A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-29 / 39. szám

A feleletet, az idősebb partner adta meg. Mégpedig igen gyorsan. Ez év augusztus 25-én (huszonnégy órával Lindsay asszony cikkének megjelenése után) Bernard Harris a londoni Sunday Express hasábjain nagy keserűséggel állapítja meg, hogy „az amerikaiak millió és millió barrel naftát szállítottak el azon vidékekről, amelyek valaha a mi tulajdonunkat ,képezték. És most .be akarnak tolakodni Nagy-Britannia közép-keleti érdekszférájába." Harris nem volt szégyenlős és szemükbe mondta az amerikaiaknak a meztelen és kellemetlen igazságot mint a félegyházi ember a gyíknak, (hogy free' se jó fíreg). Felsorolta Iránt, Irakot, Szaúd-Arábiát és a többi közép-keleti brit kudarcot, majd így folytatta: „A Közép-Kelet országai jelenleg 170 milliő tonna naftát termelnek évente. És mennyi a miénk ebből a menynyiségből? Körülbelül 30 százalék. Az amerikaiaknak azelőtt e vidéken semmijük sem volt. Ma minden tíz barrelből hat az övék. Tehát kétszer annyi, mint ami a miénk." Bernard Harris kétségtelenül felfedezte az Angliában jelenleg dühöngő amerikaellenes kór okozóját. Ez a veszedelmes bacilus a najtabacilus, amely éppen a speciális angol viszonyok között veszélyezteti a „hagyományos angol-amerikai jó szövetségi viszonyt." És bizony ezzel a bacilussal szemben az orvostudomány tehetetlen! Kellemetlen tévedés Tévedni emberi dolog, bár néha igen kellemetlen. És főleg akkor kellemetlen, ha úgynevezett szocialisták egyházi szervezeteket kommunista propagandával gyanúsítanak meg. A „semleges'" Ausztriában történt meg nemrégiben, hogy az osztrák szociáldemokrata párthoz közelálló Welt Presse egyik cikkében az Egyházak Világszövetségét (tanácsát), amely az atombomba kísérletek ellen foglalt állást, kommunista intrikákkal gyanúsította meg. Pedig az Egyházak világszövetsége, amely az ortodox és protestáns egyházakat foglalja egybe, olyan messze van a prokommunista propagandától vagy intrikáktól, mint az osztrák szociáldemokrata párt elnöke a lámaizmustól (vagy esetleg a szocializmustól!). Néhány nappal később a Welt Presse kénytelen volt helyreigazítást közölni. A helyreigazítás hangzatos ' címe: „Az Egyházak világszövetsége nem kommunista szervezet!'" A hibát ugyanis az egyik túlbuzgó szerkesztő követte, el, aki a Weltkirchenrat (Egyházak Világszövetsége — tanácsa) szót összetévesztette az Ausztriában fekete listán lévő Weltfriedenrat (Béke világtanács) szóval. Ez történik, ha egy „szabad" szerkesztőre a béke szó vörös posztóként hat, — nemcsak tisztánlátását, de hallását is elveszti. És ez természetes. Mi köze. is van egy „semleges osztrák szocialistának" a békéhez? Ember Péter • • * Válság a nyugati kultúra világában Naftabacilus Az orvostudomány nagy küzdelmekben bzáltal tett ártalmatlanná sok járványos betegséget, hogy meglelte a kórokozó bacilusokat. így győzte le a sponyolnáthát, ázsiai náthát, sárgaságokozó májgyulladást ... Sőt, úgy látszik, hogy újabban a gyermekbénulást is sikerült megszelídítenie. Ám az orvostudomány sem rendelkezik minden iárvánnyal szemben hathatós fegyverrel. így az Angliában jelenleg dühöngő járvány eflen sem. Pedig kellemetlen egy járvány ez! Legalább is az amerikaiak szemében. Erre vall a Washington Post and Times Herald egyik, augusztus végi számában megjelent cikk, amelynek már a címe is ,„Szüntessék meg az amerikaellenes hangulatok járványát Angliában" sokatmondó. A c'kk írója, Malvin Lindsay asszony nagy megdöbbenéssel ír arról a nagy ellentétről, amely külpolitikai kérdésekben Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányai között felmerült. Az angolok úgy vélekednek, hogy az Egyesült Államok kormánya nemzetközi ügyekben gyakran úgy viselkedik, mint egy meggondolatlan és neveletlen tacskó, aki egyáltalában nem veszi tudomásul idősebb szövetségeseinek érzéseit és szükségleteit". Lindsay asszony azonban csupán érzeleg, nem nevezi nevén a gyereket, nem mondja ki nyíltan, miről is van szó, melyek azok a szükségletek, amelyekre az „idősebb" szövetséges annyira érzékeny. Az atombombaőrület világábar kevés jó kilátás kecsegteti a kuitúra fejlődését és annak művelőit. Tények igazolják ezt az állítást. A bussinness világában minden kulturális érték pénzzé válik, mint mindenfajta árucikk. Nyugat-Németországban például már számos társaság és cég nyugtalanságának adott kifejezést azzal kapcsolatban, hogy a német kultúra értékes irodalmi és képzőművészeti műemlékeit, nevezetesen Hamburg, Köln, és Marburg városokban, nvilvános árveréseken kótyavetyélik el, s fosztják meg ezzel a német népet nemzeti kincseitől. Ez a jelenség annyira aggasztóvá vált. hogy a bonni kormány kénytelen volt törvényt hozni a nemzeti kultúra kincseinek védelmére, exportálásuk megakadályozására. Nem mindenki próféta a maga hazáiéban — hangzik a régi közmondás Mohamed. egykori menekülésével kapcsolatban, s a dániai írókról is elmondhatjuk, hogy nem fenékig tejfel a sorsuk. Panaszkodnak, hogy kevés honoráriumot kapnak műveikért a kiadóvállalatoktól. A helyzet ott ugyanis az, hogy a kiadók az üzleti kockázatot az írókra szeretnék átruházni és ezért a szerző teljes honoráriumának csak egyharmad részét kapja meg műve megjelenésének első évében, a többit csak akkor, ha már minden példány elkelt. Egyes könyvkiadóvállalatok vezetői állami támogatást követelnek az írók számára, mivel a könyveik iránt mutatkozó gyenge kereslet miatt nincs remény arra, hogy megfelelő jövedelem-e tegyenek szert. Mások közömbösséggel vádolják az állami szerveket az irodalom és az írók ügyének kérdésével kapcsolatban. A legnagvcbb kulturális válság azonban az USA-ban mutatkozik és főként a drámai és operaszínházakat érigti. Válságos helyzetbe jutott a legnagyobb amerikai operaház, a Metropolitan, mivel pénzhiány miatt kénvtelen régi darabjaival szerepelni. Műsorát úgy kell megválogatnia, hogy az kielégítse konzervatív felfogású mecénásainak ízlését. Válságba jutottak az amerikai filmgyárak is. Noha még az év elején fennen hangoztatták, hogy az idén tavalyhoz viszo -nvítva egv ötöddel több filmet fcgnak produkálni, jóslataik nem váltak be. A legnagyobb hollywoodi filmgyár, a Metro Goldwyn-Mayer már most kénytelen volt bérbeadni műtermeit. A Republic filmgyár felbontotta szerződését a zenekarral, hogv évi 250 ezer dollárt takaríthasson meg. A XX.-th Century Fox filmgyár néhány műtermét leszereltette, s ezt takarékoskodással indokolta. Más filmgyárak sorsa sem irigylésre rnél -tó. A Paramount, Columbia és más filmstúdiók egyre szorosabban * kénytelenek együttműködni legnagyobb versenytársukkai, a televízióval. A verseny mégis továbbfolvik" köztük és ennek következtében több filmayártulajdcnos tönkrement. Ez a mozik viláoában is éreztette hatását és egy.amerikai filmszaklao szerint eddig kb. 6000 mozi zárta be kapuit. Margaréták a Sajó partján Zöld láng minden bokor. Bújócskázik benne a szél. A felhők megnyílnak. Esik. Peng a füzfalevél. Esöcsepp lövi az árnyas, fészkelődő folyót, pattognak, kopognak, zizegnek a hűvös golyók. A parton hamvas margaréták borulnak össze, sírva fakad a nyár is, hogy őket megfürössze Szép. fejüket lehajtják, mintha csak aludnának, könnyeznek, mosolyognak, őrzik lelkét a nyárnak. Dénes György 12