A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-01 / 35. szám

A keleti városkapu A chod-vár karcsú tornya Pihenő kirándulók a Pokolhoz címzett vendéglő előtt ézillatú bársonyos szeptember volt, A Siklós oldalában már aranyba csordultak az őszi fák és a Schoeller uradalom szegesdróttal bekerített szőlőkertjében megsűlyosodtak az estalkonyi ég minden színárnyalatát magukba szívó szőlőfürtök. A villanypózna drótjain éppen búcsúhangversenyt rendeztek a gálába öltözött délre induló fecskerajok. Mi, három kis diák, pedig lestük a kellő pillanatot, mikor játszhatjuk ki Koncz bácsi, a mogorva szőlőcsősz éberségét, hogy bejuthassunk a tilosba. Egy kicsit sportból, no meg egy kicsit magáért az ízes gyümölcs kedvéért is. — Kemény dió lesz, — mondotta Jani, Koncz bá' ma emberölő kedvében van. Javában folyt a haditanács, midőn Vámosladány felől nagy porfelhő kerekedett. Semmi motorzúgás, semmi szekérzörgés, csupán por és por. Majd kerékpáron egy osztag katona. — Jönnek a kutyafejűek, — rikoltott .fülrepesztően a lőcslábu Pista és máris rohant az öreg Koncz bódéja felé. Néhány pillanat múlva az öreg csősszel kettesben bámulták az akácok színétvesztett lombjai alől a zöldparolis határőregységet, melynek lengő zászlaján egy fekete farkaskutyafej díszelgett. Ekkor találkoztam először a ,,chod" határvédők jelvényével. Ez a három évtized előtti epizód jutott eszembe, mikor a prágai pályaudvarról, pontosan egy órai késéssel elindult a gyorsvonat a nyugati határszélek felé. A Berounka partján robogtunk. Karlstejn, Zdice, Pilzen, majd aprő ismeretlen állomások. Végre az esthomályban feltűnik egy kerek torony — Domazlice. Megérkeztünk. Fásitott út vezet az állomásról a városba. Jobboldalon a lombok közül tömör gótikus templom mered az egyre sűrűsödő éj bakacsin'jába. A keleti városkapun keresztül haladva máris átlépem a középkor küszöbét. Eltűnnek a cégtáblák, a porszívók és televizorok a kirakatbői, eltűnnek az autóbuszok és a benzinkút. Miként egykor Prücsök úr, én is visszafelé fordítom az idő kerekét néhány száz évvel, ölestermetű alabárdos chodok suhannak át a téren és a Pokol vendéglőben Svanda dudás őse édes bús dallamokat csal ki fura hangszeréből. A hangulat meggyőzően középkori, csakhogy én nem vagyok a sörfogyasztó Prücsök űr, hanem a lökhajtásos hadigépek korának babonamentes gyermeke. Valóság a dudaszó, csak ügy mint a Pokolhoz címzett vendéglő és bárdnak beillő fokossal felfegyverkezett chod-utódok. Népünnepélyre készül a város és környéke, a hagyományos Lőrinc napi búcsúra. Városrészlet, előtérben a régi déli bástya romjaival < / •A >* щ ' A főtér