A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-06 / 40. szám

в cámjf ői ещ^ TOMPA ejtkljt beszél Kegyeletes ünnepet ül a magyarság: Tompa Mihály születésének 140. évfordulóját. A szegény csizmadia fia ezt az ünneplést meg is érdemli, mert mikor a cári önkény és a gyűlöletes Habsburg-erőszak vérbefcjtotta a magyar szabadságot és béklyóba verte a szabad sajtót, Tompa képes beszédű költeményeivel, allegóriáival megtalálta az utat az elnyomott magyar milliók szívéhez, sőt a költőket is arra buzdította, énekeljék meg a jövőbe vetett reményt, erősítsék a hitet a letaposott milliók szívében. De mint művész, költő is nagy volt Tompa. Arannyal együtt pályázott a Kisfaludy-társaság díjára, a jutalmat azonban Arany Toldija nyerte. Aranyt ekkor ragyogó sikere ellenére sem választotta tagjává a Kisfaludy-társaság, a dicséretben részesült Szuhay Mátyás szerzőjét, Tompát azonban igen. Tompa ugyanis fel-A fl*./wo, /ieil: Фи /лы. a/j лл * Q /trf (ФьеиЛстlépésével időben megelőzte a nagy népies trió tagjait és 1847-ben nevét már országszerte ismerték. Az ekkor már második kiadásbán is megjelent Népregék rendkívüli népszerűséget szereztek Tompa nevének, formaművészetével is sikerült megszereznie az Athaeneum vezetőinek (Vörösmarty, Bajza) elismerését, tehát már a szabadságharc kitörése előtt is tekintélyes neve volt. Természetesen igyekszünk megismerni Tompa életének titkát, a költő nyomában végig akarjuk járni fölfelé haladó pályájának útjait. S erre most kivételes alkalom kínálkozik: itt fekszik előttünk Tompának sajátkezűleg írt füzete. Az egyes oldalakon ott csillog a porzónak az az ezüstös harmata, melyet Tompa maga hintett még friss-tintás betűire. Sok mindent elmond ez a csaknem 170 oldalas füzet. Még azt is megtudjuk belőle, hogy a színét kitűnően megőrző tintáját a prágai Popp és társa cégnél vette. A címlapra a költő az 1849-es évszámot írta fel, másutt georgina virágait 1864-ben jegyezte fel, s azt is megmondta, hogy az 1865. év elejéig személyes kereseti adó fejében 16 forint 62 krajcárt kell 'izetnie, föld és rétadója együtt 62 forint 69 krajcár; a rét- /f P adónak a felét az egyház fizeti, a másik AAntoUA**. felét Tompa meg a felesek. Valamit a községi adóban is kel! fizetnie. A Hugo Viktor levelére vonatkozó bejegyzése 1867. л / július 7-ről kelt, tehát a halála előtti Wj/IltKL* /ld£tu*jJZ esztendőből való. E feljegyzéseiből meg ál- / ' lapíthatjuk, hogy ez a jegyzetfüzete leg - Pf flu*,». { / , alább 18 év eseményeiből tartalmaz fel- 'Ututumu^j jegyzéseket, éppen a legsúlyosabb időkből,jLLmauiA mikor az erőszakos elnyomás a legsúlyo- A^Vh/'^rsabban hatott a magyarságra. Költség.jegyzetei mutatják, milyen gondos, takarékos ember volt. Minden krajcár kiadását feljegyezte. E jegyzékeiben legtöbbször a „fördö" szerepel. 6 jegy ára 3 ft volt. Egy ügyes háziasszony egybevethetné Tompa korának árait a mai árakkal. Ügy látszik, az akkori árak aránylag sokkal magasabbak voltak a maiaknál; vacsoráért 93 krajcárt fizetett, halért 1 ft 15 krajcárt. Valami nagyon mulatós ember sem lehetett, mert a cigánynak bejegyzés csak egyetlen egyszer szerepel 20 kr.-ral, a pincér is csak egyszer (1 ft). Ellenben a Táncsics családnak adott 1 ft és más adományok mellett jutott Garibaldi képére is 40 krajcár. Ha Miskolcra vagy Putnokra utazott, feljegyezte, mit kell vennie, minek a beszerzésével bízták meg otthon, otthon pedig pontosan bejegyezte teendőit: kinek, mikor kell cikket beküldenie. Nem irodalmi természetű feljegyzéseiből csak néhány fontosabb dolgot említünk meg. Fényképmásolatban is bemutatjuk a Folyosó ellen" c. receptjét. A folyosó a régi magyar nyelvben nemcsak a mai értelemben vett folyosót jelentette, hanem a rákos sebet is. Ennek az orvosságnak a hatásáról mondja Tompa, hogy csodát tesz. Latinul jól megtanult a pataki iskolában, de jól kellett tudnia franciául és németül is. Legalább erre mutatnak francia és német bejegyzései. Goethetői is idéz egy mondást, franciául pedig közmondásokat és verset is — s a versben az „au Roi" kifejezést meg is változtatta s a „patria" kifejezést írta helyébe. Ebből azt látjuk, hogy jól tudhatott franciául s hogv 1867-ből való „Viktor Hugo levele" c. feljegyzése csakugyan a nagy francia írónak valamelyik levelére vonatkozik. Levelei érkezését máskor is feljegyezte, Így pl. a Szemerétől kapott levele szept. 23-án érkezett, de 16-án kelt. Évszáma nincs feltüntetve. de az írás módjából és környezetéből az 1850-es évek valamelyikére kel! következtetnünk. Jegyzetének az ásványvilággal foglalkozó részében azt mond'a Tompa, hogy minden forradalom után tökéletesebb lények léptek a voltak helyébe. Ez a megállapítása meofelel mai tudományos nézeteinknek, de egyetértünk Tompával abban is, amit jegyzetének két oldalára ceruzával írt. Ezekben így szól: A bitang gazdag előtt meg kell hajolnia a jelesnek. A buta bírálja az okost. Nem a bölcseké a kenyér ... s az érdem mezítláb jár. — A palotában milliókat pazarolnak el. a kunyhóban éhen halnak. Mikor a címer, nem az ember számíttatik. — Lehet, hogy ezek a feljegyzései csak prédikációi egyes fejezeteinek a címei. Erre mutat az is, hogy egyes mondatait nem fejezi be: A becstelen csak úgy kelendő, mint a becsületes, nem mondja neki senki... Ebben a jegyzetében prédikációinak többnyire csak a bibliai utalásai vannak feljegyezve. De vannak rendesen kidolgozott, ún. „halotti beszédvázlatai" is. Hogy ezekben mily költői lendülettel megírt részletek vannak, mutatja ez a rövidke szemelvény: „Imádandó természet 1 te vagy az én anyám, az én barátom! félek az embertől, kinek lélekzete fojt, mosolygása megöl, — áldása átok, — jótéteménye háló, szeretete kárhozat, de a te kebledre biztos gyanú nélkül hajtom le fejemet. Csodállak tégedet az égi háború borzasztó szép pompájában, szeretlek a nyár és ősz gazdag áldásaiban, imádlak a menny millió csillagjaiban, midőn az ég aranybetűs könyvét kinyitván előttem, titkos hierogliphekben olvasom halhatatlanságomat; nem értem ugyan azt, de hiszek benne..." тул-уд f /jaf • 4Д "tfr.íf (лъ. —_ _ cji/-,. / -я ÍTY ív. —— . ... С/^ Je -yui/l - — ~ ([.UhA. - ~ — - - - -— л CMA 1nJ ÚU*. i fywfrá) dJCsn. С^углсТ Лс- da-mjtJ, jUrmr Tka-l. Az volt az elve, hogy a természetben semmi sem pusztul el nyom nélkül, hanem csak átalakul, alakot változtat. Mint költő és író szorgalmasan írogatott. Jegyzetünk mindjárt az első oldalon ezt mondja: 1850-ber. október 28-ától november 2-áig, azaz hat nap alatt 956 sort írtam Kelemérben. Tompa költői működésére is nézve sok adatot tartalmaz a becses ereklye. Korának csaknem valamennyi írójával és irodalmi vállalatával összeköttetésben ál!ott_. Arany, Szász Károly, Lévay, Vadnay, Szemere és sok más ragyogó név mellé feljegyezte pl. azt is, hogy kinek milyen versét szándékozik elküldeni. így pl. Császár /Ferencnek a Hölgynaptár számára öt verset (köztük a „Nálad nélkül" című is). De kapott verset pl. Tóth Lőrinc „Pesti naptár"-a, Csengeri Antal „Népkönyv"-e stb. Ugyanitt bejegyzi költőnk azt is, hogy „Friebeisz küldött 30 pft." (Friebeisz Ferenc a szabadságharcban honvédtiszt volt, utána besorozták közkatonának az osztrák hadseregbe, ő szerkesztette később a Nefelejts c. kedvelt divatlapot, majd a „Szépirodalmi Csarnok"-ot. Ögv látszik, pontosan fizette az írók tisztelet-díját.) 14