A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-22 / 38. szám

Steiner Gábor, pártunk hű fia emlékére Szeptember 9-én volt hetven esztendeje, hogy egy komáromi külvárosi házban, amely farkasszemet nézett a várerőddel, megszületett a Steiner család negyedik gyermeke: Gábor. Itt kezdődik pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja egyik leghűbb, legforradalmibb harcosának életútja. A család nehéz körülmények között él és Gábor — tehetsége ellenére — csak nagynehezen végezhet hat elemit. De olvasni, könyvet bújni mindennél jobban szeret és így amikor mesterséget kell választania. betűszedő tanoncnak jelentkezik a komáromi Spitzer nyomdában. Ebben a környezetben találkozik először az újszerűen csengő és számára később mind becsesebb szóval: szocializmus. Itt kezd a serdülő ifjú felfigyelni a szervezett munkásmozgalomra, itt kezd izmosodni az öntudata. Gábor, felszabadulása után, 1903 végén Pestre megy, ahol sokáig munkanélküli. Majd vándorbotot vesz a kezébe és az akkori nyomdász-szokások szerint közel két esztendős külföldi útra indul. Bejárja Csehországot, Ausztriát, Németországot és elvetődik Svájcba is. Megismerkedik a bécsi és a svájci munkásmozgalommal. Közben részt vesz ez 1905-ös oroszországi forradalommal kapcsolatos egyik budapesti tüntetésen. S egy pillanatra sem feledkezik meg a rendelkezésére álló magyar- és németnyelvű marxista irodalom tanulmányozásáról. Már külföldi útja előtt tagja a nyomdász-szakSZervezetnek és részt vesz az ifjúmunkás-mozgalomban. S amikor 1906. tavaszán lerongyolódva, de tapasztalatokkal gazdagodva hazatér — bekapcsolódik a szociáldemokrata munkásmozgalomba. Ez a fő oka annak, hogy az első világháború kitöréséig nyolc esetben hosszabb-rövidebb ideig munkanélküli. A háborút megelőző év szeptemberében Steiner Gábor megnősül és gyors egymásutánban születnek a gyerekek: Laci, Joli és Irén. Még nehezebb lesz az é'<4e, de ebben az időbér és különösen a háború éveiben családi gondjait hova-tovább a háttérben szorítja mozgalmi munkássága, amely az urak, a tőkések, az uralkodó osztályok háborúja ellen irányul. Keresi a kapcsolatot a budapesti proletariátus öntudatos rétegeivel, több vitája, összetűzése van a jobboldali szociáldemokrácia vezetőivel a háború kérdésével kapcsolatban. Mozgalmas időszak ez, különösen az 1917-es esztendő. Az oroszországi februári forradalom, majd később a Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre pezsdítőleg hat a magyar munkásmozgalom vérkeringésére. A nyomdászok sem maradnak távol a forradalmi megmozdulásoktól és a fiatal Steiner Gábor ott áll «z első sorokban. A sztrájkok, tüntetések és a proletariátus más akciói bizonyítják, hogy a marxizmusleninizmus gondolata a tömegekben tetté ért. Steiner Gábor 1918. decemberében a nyomdász-szakszervezet egyik nagy politikai- és bérmegmozdulásának élén áll. Nemcsak érzi, hanem világosan látja is: eljött a nagy döntések ideje, követni kell az orosz forradalom útját. Elsők között lép be az 1918. november 20-án alakult új típusú pártba: a Kommunisták Magyarországi Pártjába. E párt soraiban küzd akkor is, amikor 1919. március 21-én a hatalomra jutott munkásosztály kikiáltja a Tanácsköztársaságot. Steirer Gábor áprilisban már függetleníted pártmunkásként dolgozik, sok időt tölt 'vidéken a parasztok között és más felelős tisztséget is betölt. Az ellenforradalmi támadás idején gyenge egészségi állapota ellenére fegyvert ragad és mint a Vörös Hadsereg katonája védi a munkások és parasztok államát. Részt vesz a ludovikások elleni harcban és rövid ideig a salgótarjáni csatában is. A proletariátus hősi ellenállása sem menthette meg azonban a Tanácsköztársaságot, mert erejét megtörte az ellenforradalmi és az áruló jobboldali szociáldemokatra erők aknamunkája, az imperialista haderők túlsúlya és saját súlyos hibái. Steiner Gábort halálra ítélik, de sikerül megszöknie és Komáromnál, szülővárosánál az újonnan alakult állam, Csehszlovákia határát át!' nie. Itt folytatja a munkát; a kommunista gondolatért, a dolgozók szabadságáért, igazáért, a boldog jövőjért küzd úi körülmények között, de még rendületlenebből. Harminckét éves ekkor. Életében egy új fejezet kezdődik. Először Komát ómban szervezi meg a kommunista pártot, majd'három évvel ezután, 1924-ben vezetője a község' képviselőtestület kommunista frakciójának. Ha az ember vé"giqlaoozza a következő évekből fennmaradt képviselőtestületi jegyzőkönyveket, a sok felszólalás, a burzsoázia képviselőivel szemben és az, elnyomottak érdekében mondott lángoló szavai alapján képet alkothat magának erről a gyenge fizikumú, de hatalmas küzdeni-tudással és elvhüséggel felvértezett igaz kommunistáról. 1929-ben Steiner Gábor tagja lesz a párt gottwaldi, bolsevik Központi Bizottságának, s még ennek előtte parlamenti képviselő és szenátor. Kiváló szervező és szónok s habár a párt s zlovákiai vezetőségének tagja, aki az itteni munkásmozgalomban fontos szerepet tölt be, mindig a párt egyszerű sorkatonájának tartja magát. Lankadatlanul harcol a párt irányvonalát követve a tőkés uralom ellen — nem rettenve vissza börtöntől, üldözéstől, amiben bőven van része — a különféle nemzetiségű kizsákmányoltak proletár nemzetköziségének zászlaja alatt. Az emberek, ahol csak megfordult, örömmel fogadták. És talán nincs is olyan hely Szlovákiában, ahová legalább egyszer ne jutott volna el. Különösen a nagy földmunkás sztrájkok és a munkanélküliek megmozdulásainak szervezője, amelyekben vállvetve harcol a szlovák és a magyar proletár, földmunkás, kisparaszt. Steiner Gábornak mindig volt ideje ,arra, hogy az elméletre való tanítás mellett törődjön az emberek belső életével, érzelmeivel, ha betegek -oltak, meglátogatta őket. Egyik volt munkatársa erről így beszél: „Mikor választási gyűlésén Pozsonyban, Eperjesen voltam, tömegesen kértek a dolgozók, mondjam meg Steiner elvtársnak: jöjjön hozzájuk, hisz ők úgy szeretik, mert „kis ember, de nagy szíve van". Az ember még ma is, ha végigjárja Szlovákia déli járásait, sok olyan régi munkásmozgalmi harcossal, öreg kommunistával, munkással és paraszttal beszélhet, akik jól emlékeznek Steiner Gáborra és a szeretet hangján szólnak róla. Közükből valónak érezték, tudták, hogy az az ember, aki a legnagyobb ítéletidőben is nekivágott 10— 20 kilométeres úton dagasztani a bokán felüli sarat, hogy a gondolat világával kergesse el a sötétséget, ízig-vérig kommunista, a nép oldalán álló egyetlen párt: a kommunista párt igaz fia. Steiner Gábort röviddel a fasiszta megszállás után a Gestapo letartóztatta. 1939 októbeiében került a buchenwaldi haláltáborba. Itt is kapcsolatban állt az illegális pártszervezettel, és amint azt Betlen Oszkár, elvtárs, egyik kommunista fogolytársa elmondta nekem — „az elvtársak őt tekintették politikai tanácsadójuknak, hozzá fordultak a vitás politikai kérdésekben és mindig nagyon nagy segítséget kaptak tőle. így Steiner elvtárs 1941. elején figyelmeztetett arra, hogy a szovjet-német háború kitörése közeleg és erre a pártszervezetnek megfelelően fel kell készülnie. Steiner elvtárs optimizmusa és ügyünk igazába vetett hite nagyon nagy erőt jelentett a táborba zárt kommunisták számára. Derűlátására jellemző volt az is, hogy kevéssel halála előtt, amikor a hitleristák Sztálingrádot ostromolták és győzelmeikről számoltak be, ő elmondta, hogy azt hiszi, a szovjet csapatok bekerítették a Sztálingrádot ostromló németeket. A bekerítés ekkor még nem történő meg és amikor megtörtént, Steiner elvtárs már néhány hónapja nem élt. Ő ezt előre megérezte, meglátta". Steiner Gábort, pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártjának feledhetetlen nagy harcosát 1°42 októberében a buchenwaldi koncentrációs táborban SS-katonák agyonlőtték. Gály Iván FARKAS ZOLTÁN QLag,ij,aftáiri lamina?a Hogy meghalt a nagyapám Üres aklot otthagytam. Üres aklot hagyott rám. Más pályára akadtam; Ostort, botot, furulyát — Ostor és bot a szegen — Jól hajtó pulikutyát. Nem gazdájuk a kezem. Csak a meggyfafurulya Lelt szívemben otthonra, Amit pihenés helyett Faragott a jó öreg. Ajkamon, ha sir a síp Puli búsan felvonít. Ő is érti, én is jól: A nagyapám lelke szól. 12