A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-15 / 37. szám

MS yN у áru ló A riWi templom í?i Egész nyáron játszadoztunk A széles határban. Bukfenceztünk domboldalról. Kis kölyök-kutyámmal. Zöld mogyorót bokor alá Raktam garmadába, Mérges mókus lúc tobozát A fejemre rázta. Málnát szedtem szúrós tőről, Tölgyön taplót leltem. Szólongattam a kakukkot, Pülangőt kergettem. Bújócskáztam ezüst hallal Patak hűs sodrában, Furulyáztam mezőn, réten Versenyt pacsirtával. És most könyvem, első könyvem Bújj be a táskába, Más a dolgom jövő nyárig — Megyünk iskolába! FAZEKAS ANNA A rátőtiakat nem mindig nevezték rátótiaknak. Meg van a története, miffént érdemelték meg ezt a nevet. Annak a falunak, melyből később Rátót lett, nem volt temploma. A parasztok építettek egyet, mégpedig az országút mellé. Elkészült a templom, de mikor megvizsgálták, látták, hogy a fala nem jő helyen áll, odább kell tolni. Tél volt éppen, húszan-huszonötén gyűltek ott össze, s mindjárt nekiveselkedtek subásan, neki a templom falának, hogy eligazítsák alkalmasan. Arra jött egy szekér, a bakon Cigány Tódor ült. Meghúzta a gyeplőt, s elnézte kíváncsian a templomtologatókat. Aztán eszébe jutott, hogy itt az alkalom, megcsinálhatja a szerencséjét. Mindjárt oda is kiáltott az embereknek: — Gyarlón iparkodnak kendtek. Gyürközzenek neki jobban, különben egy hét alatt sem nyomják a helyére azt a templomot! Amazok abbahagyták az erőlködést, fújtak egyet, öszszetanakodtak. Aztán ledobták a subát magukról, s újult erővel láttak munkához. Cigány Tódor megint rájuk kiáltott: — Az isten szerelmére, álljanak meg kendtek! Most már csakugyan csúnyán áll az a nyomorult templom. Lökjék meg egy kicsikét túloldalról is! Mikor a templomtologatók átmentek a templom másik oldalára, Cigány Tódor felnyalábolta a földrevetett subákat, rádobta a szekérre s elhajtott sebesen. A templomtologatók erőlködtek egy darabig. De aztán úgy becsülték, hogy a templom most már ott áll, ahol kell. Visszamentek, hát, hogy a subájukat felöltsék. De 1МШЙЗ ЕШЙШ IttEG Я mutfltunnyos Mutatványos jött a budai udvarba. Mátyás király intett neki, hogy lásson munkához. A mutatványos vett egy szakajtó feketeborsot, s oly ügyesen hajigálta át a kulcslyukon, hogy egyetlen szem sem koccant a kulcslyuk oldalához. Mikor a bűvészkedésnek véget vetett, a mutatványos földig hajolt, s várta, hogy a király gazdag jutalomban részesíti. — Ha ennyi borsot elhajigálsz minden mutatványodnál, akkor bizonyára rengeteg 6Д- lmJJX. borsra lehet szükséged, ugye? — kérdezte Mátyás király. — Sok borsra van szükségem, felséges uram — felelte a mutatványos. — Adjatok neki tíz zsák borsot — parancsolta a király — hadd legyen mit elhajigálnia. subát nem láttak egyet sem. Megszólalt az egyik közülük: — Ezt aztán jól megcsináltuk — mondta. — Rátótuk a templomot a subákra. Ezóta hívják ezt a falut Rátótnak. ELMENT A MADÁRKA... i (NÉPKÖLTÉ5) Elment a madárka, üres a kalitka, Mind azt fújdogálja, visszajö tavaszra. Ha tavaszra nem jő, búzapirulásra. De ha akkor sem jő, tudom, sohasem jő. A - HÉT, a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális, művészeti és irodalmi hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Pelejót: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik minden vasárnap. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesület», Bratislava. Merővé nám. 3—4. telefon 22059. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 7. telefon 261-04. Postafiók C-181. Kéziratot nem adunk vissza. Terjeszti-a Postai Hírlapszolgálet. Megrendelhető minden postahivatalnál ás kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nyomdavállalat, Bratislava Jesenského 12. Egyes szám ára 1.50 _ Kés. előfizetési díj fél évre 39- Kés, egész évre 78.— Kés, A-73313