A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-29 / 39. szám

Meghalt Faun Meghalt Faun, szétfröccsent a véré hulló levélre, szürkülő égre. Úszik folyón, tarajos habokon Faun vére, elhulló ösrokon. Ki lejt víg táncot szomorú fáknak, szelíd őznek, kései bogárnak? Kócos, hallgatag fellegek járnak, ezüst gyöngyök szitálnak, szitálnak. Arany foga kihullott a napnak, bomlott szelek vijjogva szaladnak. Fehér haja elomlott a ködnek, véres hátú levelek zörögnek. Meghalt Faun, szétfröccsent a vére, csordult a fákra, csordult az égre. Zokogó erdők hűlt lombja alatt, vér folyik tova, nagy véres patak. Dénes György KIÁLTÁS Csengő-bongó rímek holt mezején élek. Fájdalomig finom hangokon beszélnek körülöttem ügyes lantpengető, üres, bohém rímlegények, kiknek az én dalom ünneprontó ének. Áldozó táltosok rikoltva szárnyaló ős-dalaiból tört utat bennem a szó Tán így dalolt ősöm, a padhoz leláncolt konok gályahajtó; így búsult szépapám, ha szólt tárogató. így értik meg dalom, akikhez beszélek, a végeken élő szívós perjfi-népek. Legyen csak a dalom rikoltó kiáltás mindazok fülének, kiknek az én dalom ünneprontó ének. gyüre lajos' Füstbe ment tervek A legutóbbi nemzetközi események sorában valahogy nagyon is háttérbe szorult a Buenos Airesben lezajlott pánamerikai konferencia. Az északamerikai kormányköröknek nem volt érdekük, hogy reklámozzák, mert ez az értekezlet igazán nem növelte Washington tekintélyét ... Az USA nagy reménységeket fűzött a konferenciához. Azt várta, hegy a latinamerikaP államok képviselői beadják derekukat s áment mondanak a merész, vagy tán inkább vakmerő észak-amerikai tervekhez, melyeket Andersen pénzügyminiszter ' túltengő yankee-öntudattal -s emellett „atyailag" igyekezett tolmácsolni. A tervek lényegében két fő célra irányultak: egy európai mintára létesítendő „kezös piac" megteremtésére, továbbá egy „különleges gazdasági egyezmény" megkötésére. amely a latin-amerikai nyersanyag-szállításokat „rendkívüli körülmények esetén" — kizárólag az USA hadigépezet£nek szolgálatát állítaná. Aligha szorul bővebb magyarázatra, mik volnának az ilyen „rendkívüli körülmények" ... Természetesen főleg a lázas ütemben fokozódó fegyverkezés. Sem az egyik, sem a másik terv nem szolgálja Latin-Amerika népeinek érdekeit, sőt csak gúzsba kötné a népeket és fokozná elnyomásukat. A „közös piac" lehetővé tenné a hatalmas gazdasági fölénnyel rendelkező északamerikai menopoltőkéseknek, hogy iparcikkekkel s egyéb termékeikkel zavartalanul elárasszák Dél-és Közép-Amerikát, s hogy vámsorompók révén kiszorítsák legveszedelmesebb versenytársaikat: Angliát. Nyugat-Németországot, Japánt stb. Az úgynevezett különleges gazdasági egyezmény csupán nyersanyag-kitermelésre korlátozná a latin-amerikai országok gazdaságát s kiszolgáltatná őket a telhetetlen monopóliumoknak. Washington tervei visszavetnék Latin-Amerikát, amelyre amúgyis átoksúllyal nehezedik a monokulturális rendszer. E hatalmas térségnek olyan kapcsolatokra van szüksége, amelyek mindkét él számára előnyös egyezményeket eredményezhetnének, vaovis elősegítenék az egv-egy mezőgazdasági termékre épülő kultúra felszámolását s helyükbe kibontakoztatná a mezőgazdaság sokoldalú fejlesztését valamint a hazai nyersanyagok iDari feldolgozását. Ezek a célkitűzések azonban szöges ellentétben vannak az északamerikai nagytőkés-csoportok érdekeivel. A latin-amerikai értekezlet résztvevői éles támadásokat intéztek az északamerikai monopóliumok ellen. Vaszena argentin pénzügyminiszter súlyosan elítélte áz USA mezőgazdasági dumpingjét, erőszakos árletörését, amely sok helyütt viszszafejleszti a dél-amerikai mezőgazdaságot. Cardio Flores, Mexico küldötti» rámutatott arra, hogy az USA magas áron értékesíti iparcikkeit, viszont alacsonyan szabja meg a dél-. és közép-amerikai nyersanyagok árát. Vasconsellos. az uruguay-i pénzügyminiszter éles szavakkal bírálta az amerikai tökebefektetéseket, amelyek politikai célokat követnek ... Ilyen léqköpben Anderson úr jobbnak látta, hogy a kongresszus (észak-amerikai képviselőház) ülésszak közelgő berekesztésének ürügyével sürgősen hazautazzék A Buenos 'Aires-i konferencia tehát nem váltotta be az észak-amerikai monopóliumok reménységeit, viszont feltárta azokat a mély ellentéteket, amelyek a latin-amerikai burzsoázia szószólóit is szembehelyezik az USA nagytőkéseivel. SZIRT Az ENSZ-közgyűlés főfeladata A háborús uszítók szolgálatába állított „ötös bizottság" jelentésének — lényegében — meddő tárgyalása után, szeptember 17-én megkezdődött az ENSZ XII. közgyűlésének rendes ülésszaka. Mint maguk a nyugati burzsoá lapok is megírták, a „magyar ü?v" megvitatása iránt igen lanyha volt az érdeklődés. Az ENSZ-küldöttek jórésze már eleve számolt azzal, hogy az imperialisták beavatkozási kísérleteinek csőddel kell végződniük. E tekintetben persze az „ötös bizottság" életre keltőinek sem lehettek ilúzióik. Joggal tehető tehát fel a kérdés, miért szorgalmazták méqis oly hévvel a rendkívüli ülésszakot? Főleg azért, hogy a hidegháború tüzét élesztve elkendőzzék bűnös gyarmati üzelmeiket s a „magyar kérdés" szellőztetésével diszkreditálják a szocializmus ügyét. Mint a szavazás mutatta, az amerikai imperialisták követőinek sora megritkult... A szocialista táboron túl felszaporodott azon országok száma,- amelyek képviselői semmiképpen sem vállalnak közösséget Cabot-Lodge, az amerikai küldött javaslataival. Az imperialista háborús uszítók a „magyar kérdés" tárgyalása folyamán ismét megmutatták igazi arculatukat, álnokságukat, alacsony politikai játékaikat. Az ENSZ tehát szenvedélyektől felkavart, feszült légkörben indította meg XII. közgyűlését, amely több mint hatvan ügyet vett fel tárgysorozatába. Ha ugyan sorrendben távolról sem első helyen szerepel a leszerelés ügye és а nukleáris fegyverek betiltása, mégis vitathatatlan, hogy e két probléma jelentőségénél fogva minden ügyrendi pontot felülmúl. A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere szeptember 10-i sajtóértekezletén ismételten tömören összefoglalta a leszereléshez vezető legfőbb intézkedéseket. Minthogy az ENSZ leszerelési albizottságának hosszú hónapokon át tartó tárgyalás; i nem vezettek konkrét eredményhez, a Szovjetunió mindent el fog követni, hoqv most már szélesebb fórumon, az ENSZ* XII. közgyűlésén vigye előbbre a leszerelés ügyét. Az „erő-politika" bajnokai előreláthatólag azon lesznek hogy elgáncsolják a Szovjetunió és a béketábor többi országainak becsületes törekvéseit. A világ közvéleménye várakozással tekint az ENSZ XII. közgyűlésére. Se szeri se száma a sürgető problémáknak, nelyek közül különösen .időszerű a Közel-Kelet kérdése, ahol ezúttal Szíria körül folyik az imperialisták leplezetlen aknamunkája. Réges-réqen esedékes a hatalmas népi Kína felvétele az ENSZ-be; nemzeti függetlenségének elismerését várja a vérző Algéria, önállóságot követei az angol elnyomás alatt sínylődő Ciprus és Oman; az iriani kérdés rendezését várja Indonézia stb. A közgyűlés tárgysorozata valóban bő alkalmat nyújt a nyugati nagyhatalmaknak, hogy ne csak szépen hangzó szólamokkal, hanem tettekkel nyilatkoztassák ki fennen hangoztatott demokratizmusukat és békeszeretetüket, amelynek eddig bizony vajmi kevés tanújelét adták... j. s« 13