A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-08 / 36. szám

"Jóéjszakát** * * * ШКк . • * • * Patricia Aldo de Benedetti olasz vígjátékíró nevét jól ismerik szerte a világon. Kimeríthetetlen fantáziájának, humorának köszönhető, hogy darabjait a legtöbb nyelvre lefordították, s hogy egyre fokozódik irántuk az érdeklődés. Nem csoda hát, ha számos vígjátékát meg is filmesítették, hogy a mozik is terjeszthessék a temperamentumos, szellemes párbeszédeket tartalmazó, a mai életből merített események komikumát oly élesen meglátó szerző figyelemre méltó mondanivalóját. Benedetti régebbi vígjátékának a „Két tucat vörös rózsá"-nak nálunk is nagy sikere volt a harmincas években. A szerző legutóbbi „Jó éjszakát, Patrícia" című komédiáját a prágai Realista Színház tartja műsorán. A darab fő érdeme, hogy a mához szól, és az író bátor kiállását igazolja a kapitalista világ sokféle üzérkezése, álszenteskedö, félrevezető politikája ellen. Rámutatott a polgári diplomácia frázisainak semmitmondó, csillogó hátterére, a magukat isteneknek tartó kapitalista diplomaták nagyzási hóbortjára, leleplezi a különböző bizottságok és albizottságok derülátó „tanulmányait", melyek azonban naftától büzlenek és vért kívánnak. Ezek a nemzetközi értekezletek, miniszterek és diplomaták találkozóhelyei, a vüág sorsáról hivatottak dönteni. Egy ilyen értekezletre elkíséri férjét a külügyminiszter felesége — Patrícia is. Elegáns, unatkozó asszonyka, aki jelentéktelen, férfiatlan, csak a karrierjének élő férje mellett szórakozni vágyik. Férje váratlanul meglátogatja lakosztályában, úgyhogy az asszonynak csak az utolsó pillanatban sikerül szeretőjét, Burton tábornokot a szálloda erkélyén elrejtenie. A férj gyanúja megerősítést nyer, amikor a szomszéd szobából váratlanul egy idegen férfi — Alberto — lép ki és a házaspár legnagyobb csodálkozására Patricia szeretőjének vallja magát. Kitudódik, hogy Alberto nemzetközi betörő, aki, miután beleszeret Patríciába, visszaadja ellopott ékszereit. Patricia szakít a tábornokkal, a betörő szerelmét viszonozza és csak azért nem szökik meg vele, mert attól tart, hogy tehertételt jelentene a fiú számára és nem akar annak érdekei ellen cselekedni. A darab kitűnően rávilágít a kapitalista világ minisztereinek, diplomatáinak önző, számító természetére, nyereségvágyára, hogy mindenben csak a saját érdeküket, a saját hasznukat tartják szem előtt. így például a miniszter is csak a külszínre ad. Felesége tehet, amit akar, csak őrizze meg a formákat, ne tudja meg Patricia (J. Dítétová) és Alberto (E. Kadeíábek) Foto; K. Drbohlav Lansen (J, Grübel) és Patricia (J. Dítétová) Foto: K. Drbohlav senki, hogy szeretője van, nehogy botrány legyen a dologból. Atbertót, a kalandort támogatja, bár tudja, hogy a felesége szeretője, de azt reméli, hogy mint az arab szultanátusok közti határvillongások kivizsgálására alakult bizottság elnöke, az ö malmára hajtja majd a vizet. Sőt fel is biztatja, meg is kéri feleségét, legyen kedves Albertóhoz, akitől üzleti ellenszolgáltatást vár. A miniszter szerepében Ivo Gübel tehetségének legjavát adta. Alberto kalandor és szélhámos, ez a foglalkozása, ebből él. A nemzetközi szállodákat bújja, mert azt reméli, hogy a diplomata körökben egyszer ő is „bevágódik" és olyan állásra tesz szert, mely biztosítja majd jövőjét. Közben, hogy legyen miből megélnie — lop. A szokás hatalma gyakran erőt vesz rajta, olyankor is, amikor a lopás nem éppen illő. Hol egy pénztárcát, hol egy arany cigarettadobozt emel él, és szerelmének is csak később, zsiványbecsületból adja vissza elcsent ékszereit. Letartóztatása a diplomaták érdekei ellen szólna, ezért mindannyian igazolják becsületességét és keresztülviszik szabadonbocsátását. A kéz kezet mos politika alapján a rendőrfelügyelő magasabb beosztást kap. Albertót Emil Kadefávek alakítja nagy sikerrel. Patrícia szerepében az államdíjas Jana Dítétová tündökölt. Az unatkozó „dáma" szokásai jól ismertek nálunk is a régebbi időkből. A politika csak annyiban érdekli, ha az magánügyeit viszi előbbre. Nagyszerűen keveri a kártyát és cseppet sem fukar a szerelemmel. Tudja, mit akar és jobbik énje csak akkor kerekedik felül, amikor tényleg beleszeret Albertóba. Addigi életével annyira torkig van, hogy még egy csúfos kimenetelű kaland kilátásai sem riasztják vissza. Burton tábornok — Pavel Spáleny — igazi diplomata, a szó rossz értelmében. Szereti a nőket, de nyúlsz íve áldozatra, sőt kockázatra sem képes. Fél a botránytól, de a legjobban a miniszterhez fűződő, előnyöket jelentő barátságát félti. Ezért oly elővigyázatos Patríciával szemben is, akiről könnyen lemond Alberto javára. Gyávaságánál csak korlátoltsága nagyobb. LibuSe Peíková nagyszerűen érzékeltette a kalandornöből az uborkafára felkapaszkodott előkelő hölgyet. Valamikor Albertóval együtt űzték bűnös üzélmeiket, most a viszontlátás régi emlékeket ébreszt bennük és remekül elszórakoznak az uralkodó polgári társadalom ostobaságán, lelki szegénységén. Végezetül meg kell említenem Rudolf Vedralnak, a darab rendezőjének kifogástalan munkáját, valamint lifí Dvorak képzőművész remek díszleteit. Azt hiszem, a komédia mulatságos témája és maga az előadás tartós sikert biztosít a színháznak. KARDOS MÁRTA