A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-29 / 39. szám

k Sugár György felvételei A háziasszonyok „rózsaszín álma' Az automata mosógépet alig látni az asszonynép miatt, a rádióknál sem kicsi az érdeklődés. Zeneszekrényt öl miniatűr tranzisztoros táskarádióig minden található — csak már az üzletekben lennének! A motorkerékpárok bemutató terepét is széles, jel-felmorajló embergyürü övezi. A bravúros teljesítmények meg is érdemlik a bámulatot. Lépten-nyomon külföldi látogatókba botlik az ember: a repülőgép-osztályról jólöltözött, „nasszer-frizurás" egyiptomiak jönnek, köztük az iparügyi miniszterrel. A szivattyúk felé tartanak, ami bizony nem is csoda, Egyiptom rá van utalva az öntözésre. A sokat csodált új cukorrépakombájn Három öttonnás „harapással" meg van rakva a terepjáró földszállító kocsi Három éve rendezték meg első ízben a briinni gépipari kiállítást, és máris fogalom lett: a szakembereken kívül hazánk lakosságának százezreit vonzza Brünnbe minden év szeptemberében. Bár a r\£}ösereg leggyobb része, természetesen, nem nagyon ért a kiállított gépekhez — mégis jól láthatja gépiparunk évről évre növekvő színvonalát. Mennyivel inkább áll ez a szakemberekre, akik rendszerint ott találnak a legnagyobb csemegére, ahol a laikusok tömege közömbösen hömpölyög el. Ahol aztán közérthetőbb látványosságok vannak, nagy is a tolongás. Mint például a közhasználati cikkek pavilonjában. Itt is a fémkonyha körül állnak a legtöbben. A konyhaberendezés nekem is tetszett: végre felhagytak az elaimlt kredencekkel. Ésszer.ü, a dolgozóasztallal egy szintén és sorban levő mosogatóból, villanytűzhelyből, jégszekrényből, robotból és szekrénykékből áll a „földszint", az ,emelet" pedig falra akasztható kisebb szekrénykékből. A teljes berendezés ára tízezer korona körül van, tömeggyártás esetén valószínűleg olcsóbb lesz. A traktorokat háróm török kereskedő nézegeti. Exportcégeink képviselői kézzellábbal mutogatják traktoraink előnyeit — a törökök elismerően bólogatnak — ebből is jó üzlet lesz, olyan mint amilyet a spanyolokkal és a kolumbiaiakkal kötöttünk. Svájci és cián szakemberek az új, egvsoros cukorrépakombájnt állják körül. A hazai látogatók is itt gyülekeznek, fejkendős nénikék, pipás parasztok hümmögnek, vitatkoznak, kérdezősködnek. Szeretnék munka közben láctni. Pár napja meg Dögei Imre, a magyar földművelésügyi miniszter a legszívesebben mindjárt zsebrevágta volrta. Az építkezési gépek is büszkeséggel töltik el az embert: mi mindent tudunk, mi mindent gyóntunk! A szakemberek a legnagyobb elismeréssel a breznói üzem daruját szemlélik: könnyű, merész szerkezetével párját ritkítja. A lengyeleket, a szovjet és német szakembereket az élelmiszeripar pavilonjában találtuk. Végigmustrálják a berendezést, minden csavart megkopogtatnak, s a végén kijelentik: — Ez kell nekünk! A világ minden tájáról idesereglett szakembereket és kereskedőket találhatjuk a fémmegmunkálógépeknél is. Hiszen hazánk ma a gépexport terén világviszonylatban az előkelő negyedik helyen áll: kis országunk ezen a téren nagyhatalom! Techrűkusaink, munkásaink ezen a kiállításon is kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy ami az ötleteket, szerkezeteket illeti, nem kell a szomszédba mennünk. De mást is észrevehetünk: Jó volna már végre levetni gazdasági szervezésünk és tervezésünk kinőtt formáit, hogy sok szenzációs, úttörő gépünk és berendezésünk ne csak hosszú évek múltán kerüljön sorozat-gyártásba. Hogy üzemeinknek érdekük és lehetőségük legyen új gépek gyors piacrahozásátval öregbíteni a csehszlovák ipar hírnevét. És jövőre, amikor már nemzetközi árumintavásár keretében hasonlíthatjuk össze Brünnben gyártmányainkat a külföldiekkel, ne kelljen azt mondanunk: — Sajnos, ez csak prototípus, gyártása csak két év múlva indul meg ... MÄRIÄSSY ANDOR Hindu érdeklődő a Zetor-traktoron 6