A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-01 / 35. szám

génysége negyvenhét főből áll, befogadó képessége 4ÓÓ utas. Mivel távolsági vonalra épült, három osztály áll az utasok rendelkezésére. Popoviö elvtárstól, az átadó bizottság elnökétől megtudtam» hogy a személyszállító hajók még nemrégen harminc hónapos ciklusokban készültek, későbben húsz hónapra redukálódott a gyártás, most helyes munkaszervezéssel a termelés tizenkét hónapra csökkent. — Üjabb nagy feladatok előtt állunk — mondja Popovic elvtárs —, 1958-ben megkezdjük az 1200 lóerős hajók gyártását s jövő év végére elkészül az új típus-hajó, amely szépségben és természetesen technikai szempontból is messze megelőzi majd az első szériát. — S a komáromi dolgozók munkájával hogy vannak megelégedve a szovjet elvtársak? Már nem az ideérkező szakembereket értem ezalatt, hanem a szovjet utas-közönséget — teszem fel a további kérdést. Vlagyimir Nyikolajevics Tarakanov egy percig gondolkozik, aztán Popovif elvtárs felé biccent fejével: — No, mondja meg csak elvtárs, ne szerénykedjék, hisz járt nálunk, s hallotta embereink véleményét. — A Szovjetunióban való tartózkodásom során azt tapasztaltam, — lát a magyarázathoz Popovic —, hogy a szovjet emberek nagyon megszerették a hajóinkat, azt mondták, ezek a legmodernebbek. A szovjet turisták három-négy hetet is kivárnak, hogy a nagy távolsági-vonalakat a ml hajóinkkal tegyék meg. Magam is tapasztaltam ezt a 3080 kilométernyi hoszszú Moszkva—Asztrahán vonalon. Bizony nemes versenyben megelőztük a német és - a magyar hajóipart is, pedig a közelmúltban még előttünk álltak. Remorkerjeinknek (motoros vontatóhajó) jutott a legbüszkébb clm. A szovjet hajósok & Volga királynőjének becézik, — Ez mind szép! Örömmel tölti el mindannyiunkat, hogy a komáromi hajógyári dolgozók hazánk e déli csücskében oly magas színvonalra emelték a fiatal csehszlovák hajóipart. Am széltébenhosszában, ahol csak megfordul, mindenütt azzal a kérdéssel találkozik az em-Barát László kormányos a vizet figyeli ber, vajon mikor lepnek meg a komáromiak bennünket is egy-két hajóval? — így hangzott a kérdésem, s azonnal megkaptam a választ. — Nincs olyan messze ez az idői — 1958-ban meglepjük önöket az új csehszlovák remorkerrel: a Nyitrával és talán nem követek el hibát, ha elárulom, hogy a Dunahajózási Társaság beruházási tervét jóváhagyták, s 1958-ban megkezdjük egy csehszlovák személyhajó prototípusának építését is. — Popovic elvtárs, hogy ha már ennyit elárult, azt is elmondhatná, milyen lesz ez a mi hajónk? — A tervek szerint kétemeletes, 180— 200 személyes. Azon leszünk, hogy jövőre hozzáláthassunk a csehszlovák hajó tervének megvalósításához is. Persze, ez sok mindentől függ, főleg a társüzemektől, mert a terminusok be nem tartásában főképp ők a bűnösök. Késő estére jár, hogy a hazai kikötőben horgonyt vet a még csehszlovák felségjelvény alatt járó KÓMPOZITOR PRQKOFJEV. Néhány röpke hét, aztán felkúszik az árboc tetejére a sarlókalapácsos vörös zászló s a szovjet vizeken a komáromi hajógyári dolgozók jó munkáját egy újabb hajó fogja dicsérni. NAGY JENŐ A gépházban Vlagyimir Nyikolajevics Tarakanovval, a szovjet átvevöbizottság elnökével Párkány alatt az esztergomi szemtől szemben bazilikával