A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-25 / 34. szám

snitckczh Az ősz elküldte már üzenetét, Halkan pergett a rozsdaszín levél A nyári fákról, s alkonyat felé Hűvös lett a napáldozati szél. Lenn a síkon még hallgatott a nép, A rémület ülte szörnyű torát, De fenn a felhős kék csúcsok alatt Benépesült az erdő, hegygarát. Fenyegetőn zúgtak a fenyvesek, Fegyvert szorított sok kérges marok, s az idegen gyilkosra komoran néztek le a hazai csillagok. Hosszú volt, kemény volt a küzdelem, Egünkre gyűltek terhes fellegek, Őszi szelek, majd téli viharok süvöltöttek át erdeink felett. De elmúlt mindez Most emlékezem: Látom a rőt, véráztatta avart... A szabadságért élni-halni kell, S ki érte halt, az nem hiába halt! BABOS LÄSZLÖ Le az atomfegyverekkel Tokió a múlt napokban a békeszerető népek érdeklődésének középpontja volt. Ott folytak le ugyanis a III. Nemzetközi Konferencia tanácskozásai az atom- és hidrogénfegyverek használatának betiltására. Mielőtt a tanácskozások megindultak, Hirosimában impozáns gyászünnepély volt; kegyeletteljesen megemlékeztek az első atombombázásról, amely csaknem 100.009 hirosimai polgár életét pusztította el. Ez a tömenpr gyilkolás remcsak mérhetetlen kegyetlenségről, de elképesztő oktalanságról is tanúskodik. Hirosima nyílt város lévén, hadászatilag valóban nem osztott, nem szorzott. Az atombomba azonban nvilván nemcsak Hirosimának szólt, hanem figyelmeztetni kívánta a világot, mi vár azokra, akik az amerikai világuralmi törekvések útjában állnak. Röviddel Hirosima után Nagaszaki lakossága szenvedte el az atombomba-robbanás minden borzalmát. Az észak-amerikai hadvezetőséq bűnét betétézi az a körülmény, hogy akkor használta e -okoli fegyvereket, amikor Japán katonailag már összeomlott. Hirosima óta mérföldes léptekkel haladt előre a nukleáris energia „felszabadításának" technikája s az Egyesü't Államok elvesztette monopoliumát, amelybe annyi reménységet vetett, ami azonban távolról sem jelenti azt, hogy már elmúlt az atom- és hidrogénfegyverek alkalmazásának veszélye. Mint a legutóbbi londoni leszerelés albizottság nehézkes, és hosszadalmas tanácskozásai mutatják, az amerikai imperialisták és szövetségeseik a legkülönbözőbb ellenvetésekkel élnek, hogy meghiúsítsák a Szovjetunió elsőszámú követelésének teljesítését, az atom- és hidrogénfegyverek alkalmazásának betiltását. Ma még arról sem akarnak hal leni, .hogy egyelőie legalább a kísérletezéseket függesszék fel 2—3 évre. Nevadában sorozatos kísérletek folynak és Eisenhower elnök azzal „nyugtat", hogy készül a „tiszta" bomba, amely „előnyösebb" lesz a veszélyeztetett területek lakosságára nézve... Ügyszólván humanizált. Az atombomba meg egyenesen tizedrendű fegyverré válik és „csak" taktikai fegyverként szolgál". Hirosima és Nagaszaki elrettentőin péjdázta, mit jelent e „taktikai" fegyver. A világbéke kimagasló élharcosa, Joliot-Curie, a világhírű atomfizikus a tokiói III. Nemzetközi konferenciához intézett megrázó üzenetében utalt arra, hogy a stratégiai célokra szánt termonukleárisfegyverek pusztító ereje ezerszeresen múlja felül az első atombombáét és feltárja mindazokat a borzalmakat, amelyeket a legújabban kikísérletezett fegyverek használata okozhatna, éspedig nemcsak az élö nemzedékre, de az utódokra nézve is. Ugyanakkor Jcliot-Curie felhívja a tokiói konferencia résztvevőit és velük a világ összes békeszerető nemzeteit, folytassák tovább kemény, de nemes harcukat az atomháború és a hidrogénfegyverek alkalmazása ellen és hiúsítsák meg az imperialisták sötét szándékait. „A békemozgalom ma már elég "erős ahhoz, hogy a londoni leszerelési albizottság tanácskozásain visszhangozzék" — mondja az üzenet. Mint a tokiói konferencia ülésezései és határozati javaslatai mutatják, az atcm-és hidrogénfegyver betiltására irányuló harc lankadatlan erővel folyik tovább. A világ békeszerető népeinek tudatába mindjobban behatol az a megdönthetetlen igazság hogy a békeszerető népek egyesített harca, a békeszervezetek mozgósító munkája kiharcolhatja a nukleáris fegyverek betiltását, amelyért a Szovjetunió vezette béketábor mellet* sok más hatalom államférfiai is felemelik szavukat. Szirt Jaroslav Vrchlicky: Spartacus Ős Róma végre nyugton alhatott, megtört a rabszolgák daca; eset, viszály, hosszú, ádáz rohamok • során, ím, eldőlt a csata. Az utakon csak vér van, vér és vér, a nap is vérbe vész immár, üvölt, ki +ud, a félholt halált kér, s a győztes halállal kínál. Hatezer kereszt álljon sorfalat az úton Capua felé; borostyán koszorúzta poharat máma a hódító elé! Hatezer kereszt mered kétfelől, hatezer rabszolga rajta, tivornyás, szilaj lárma kél s vegyül haldokló rabszolga-jajba. A fórum zsivaját most hirtelen harsány hang szakítja félbe: — Spa-tacus gőgös feje kell nekem, ezer mást odadnék érte! — — Halott már, — mond egy rab — a világból elsőnek, hös módra ment el, példája gyújtott, karja villám volt — kint fekszik átdöfött mellel. — — 'de a hullát! — Crassus mennydörög. —< ide a legelső fára! — Elzúg a hadnép, széjjeldübörög a csürhe s vonszolja már a hatalmas testet — vér — és porfödött —1 vaay száz kar kapdossa ölre; az első fáról, annyi kar között, háromszor hullott a földre. De van, mi tartsa, kötél, béklyó van, s szög jzve nem menekszik tag ... Azután győztesekhez méltóan arcába köptek és ittak. Serleg cseng, duhaj, zengő orgiák áldják az isteni várost, átkozzák rabok lázadó fiát. A holt arc véres és sáros. Diadal csöndje lengi át. s a szem mintha csak kérdésben égne: Ó emberiség, múló éjeden' hány kereszt nyúl még az égre! FORDÍTOTTA: SIMKŐ TIBOR 9