A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-01 / 35. szám

Gót templom Hazatérek. A szobámba bebámuló telihold azonban sétára nógat. Máris járom az ünnepre készülődő nyüzsgő várost. Az árkádok árnyékában reneszánsz portálék húzódnak meg, ám a házhomlokzatok javaréBze barokkba tévedt. Majd minden második házon emléktábla. Itt Jaroslav Vrchlicky lakott, amott Bozena Némcová, távolabb J. K. Tyl, A. Jirásek és K. J. Erben. A cseh irodalom sztne-java járt itt, de nem velük, inkább a plébánia templom ferdetornyával dicsekednek az idegen vendégeknek. Érdekes múltú város ez a Domaillce. Bár úgyszólván fővárosa volt a vidéknek, jónéháriyszor mégis szembekerült a környék chodok-lakta falvaival. Érdekei sokszor szeges ellentétben állottak a vidék érdekeivel és mégis — minden ellentét dacára — város és vidék szerves egységet alkottak, - gátat a mindent elsöprő rohamra induló németség ellen. Mintha a történelem e vidék múltján kézzelfogható példákkal demonstrálta volna a történelmi anyagelvűség egyik fontos tételét — az ellentétek egységét. Valaha, úgy hét-nyolc évszázaddal ezelőtt sűrű és mély erdők övezetei védték élőfalként a hátországot. Örök figyelték és vigyázták az ösvényeket- és csapásokat, faerödők torlaszolták el az utakat. Mert a Cseh erdő és- a Sumava túlsó oldalán már akkor is ugrásra készen állt az ádáz ellen, akárcsak napjainkban. Az első cseh fejedelmek is felismerték a halálos veszélyt. Bátor és erős szláv törzset telepítettek le határvédőknek, a chodokat. Kemény és vitéz harcosok voltak ezek! Bárdszerű fokosaikkal, hü és szemfüles farkaskutyákkal mindig ott voltak, ahol íratlan törvényük, a szükség parancsolta. Harcban és békében egyaránt fegyvert viseltek. Vámot, adót nem fizettek, robotba nem jártak és csak a fejedelemnek (királynak) engedelmeskedtek. Szabad é. büszke emberek voltak! Tizenkét kiváltságos falujuk körzetében semmiféle nemes le nem telepedhetett. Vadra szabadon vadászhattak. Kötelességeik és jogaik a 16-főszékelyek és az orosz kozákok történelmi szerepére emlékeztet. Vezetőik (bíráik) minden hónap negyedik hetében összeültek a Chod várában, Domazlicében. A várban székelt a chodok őrgrőfja, a királyi helytartó által kinevezett főbíró és a felesküdt íródiák. Itt őrizték pecsétjüket, kutyafejes zászlójukat és a királytól nyert kiváltságok okmányait. S itt gyülekeztek veszély esetén, ide mentették családtagjaikat és értékes holmijukat. Ezért lett a kereskedők, kézművesek és királyi hivatalnokok előnyös helyen fekvő, gazdag településéből, akarva nem akarva, a kutyafejű címeres chod határvédök székvárosa. (Folytatás a 16. oldalon) „ьпоа-1еапуок ereapti nepviseieruKoen Empírház homlokzata a főtéren