A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-22 / 38. szám

GALILEI budapesti Nemzeti Színház; mely most nyáron ünnepelte fennállása 1Í20. évfordulóját, szeptember első napjaiban a Hviezdoslav Színházban vendégszerepelt. Aj kiváló művészegyüttes az első napon Németh László Galilei című drámáját mutatta be nagy sikerrel. A magyar vendégek mindenképpen megérdemelték a nagy ünnepeltetést, mert bemutatkozó előadásuk valóban páratlan művészi élményt nyújtott.' Németh László bátcr és nagyon emberies állásfoglalása a magyarországi ellenforradalom ideién élénk emlékezetünkben él, magas írói rangja mellett már ez a puszta tény fokozta örömünket, hogy a Galileit, Illyés Gyula Fáklyalángja mellett az új magyar drámairodalomnak e legkiválóbb alkotását üy tökéletes előadásban ismerhettük meg. iKönyvdrámának hittük eddig a súlyos -mondanivalóktól terhes játékot, melyben Németh László a tudományt, a tiszta igazságot, a szabad gondolkodást veszi védelembe az egyház dogmái, a klerikalizmus sötétsége ellen. A magyar vendégek kivételes tehetségükkel, ragyogó művészetükkel bebizonyították, hogy Galilei bűvöletes észtornája ellenfeleivel elbírja a színpadot. Ami olvasva drámaiatlan vitának, cselekménytelen érvelésnek tűnt, az elsősorban Bessenyei Ferenc utolérhetetlen játékában drámai hevülettel telt. Jelzőink elfakulnak, köznapivá válnak, amikor Bessenyei játékát jellemezni akarjuk. Egressy, Lendvay, Ödry, Pethes örökébe lépett a magyar színpadnak ez a csodálatos tehetsége: megrázó erővel élte a színpadon Németh László drámájának hősét, Galileit, a kínpadra vont aggastyánt, a tudomány megszállottját, akit megtör a testi fájldalom, nem tudja vállalni a máglyahalált, ám mindenkor, minden percben emberien nagy, igazi tudós, a tudomány, a tiszta igazság meghirdetője. Galilei: Macuiano (Mányai Lajos) és Sinceri, az inkvizíció ügyésze (Várkonyi Zoltán) Galilei: Inhofer atya (Major Tamás) lés Galilei (Bessenyei Ferenc) Galilei: Niccolininé (Lukács Margit)