A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-15 / 37. szám

Л z Irodalmi Hagyatékok kiadvány /-% új kötetében megjelent Gorkij és Leonid Andrejev leveleinek válogatott gyűjteménye. A levelek eredetijét a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Gorkijról elnevezett Világirodalmi Intézetének levéltárában, a kaliforniai egyetem kéziratgyiíjteményében, az Állami Központi Történelmi Levéltárban, az Állami Központi Irodalmi Levéltárban, Vagyim Leonyidovics Andre jev (az író fia) házi levéltárában és magánszemélyek kéziratgyűjteményében találták meg. böl néhány részletet az alábiakban idézünk. A levelek az 1899—1915 közötti időszakban kelteződnek. Visszatükrözik azt a nagy hatást, amelyet Gorkij Andrejev művészi fejlődésére gyakorolt, és kifejezik Gorkij esztetikai, valamint kora társadalmi életéről vallott nézeteit. Gorkijnak L. Andrejevhez intézett leveleiből néhány részletet az alábbiakban idézünk, •ü Az ifjúság most még előlegezi neked szeretetét, ugyanis a sötét messzeségen kívül, uramöcsém, még egyebet nem adtál neki. Pedig napjainkban életörömet, hősiességet és (mértékletesen) romantizmust sugárzó műre van szüksége. Komolyan mondom, valami ilyesmit kellene írni. Bárhogyan is, de forradalom megy végbe Oroszországban — nem olyan, mint amikor az utcán viaskodnak és fejét veszik a királyoknak, — hanem másmilyen, sokkal komolyabb. Bomlásnak indult az a filozófiai és erkölcsi alap, amelyre a polgárság jóléte épült... Üsd tehát Menysikovot, a szeretet prófétáját, mert gálád: azért hirdeti a szeretet, hogy ne háborgassa az élet a maga ellentmondásainak tragikumával. Üsd a polgárt! Mert előszeretettel határolja el magát mindenütt. (1901) * * * Harmadnapja Jaltában voltam. A kikötőben álldogáltam, s egyszerre megpillantok egy szürke katonaposztóval megrakott szekeret. Olyan szürke volt, mint amilyen színt ősszel a fellegek öltenek. Toprongyos öreg koldus lépett a szekérhez, ujaival végigtapogatta a posztót és így szólt a kocsishoz: „Ócska ez a posztószerű valami". — „Nem neked viszem" — válaszolta a kocsis. — „Ócska biz' ez" — hajtogatta meggyőzően GORES az öreg. — „Mi dolgod vele? — szólt rá a kocsis — hisz nem szánták neked". — „Tudom, — mondta az öreg elmosolyodva, — tudom, hogy nem nekem szánták, de hát miért ne ócsárolnám akkor?" Azt hiszem, Leonyid, hogy ez az öreg fiatalkorában irodalomkritikus lehetett, és meglehet, hogy most is bíráló cikkeket ír valahol a lelkiszegények iro'dalmi menhelyén. Szerintem a belletrista a legjobb kritikus. Komoly meggyőződésem például, hogy senki sem tudna ?jobb cikkeket írni M. Gorkijról, mint én, és ha megírnék ilyen cikket, vajmi kevés maradna M. Gorkijban, amit a közönség bálványozna. Az a lényeges, hogy bensőnk eltorzítása vagy szétmarcangolása nélkül is őszinték lehetünk önmagunkhoz. A három — tetszett neked? No lám. Pedig rosszul megírt alkotás ez, barátom, őszintén szólva nagyon csúnyácska mü. Egész életemben döngettem az igazság kapuit, hogy megtudjam, mi rejlik mögöttük, mégis üres fazekak kongása hallatszott csapásaim alatt. Egyedül a hit az az igazság, mely csapásainkra élő és egész hangot ád. A háromban pedig ez nem érződik. Különben ez a könyvem sem sikerült, éppúgy, mint általában összes nagy vállalkozásaim. Sebaj, Még egyszer megpróbálom. (1901) * * * írj elbeszélést, melyben győzzön az erény, hogy diadala hasson a kispolgári olvasóra. Olyan legyen rá a hatása, mint a pofoné, vagy valami hánytatószeré. Hadd diadalmaskodjék az erény; igazságosnak kell lenni! De, — állj meg csak, barátom, — légy rossz, légy bosszús, kérlek, csak borúlátó ne légy! Nekünk pedig, ugyebár, nem sok ízletes falat jutott ki. Múltamban nem igen Ízleltem a boldogság méreggel kevert cseppjeit, s ma sem állíthatom ennek ellenkezőjét. Jelszavunk ne csak ez legyen — előre, — hanem — előre és magasabbra ... (1901) írj, csipkedd meg a polgári „Gondolatot", csipkedd meg a polgár Hitét, Reményét, Szeretetét, Csodáját, Igazát, Hamisságát — .1 levelei semmit se hagyj érintetlen. Meglátod, hogyon inognak meg egyszerre azok a pillérek, azok az alapok, melyekre a meleg élet, a bőséges élet, a bűnös élet, a polgári élet épül. Meglazulnak alapjai, mint az aggastyán fogai. S meglátod, jóérzés fog el és — hosz-6zúéletű leszel a földön. Biz' isten. Bocsáss meg, hpgy rosszra tanítalak. Ah, barátom! Ments meg uram minket! Mentsd meg Arzamasz városát... Olyan az életem, mint a bolondok háza. A rendőrség pénzhamisítónak tart engem, és ha egy ezüstöt adok a koldusnak, az ablakom alatt álldogáló rendőr nyomban ráharap, vajon valódi-e? Különben megtisztelnek látogatásaikkal. Nemrégen felkeresett a rendőrfőnök. Leült a székemre és elterpeszkedett, mintha ő lenne a római pápa, s kijelentette: „A nap és éj bármely időszakában felkereshetem, vagy magamhoz kérethetem önt. Jogom van megkövetelni öntől, hogy tájékoztasson minden látogatójáról, aki beteszi házába a lábát. Megrémültem. Egy alkalommal jelenthettem a rendőrségen: „Van szerencsém ö méltóságával közölni, hogy felkeresett engem Maijuta Szkutarov belügyminisztériumi tisztviselő és kíséretében Ravasol, a híres pirotechnikus, aki képességeinek megfelelő állást keres." — Nem hitték. Nehéz az életem, Leonusko! Hajszolnak mint a vadat. Tiszteltetem a feleségedet. Forró kézszorítással a te nyizsnij-novgorodi és arzamaszi Alekszejed. •tr Az orosz író az öt körülvevő személyek vad környezetében kénytelen egy kicsit szanitárius is lenni. Körülöttünk mocsári szúnyogokhoz hasonlóan repdes a „falánk fiatalság" és mohón faldossa a nyugaton készült üde és ízléses könyveket. Betelve tőlük elrontja a gyomrát, szenved, jajveszékel, „filozófiát szül". — Nem érthetek egyet ezzel. Szeretem a szépet, a merészet, szeretem a szabad embert, s mivel becsülöm őt és magamat is, megkövetelem, hogy alávesse magát a higiénia és az egészségi szabályok követelményeinek, hogy az ismert felirat: „Megállni tilos!" — belső törvény legyen számára. uborkát is gépi berendezés mossa s szállítószalag viszi be a töltöhelyre. A gyümölcs egy részét most csak összezúzzák és hatalmas kádakban teszik el télire, amikor majd gyümölcslévé, lekvárrá dolgozzák fel. A kazánházban, ahol jókora vörösréz üstök állnak, mégpedig nem a földön, hanem vasállványokon egészen a hatalmas csarnok tetőzete alatt, laboratóriumi tisztaság fogad. Ami a legjobban meglep, a gépész is nő — Meggyeszey Etelka, aki már hét éve látja el példásan ezt a felelősségteljes állást, s a szocialista munkaverseny kiértékelésénél nem egyszer kitüntetésben részesült. Persze, nem ő az egyetlen, aki kiváló munkájával hozzájárult, hogy az üzem most legutóbb is országos viszonylatban elnyerte az élelmiszeriparban a Dicsérő Elismerés III. fokozatát. Nem feledkezhetünk meg a jól összeszokott kollektíva olyan kiváló tagjairól sem, mint amilyen például Fancsárszky Gyula elvtárs, a karbantartó műhely vezetője, aki a „Legjobb dolgozó" kitüntetést nyerte el országos viszonylatban az Élelmiszeripari Minisztériumtól, Siroky József raktári munkás, Poós Ilona, Bubelini Katalin, Tóth Etelka, Bán Ilona vagy Recsanszky Károly, Buzsák Gyula és Cibula János gépkocsivezetők. Az üzemben élénk kultúrélet is folyik. A szakszervezeti és az ifjúsági üzemi csoport példás együttműködésével külön magyar és külön szlovák leány-táncegyüttes működik, azonkívül szlovák színjátszó csoportjuk is van. A tánccsoport eredményes munkájának bizonyítéka, hogy az idei besztercebányai I. Szlovákiai Országos Ifjúsági Találkozón II. díjat nyert. Ugyancsak nagy sikereket ér el a gyár népi zenekara is. Az eredményes művelődési munkában nem kis része van Králik József kultúrfelelösnek, aki nemcsak az üzemi csoportok munkáját irányítja, de a Csemadok rimaszombati helyi csoportjának táncegyüttesében is szerepel. Ottlétemkor a Csemadok táncosai és színjátszói éppen Miskolcon vendégszerepeltek, s Králik elvtárs sajnálta, hogy nem mehetett velük. De hát a kampányban nem lehet öt nélkülözni: ő a vállalat tervosztályának a vezetője. Késő délután van már, amikor búcsút veszek az üzemtől. A Rima csendesen siklik tova kikövezett partjai között. Távolból a hazatérő aratóbrigádok énekét hozza felém az enyhe szeliő. Rimaszombat dolgo" ' - TARJÁN? ANDOR 9