A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-13 / 41. szám

Pika Gáspárt 1672. november 25-én karóba húzzák, harminc hívét kerékbe törik, százakat legyilkolnak és agyonlőnek. A temető csendje borul Árvára. Csak az árulók örülnek. A rémuralom 1678-ig tartott. A fölkelők egész regimentjeit adták el rabszolgaként külföldre. Csupán Árva várából több mint hetven kurucot vittek gályarabnak. Kuruc sikerek Am jött már a bosszúálló Thököly Imre, aki gyors ütemben fcglalta el egész Felső-Magyarországot. Majd IX. Rákóczi Ferenc zászlai alatt gyülekeztek az elégedetlenek, főurak, bocskoros nemesek, polgárok és parasztok, magyarok, szlovákok és ukrájiok. A kurucok 1703. december 5-én bevették Árva várát és hat éven át meg is védték. Árván keresztül kapták ugyanis a kurucok a háborúskodáshoz szükséges holmikat: sót, posztót, salétromot, ként... és fegyvereket. A kiéhezett kuruc várőrség csupán 1709. április tizennegyedikén adja fel a várat az ostromló túlerőnek. És itt talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a kurucok sikereinek titka nagyrészben — mint annak idején a huszitáké — abban rejlett, hogy a nép, a magyar és szlovák nép egyaránt, harcukat és célkitűzéseiket magáiévá tette. Am abban a pillanatban, mikor látta, hogy nem az б szabadságáról van szó, közömbössé vált. És ez sok esetben döntöbb volt mint brigadérosok és tábornokok árulása. Árva népe is szerette a kurucokat, bái igazán nem voltak fehérlelkű szlvgárdtsták. Harcos, bővérű, bort és fehérnépet kedvelő legények vcltak, akik gyakran nem tettek különbséget az enyém, tiéd és övé között. Ebből a korbői maradt fenn a következő csúfondáros és mégis a nép szeretetét kifejező kétnyelvű dal: „Hej mikor én kruc voltam Rákóczi vojnában, cifra plachta zásztavával jártam Ormában. Oravában, Liptovában olyan leginy voltam, húszát, szvinyát, kravát, volát szedláktól bráltam. És ha valami egész héten robotába nyertünk Nyedelában do krcsemába na pivára mentünk az gajdával, az huszlával ulicában jártunk, holubkákat zabijáltunk és magyarul szpieváltunk." A szatmári békekötés után labanc magyar urak, az Erdődyek, Zichyk, Eszterházyak és Pálffyk nevei és címerei díszelegnek a vár termeiben, mint váruraké. Árva vára 1800. április 18-án lángba borul. Később úgyahogy helyre hozzák, ám a múlt e pompás emlékművét mi építjük újjá. Tiz évre tervezik a restaurálási munkák idejét, harminc milliós költségvetéssel. Ehhez tán kommentár sem kell. Veszem a hátizsákom, búcsúzom a vártól, a községtől. Két szép nap emlékét viszem magammal. A vonatablakból még egyszer visszatekintek. A sürü esőfüggöny mögött elmosódnak a vár körvonalai. BARSI IMRE