A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-15 / 37. szám

Egy érdekes növény: Eremurus robustus Malonyai tujafők A híres malonyaí füvészkert közepén emelkedik a kastély épülete agysurányból szárnyvonal indul Aranyosmarót felé. A takaros kis várost — amely ma az új üzbégi pályatest jóvoltából a pozsony-zólyomi fővonal gyorvonati megállója — valaha csak ez a szárnyvonal kötötte össze a világgal. Ma már itt is sűrűn berreg föl-alá a Zsitvavölgy forgalmát lebonyolító motorosvonat. Elrobog a nagymányai téglagyár mellett, áthalad Verebélyen és a szelíd falvak egész során. A táj kezdetben lapos és egyhangú, de már Szelepcsény után, ahol a pályatest csaknem egyberiótt a temetővel, egy dombvonulat tűnik elő. A dombtetőre nyílegyenes út vezet. Peremét romantikus szépségű várkastély díszíti, körötte hatalmas park. A díszes épület nem a mesék elvarázsolt kastélya, tudományos munka folyik benne. A park pedig a nagyhírű malonyai arborétum, egyik legértékesebb füvészkertünk. Az arborétum csáknem teljes egészében a vieszkai határban fekszik, mégis mindmáig malonyaiként ismerik. Dr. Ambrózy István, az alapító 1892-ben látott hozzá a füvészkert létesítéséhez, külföldi utazásai során kiszemelt növények és fák meghonosításához. Olyan fákra esett a választása, amelyek a legjobb alkalmazkodó képességgel rendelkeztek. Malonyán aztán előkészítette a megfelelő talajt, ültetett, keresztezett, lényegében azokat az alapelveket követve, amelyeket Micsurin a gyümölcsfáknál oly tökéllyel megvet!ósított. Dr. Ambrózy az első világháború után Magyarországra költözött. A burzsoá Csehszlovákiában nem tanúsították kellő megértést az arborétum tudományos jelentősége iránt, és amikor Ambrózy megvételre kínálta — elutasították. Megváltozott a helyzet a felszabadulás után. Az arborétum 1953 óta a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozóinak munkahelye. Elén Benöat FrantiSek mérnök, erdészeti szaktudós áll, aki a szelíd gesztenye nevelésének tanulmányozásával foglalkozik. Itt dolgozik Nabilek tanár, az ismert cseh botanikus, valamint dr. Steinhübel Géza, az örökzöld lomblevelüek fiziológiájának és és füstgázok fákra gyakorolt hatásának egyik szakértője. Kovalovsky gyakorlati kertész az örökzöld tölgyfák nevelésével szerzett érdemeket. A kastélyban dr. Steinhübel volt a kísérőm. Meglepett a rengeteg lepke a falakat borító üveges szekrényekben. Dr. Steinhübel felvilágosított, hogy ez dr. Hrubynak, a prágai Károly Egyetem tanárának gyűjteménye, illetőleg annak egy része. A prágai tanár a malonyai füvészkertben több mint ezer lepkét fogott és ezekről könyvet adott ki „Motylofauna mlynanského Arboreta" címen. Egy másik szobában rengeteg magvat láttam. Itt doktor Steinhübel' a~ tulipánja (Liriodendron tulipifera) hetven helyről hozott magvainak csíraképességét tanulmányozza. Az egyik emeleti helyiségben a füvészkert tudományos jelentőségével foglalkozó bel- és külföldi tudományos szakirodalom van felhalmozva. — Az arborétum jelentősége főleg abban áll, — mpndta dr. Steinhübel — hogy sehol Közép-Európában nincsenek ilyen mennyiségben a Földközi tenger mellékének örökzöld fái, mint itt, ámbár Malonya terjedelemre nem a legnagyobb füvészkert Közép-Európában. Dr. Ambrózy idejében 600— 700 ilyen örökzöld lombos fa volt a kertben. Az 1928—29. évi poláris fagy természetesen itt is okozott károkat, de az értékek nagy része megmaradt. Vannak itt egész télen át zöldelő tölgyek, sót olyan fák is, amelyek éppen télen át virágoznak. Ilyen a Chimonanthus, a decemberben virágzó Hamemelis mollis. Különleges példány a kínai fenyő (Pinus bungeana), valamint az egylevelű fenyő (Pinus monophylla). A parkot járva dr. Steinhübel felhívta a figyelmemet egy kőrisre emlékeztető fára (rhus vernicifera), amelyről azt a téves hírt terjesztik, hogy nedve halált okoz, s hogy az indiánok ezzel mérgezik nyilaikat. Ez már azért sem lehetséges, mert a fa Japánból származik és Japánban nincsenek indiánok. Valószínűleg összetévesztették ezt a fát a „rhus toxicorendronnal", amellyel dolgozva Misák kertész másodfokú égési sebeket szenvedett. Azonban két hét alatt kigyógyult, ami azt jelenti, hogy a fa mérge nem halálos. Téves az a hír is, hogy a kertben egy négyezer éves óriási törzsű sequoja gigantea van. A kert mindössze hatvan éves, a fa pedig négyezer évet amúgyis csak az őshazájában él meg. Megcsodáljam egy, a Fekete tenger melletti Kolchiszból származó borostyánjafajtát is. Nézelődésemet vidám, pajkos kiáltozások zavarták meg. A besztercebányai felső pedagógiai iskola tanulói külön autóbusszal jöttek megcsodálni a nagyhírű füvészkertet. Az arborétum iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Míg három évvel ezelőtt a látogatók száma évente ezerötszáz körül mozgott, addig az idén már háromezernél több látogatót jegyeztek fel. A füvészkert dolgozóinak munkáját tudományos tanács irányítja, amely többek közt a kert kiegészítését szorgalmazza. Ezt a célt szolgálja a sok faiskola. Az a célkitűzés, hogy a jövőben necsak az általánosan ismert tujafát szállítsák városaink utcái, parkjai és terei számára, hanem olyan különlegességeket is, mint az örökzöld tölgy. Mennyire felvidítaná nagyvárosaink képét néhány ilyen télen is zöldelő lombos vagy olyan fa, amely hóesésben nyit friss virágot. MÄRTONVÖLGYI LÄSZLO