrház, sem mozi. A kultúrélvezetet eoy malacbanda szolgáltatja a szálloda éttermében. A hamis hangok zűrzavarára a szakácsnő és egy konyhalány bokázik. Mindez azonban nem lénveqes. a vidék nyugodt álma felett őrködő vár felséges panorámája feledteti a bosszantó közönyt. Alig tudom kivárni a reggelt. Egy kis történelem Az üde délelőtti napsütésben sietek fel a várba, hogy megelőzzem az autókárokban érkezett kirándulók hangos tömegét. Alattam az alsó vár, a község, a folyó, rétek és erdők. E"v darab múlt. Múlt, melv jelenné érett és megindult a holnapba. E szép, ám különös vidéknek érdekes múltja van. Nem jártak itt tatárok, még törökök sem. Árva népe mégis sokat szenvedett. Árva várának urai gondoskodtak a megpróbáltatásokról. I A várat IV. Béla király 1267-ből kelt oklevele „Castrum Árva" név alatt említi, Első urai kalandor lengyel lovagok voltak. Árva földje egy időben ugyanis Lengyelgrszághez tartozott. Majd Stibor vajda, a volt lengyel zsoldos, aki sok társával a tunya magyar urak helyett védte az országot, lett az árvái vár ura. Aárva várát egy időben Mátyás természetes fia, Korvin János, Liptő hercege birtokolja. Ezekben az években szépül meg a vár. Felépül a vár reneszánsz stílusú jközéipső része. Am a vár nemcsak erőd volt és lakóhely, hanem időnként börtön is. Itt tartotta fogva Mátyás király 1484-től a kalocsai érseket, Pétert. A nem éppen szelíd természetű király állítólag e szavakkal küldötte az árva gyerekből lett főpapot árvái magányába: „Árva fuisti Petre, arva eris et in Árva morieris" (Arva voltál Péter, árva leszel és Árvában halsz meg). Mátyás király halála után a Szapolyaiak, majd a bethlenfalvi Thurzó család birtokolja a várat. Később a Ihurzó családba benősült Thököly Istvánra száll a vár. A protestáns várúr szálka a bécsi udvar szemében és kapnak rajta, midőn bizonyítani tudják, hoqv az öreg hathatósan támogatta a Zrínyi, Nádasdy és Frangepán féle összeesküvést. Már is megérkezik a császári parancs: elkobozni a Thököly birtokokat, magát az öreg, beteges Thökölyt családjával együtt elfogni. Heister generális és a rokon Eszterházy csapatai 1670-ben körülveszik Arva várát. A császáriak a várostromhoz szükséges ágyúk és faltörőkosok híján nem tudnak eredményt elérni. Az ostrom azonban váratlanul véget ér. Midőn az öreg Thököly látta, hogy előbb-utóbb fel kell adnia a várat, felvágta ereit és meghalt. Halála után a várőrség felajánlotta a feltételes kapitulációt. Híven a császári generálisok szokásaihoz, Heister a feltételeket nem tartotta be. Thököly István holtteste háromnegyed évig hevert a várban, míg véqül egy pincehelyiségbe dugták, a Thököly lányokat pedig a várban tartották fogva hosszú heteken át. Árulás és rémuralom Kegyetlen magyar-, és protestánsüldözés kezdődött ezután Felső-Magyarországon. A protestáns főnemesek és a köznemesek nagy része Erdélybe menekül. Erdélyben „a vallásért és szabadságért." jelszóval új mozgalom születik. A menekültek fegyeres csapatokat alkotva 1672. augusztusában betörnek a Felvidékre. A sérelmekért, üldözésért véres bosszút állnak a katolikusokon és a császárhű családokon. Magyarok és szlovákok, lutheránusok és kálvinisták" Árvában is közösen harcolnak a császári önkény ellen. Pika Gáspár zempléni nemes vezetésével a felkelők elfoglalják Arva várát. A vidék evangélikus lakosainak segítségével megszállják a szorosokat és nagy gondot okoznak a császárnak. Spork császári generális indul el Pika ellen. Ármánnyal és a várban levő áruló német zsoldosok segítségével beveszi Árvát. És mcst következett a rémuralom.