A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-29 / 39. szám

szélkakas, kivont karddal a vitéz Roland lovag szobra áll. Itt is a városi kiváltságokat védi. A városháza bejáratánál morcos bronzágyú acsarog. Az egyenetlen főtérre tévedt libákat és a gonosz szeleket riasztja. A régi, gótikus és reneszánsz portálékkal büszkélkedő házak szegélyezik a főteret, amelyről belátom a vidéket, sűrű erdőket és legelőket, a sovány gabonatermelő mezősávokat. És ahogy lépkedek az alkonyatban eszembe jutnak a vidék első, kámzsás telepesei, akik lépésről lépésre nyertek tért a tiszafa-őserdővel szemben. A természettel vívott nagy csatákat az emberi ész és kézügyesség megnyerte. Klastrom és település, terra Bardphae, Széphely község, majd Bártfa szpbad király város. Ez volt az ősrégi kezdet, melynek időpontja meg nem állapítható. Annyi bizonyos, hogy a mai Bártfának cisztercita szerzetesek vetették meg az alapját, ami viszont arra mutat, hogy a település közvetlen közelében ezüst és aranyerek bújtak meg a föld méhében. Bártfa telep (Berfeld — tisztás) osztozott a felsőmagyarországi városok sorsában. Elpusztították a tatárok. A tatárjárás után a telepesek visszatértek. Üjból felépítik otthonukat és továbbra is irtják az erdőt, úgyhogy kialakul egy fontos Lengyelország felé vezető út. IV. Béla egyik 1247-ben keltezett okmányában via regaleről (királyi útról, főútvonalról) tesz említést, valamint Porta Bardphaeről, ami megerősített kaput jelent. Valószínűleg őrhelv volt itt, hol alabárdos örök vigyázták a fontos kereskedelmi út biztonságát kalandorok és martalócok ellen. A XIV. században Róbert Károly, ez az idegen szármajzáisú országépítő magyar király német telepeseket hív be Bártfára, melyet 1320-ban Nagy Lajos király várossá léptet elő és kiváltságokkal lát el. A gyorseszű és szorgoskezű szász utódok iparcikkeikkel és kereskedői tevékenységükkel ugyancsak qyarapítják a város jó nevét és pénztárát. Ügyhogy Nagy Lajos 1352-ben kőfallal és bástyákkal veteti körül e virágzó várost. A pallosjog elnyerése után Bártfát 1376-ban Nagy Laios szabad királyi várossá nyilvánítja. És erre a királyi oklevélre még a mai bártfaiak is nagyon büszkék, hiszen a királyi pergamen Budával és Kassával egy rangba sorozza városukat. Az oklevélmásolatot büszkén mutogatják a látogatónak. A XV. század közepe viharos. Erzsébet odaadó hívének, Jiszkrának alvezérei, Akszamit Péter és Talafúz úr gyakran nyugtalanítják a derék bártfaiakat, akik ravaszsággal, ajándékokkal, végső esetben pedig fqyverrel védik békés és dolgos minden naipjaikat a bratríkokkal (Folytatása a 16. oldalon) Reneszánsz portálé a főtéren Az újonnan restaurált Nagy bástya A néprajzi múzeum épülete Bártia város címere