A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-14 / 28. szám

Oja Alfréd, a hatvanéves hajóskapitány szeszélyes akaratából a világ minden részén szétszórtan élő litván tengerészek visszatértek hazájukba. Köztük voit Alfred Oja is, aki még 1918-ban fegyverrel a kezében védelmezte a szovjet hatalmat a Balti-tenger partjain. Évekig halászott a Bajkál taván, majd a Csendesóceánban és a Káspi-tengeren. A háború után Oja hazatért a Balti-tengerre és MRT—185 számú halászgőzöse csakhamar híressé vált az egész partvidéken. Öt év alatt több mint 18 000 mázsa halat fogott ki, ami megfelel egy hasonló típusú halásznajó nyolcévi halfogásának. A köztársaság halipari minisztériuma nemrégen Oja hatvanadik születésnapja alkalmából ünnepi estet rendezett a klajpedi városi színházban. A litván halászok komoly feladat előtt álltak: egy ötéves tervben hároms/orcsára, ja másik ötéves tervben pedig nyolcszorosára kellett fokozniuk a halfogást. -Új halásztelepeket kellett keresniük. Megegyeztek abban, hoqy a messzi Atlantióceánon ütnek tanyát... Klajpedből az első hajók találomra váqtak neki az óceánnak. Nyomasztó érzésként nehezedett rájuk a teng«- végtelensége, a hajó gyenge alkotmánya, a szülőföld messzesége. Hol vessék ki a hálót? ... A haltelepek messze estek a gőzhajójáratok útvonalától, a hírhedt északatlanti orkánok központi övezetében terültek el. Szerencsére nyáron ritka a vihar az Atlanti-óceánon. Inkább té-L'tvánia a múltban sem tengeri flottával, sem fejlett halászattal nem rendelkezett. A legutóbbi tizenkét év alatt az egyénileg űzött halászat korszerű flottával rendelkező hatalmas halászati iparrá fejlődött. Halászaink most nemcsak a Balti-tengeren, hanem az Atlanti-óceán északi vizein is űzik a halászatot. A hajászatl ipar fejlődése azt mutatja, hogy a köztársaság 198C-ban 1950-höz viszonyítva kilenc- és félszerte több halat tud juttatni a szovjetországnak. Ez a halmennyiség 54-szerte több lesz, m'nt amennyit a burzsoá Litvániában kitermeltek. , M. Sumauszkasz, a Litván SZSZK Minisztertanácsának elnöke Évekkel ezelőtt még hihetetlennek tűnt, hogy a litván népnek most saját halászhajóflottája van, mely felveszi a versenyt egyes európai országok flottáival. Természetesen, nem egy nap alatt jött létre a népgazdaság új ága. Emlékezetembe tűnik az 1945. év. A tengerparton üszkös romok ... A tengeren megjelentek a testvéri szovjet köztársasácioktől kapott első halászgőzösök. A természet minden Iehetőséqet megadott hatékony halászipar űzésére: Litvánia a Balti-tenger központjában fekszik, Klajped pediq örök kikötő, nem fagy be télen. Ezért határozták el. hoqy itt korszerű halászhajóflottát állítanak fel és hatalmas halipart létesítenek. De kevés volt a halászember. Néha csak két szakemberrel: a kaoitánnyal és a gépésszel a fedélzetén úszott ki a tengerre a hajó. Máskor meg csak azért vesztegelt a kikötőben a halászgőzös, mert nem volt szakácsa. Tapasztalt szakemberek jöttek hozzánk az ország minden részéből. Litvániában pedig már mea kezdődött saját tengerészek kiképzése. Tanfolyamokon és kü'önféle iskolákban egv jól fizetett közalkalmazott fizetésének meqfelelő ösztöndijat kaptak azok. akik kiképzett tengerészek óhajtottak lenni. A sors lire gyűjti az erőt. A halfogás jól sikerült. A következő évben úszóbázistői kísérve a halászgőzösök nagyobb csoportja úszott ki az óceánra. Ésszerűen úgy gondolták, hogy ha a hajók a vihar idején fenn tudják magukat tartani, akkor a vihar idején is folytathatják a halászatot. Mit számit az, hogy eddig még sehol sem folytatnak nyílt tengeren egész éven át tartó halászatot?! Legyünk ml az elsők! Annál is inkább csábította őket, mert a heringek ősszel és télen sűrű tömegekbe verődnek és kifogásuk kamatostól pótolja a himbálódzó, sikamlós fedélzeten kifejtett fáradságos munkát. Most, midőn a litván halászhajók hatalmas egységei egész éven át nem hagyják el az óceánt, nevetségesnek tűnnek az első évek aggodalmai és vitái. Űszőbázisok közlekednek a part és a hajók között, partra szállítják a zsákmányt és szállítják az egymást leváltó halászokat fa szakszervezet és a hivatalok kollektív megállapodása alapján eqy halász nem köteles 4 és fél hónapnál többet tölteni a tenqeren). Az úszóbáz'sok szülővárosuk egv részét jelentik a balászok számára. Minden szükségeset megtalálunk rajtuk: üzlettől a moziteremig és fogorvosi szobáig. A halászok közül sokan távúton folytatnak tanulmányokat. A vizsgák és konzultációk idején a tanítók Klajpedből kiszállnak az óceánra. Az eqész partvidék arculatán, lakóinak életén meglátszik, hogy a litván halászok sikerrel űzik a heringhalászatot az óceán kellős közepén. Nemcsak a halászok családi házai épültek fel százával a tengerparton, hanem különféle gyárak: hajógyér, hűtőházak, konzervgyárak, halkombinát, kikötőberendezést ayártő üzem, tengerésziskola stb. épültek. A tengeri hal egész éven át szakadatlanul özönlik a feldolgozó üzemekbe. Litvánia a hal-Ma már senki szemében nem tűnik hihetetlennek, hogy a litván nép kiváló halászhajóflottával rendelkezik. ALGIMANTASZ CSEKUOLISZ, (A Szovjetszkij szojuz című folyóiratból) Az úszóbázis az Atlantióceánra készül Gyorsan be a hálót, vihar közeledik .. .