A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

Pjotr Grigorjevics Bujanyin, a Kuzbasz kőszénbánya kombajnisfója tapasztalatcserén Jan Zemánek igazgatónál Csúszós, síkos, agyagos sároan cuppogunk előre. Mér az utolsó villanylámpákat is magunk mögött hagytuk s így csak bánvamécsünk pislákoló lángjára vagyunk utalva a teljes sötétségben. Néha be-beütjük fejünket a tetőzet ácsolatába. de sebaj, a jó bányász* sisak megvéd a sérüléstől, különben jókora kék foltokat vinnénk haza emlékül a Kékkői Szénbánya Vállalat pótori Bukovec tárnájából. Teljes csendben haladunk nagy óvatosan előre, csak a szállítószalag egyhangú zúgását hallani. A nagy csendet olykorolykor egy-egy tompa robbanás zaja töri meg, a szokásos léglökésektől kísérve, ilyenkor a tetőzetről levált kisebb széndarabok koppannak meg sisakunkon. Hát ez nem fokozza biztonságérzetünket, s önkéntelenül is arra kell gondolnunk, hogy amikor reggel az igazgatóságon engedélyt kértünk a leszállásra, kijelentették, hogy csak a saját felelősségünkre mehetünk le a bányába s erről reverzálist kell aláírnunk. Kicsit furcsa bánya ez a pótori, legalább is a mi szemünkben. Már ahogy az autóbuszból kiszálltunk, egészen más kép fogadott, mint amit egy „rendes" bányától vár az ember. Sehol semmi felvonótorony, . bányavasút vagy drótkötélpálya, csupán néhány fa-és téglabarakk s egy rakodó a domboldalban. Később azt is megtudjuk, hogy miért. Az üzem Szlovákia legfiatalabb szénbányája, csak 1948-ban kezdték el itt a fejtést. Jelenleg három tárna működik: a Bukovec, a Háj és a Szlatinka. A negyedik, ahová nemsokára áthelyezik az egész üzem súlypontját, a Dolina, most van feltárás alatt. Dolinán a Magyar Népköztársasággal kötött megállapodás értelmében az1 Özdi Széntröszt nyolc bányásza, elsőrendű szakembere segít a folyékony homok okozta nehéz-Petrík Mihály, a szállítószalag kiszolgálója Munkába lép a délutáni műszak ségek leküzdésében, ami már közel másfél éve gondot okoz a pótoriaknak. Dolinán van különben a nemrég kiszélesített vasúti rakodó is, innen, a Bukovec tárnából g'pkocsikon kell a kifejtett és osztályozott szenet a rakodóra szállítani, ami nemcsak költséges, de a szén minőségét is rontja, Zemánek János igazgató arról is panaszkodik, hogy utóbb nem kapnak elegendő vasúti kocsit s így jelenleg már több mint 140 vagon szén gyúlt össze a rakodón, aminek bizony nem nagyon használ a mostani nagy hőség. Kovalcsik Károly élvájár, a többszörösen kitüntetett Dulaj csoport ifjúsági brigádjának vezetője kalauzol bennünket a számunkra szokatlan környezetben. Olyan biztonsággal s oly fürgén halad előttünk, mintha legalábbis itt született volna a „barna gyémánt" birodalmában. Pedig, mint mondja, Árvából került ide, Usztyéből, Faluját kitelepítették, amikor az Arvai tó medrét elárasztották vízzel. 1949-ben került ide, már 17 éves kora óta dolgozik a bányában. Márciusban megkapta a „Kiváló munkáért" érdemrendet — ezt már később tudjuk meg róla, egyik mun- -katársától. Nemrég tért vissza tanulmányútról a Szovjetunióból. Noha 68 méter mélyen járunk a felszín alatt, egyáltalán nincs meleq, sőt kellemes ez a hús levegő a fenti rekkenő nyá-