A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-01 / 35. szám

Kifut a hajó utolsó próbaútjára ^St^hn я PROKOFJEV^ „Jobbra fordulj" hangzik a parancs, a hajó orra irányt változtat s a kis Beckov a Brokofjev közébe jön Az útón még a mentőcsónakokat is kipróbálják. A csigán már megeresztették a rögzítő köteleket A komáromi hajógyár ebben az esztendőben a munkasikerek egész sorát érte el. Elnyerte a dicsőséget jelentő Vörös zászlót és megkapta a „Minta Export üzem" büszke címet. Az üzem megkezdte a Szovjetunió számára készülő MOL motoros személyszállítóhajó gyártását, amely a hazánkban eddig épített legnagyobb hajótípus lesz. A Nagy Októberi Forradalom évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségének is eleget tett: idő előtt befejezte• két folyami vontató és két személyszállító hajó gyártását. Újsághír: Rudé právo, 1957 augusztus 20 Már régen rájöttem arra, hogy néha a pontosság is kevés. Nos, ennek az állításomnak igazáról győződtem meg egyszer, amikor a nyár elején egy nap éppen csak arra törekedtem, hogy pontos legyek. Ez volt a hiba. Bizony tíz perccel hamarább kellett volna megérkeznem a komáromi Steiner Gábor hajógyár mólójához. így már csak integetni tudtam a tovatűnő, kecses, háromemeletes fehér hajő után, melynek oldalán aranybetűk hirdetik KOMPOZITOR PROKOFJEV Glazunov, Musszorgszkij, Csajkovszkij és Szkrjabin után elkészült tehát a komáromiak huszonhetedik személyszállító hajója. Sőt húzzuk alá: idő előtt, ez pedig egy további örömteli tény, hisz ezzel túlszárnyalták az előírt félévi tervet, tehát nemcsak öröm, hanem dicsőség is. A gyárban, miután a mólónál a szerencse csillaga nem ragyogott rám, felkerestem régi ismerőseimet, Csík Jánost, az üzem termelési vezetőjét, Fricser Ede mérnököt, Kovács Eleméirt.' Velük aztán hosszasan elbeszélgettem a hajógyártás terén elért komáromi sikerekről, majd a végén hozzátettem: — A legközelebbi próbaúton én is ott szeretnék lenni. Tegnap telefonüzenetet kaptam Komáromból: jelentkezzem reggel tíz óra harminc perckor SarvaS elvtársnál, ő majd elintézi a szükséges formalitásokat, hogy jelen lehessek a Prokoíjev utolsó próbaútján. Az út érdekes lesz, mert a szovjet átvevő bizottság végső próbának veti alá a komáromiak huszonhét-Alik személyszállító hajóját. A Kompozitor Prokoíjev már elhagyta a komáromi téli kikötőt. Sebesen siklunk Párkány—Esztergom irányában. A kapitányi hídon Klobuénik hajóskapitány és Baráth László kormányos mellett szinte percenként hangzanak a röpke parancsok. Popovié elvtárs, a komáromi Hajógyár átadőbizottsága elnökének és Vlagyimir Nyikolajevics Tarakanov mérnök, a szovjet átvevő bizottság elnökének utasítására történik most minden. A hajó teljes sebességgel rákapcsol, aztán egyszerre fékezni kezd, színt-e megtorpan, megáll. Pillanatok alatt egy helyben megfordul, hogy ismét teljes sebességgel vágjon neki a Dunának, szembe a víz árjával. Már vagy nyolc órája tart a próbaút, amikor az arcok merevsége megenyhül, mosoly szalad a csehszlovák szakemberek szemébe: ez a mosoly csak jóra enged következtetni. Elsőnek Vlagyimir Nyikolajevics Tarakanovhoz intézem kérdésemet: — Vlagyimir Nyikolajevics, mi az átvevő bizottság véleménye ? — Az, hogy a komáromlak hajóról hajóra jobb eredményeket érnek el s a Kompozitor Prokoíjev rövidesen szovjet lobogó alatt fogja elhagyni a hajógyárat. — Ez azt jelenti, hogy sikerült az út? — A riporter ne legyen annyira kíváncsi — mondja nevetve Vlagyimir Nyikolajevics Tarakanov, majd hozzáteszi, hogy az átadó és az átvevő bizottság tanácskozását a Steiner Gábor üzemben • folytatja. A Kompozitor Prokoíjev nyolcvan méter hosszú, tizenkét és fél méter széles és ugyanolyan magas, hatalmas folyami hajó, két 400 lóerős Diesel-motor hajtja. Le-