A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-25 / 34. szám

1Й9Ш0(ВЭ — Itt 331—81, orvosi készültségi szolgálat. Igen, írom: Lobík Jaroslav, Novohradská utca 5. szám, a gyereknek magas láza lett. Rendben van, kimegyünk. Este tíz órára jár az idő. A telefon szakadatlanul cseng, a diszpécsernö türelmesen jegyzi a címeket és panaszokat — kinek hol és miért van szükség hirtelen orvosi segítségre. Nem könnyű szolgálat Priechodská Mária diszpécseré és két társáé. Este héttől reggel hétig dolgozik. — Nem szoktam álmos lenni, •— mondja a szerény modorú Priechodská elvtársnő. — De nem is érnék rá. A forgalom bizony elég nagy. Főleg szolgálat után egy nap és egy éjjel szabadunk van, utána pedig nappali beosztást kapunk. Oiabb telefoncsengés elvonja tőlünk a diszpécsernö figyelmét. Ojabb címet jegyez fel. — Kimegyünk, — nyugtatja meg az aggodé hozzátartozót. — Epegörcs, — szól oda Lukács elvtársnak, az orvosi készültségi szolgálat éppen jelenlevő vezetőjének. * * • A Radlinsky utca 9. szám alatt nemcsak a telefonos diszpécser fülkéje van, hanem az emeleten berendezett rendelő és várószoba is azok számára, akiknek módjukban áll személyesen eljönni az orvoshoz. Míg az emeleti helyiségekben az ósdi épülethez viszonyítva elég jó a berendezés, addig a diszpécser helyisége bizony igen silány képet nyújt. Nem tudja ezt enyhíteni sem a rádiókészülék, sem a nagy fotel. Az éles lámpafény kopár falakra, mogorva íróasztalra, egy ruhafogasra és egy mosdóra veti világát. Az asztal előtt kemény, párnátlan széken tizenkét órán át ül a diszpécser. — Tudjuk, hogy ez nem a legmegfelelőbb helyiség, — magyarázza Lukács elvtárs. — Csak azért ragaszkodunk hozzá, mert éppen a kapualjban van. így mindenki észreveszi és a diszpécser is mindenkit lát. Statisztikai adatok iránt érdeklődünk. — 1957. januárjától június végéig 32 150 beteget látott el a készültség. 1951-ig csak éjjel, vasárnap és ünnepnap volt szolgálat, azonban ezt reformálták, mert napközben az ambulanciákon várakozó betegektől nem hívhatják el az orvost hirtelen esetekhez. A készültség munkája szombaton a legtöbb. • * * Priechodská Mária diszDécsernö munka közben' Autó áll meg az épület előtt. Belépnek az utasok: Dr. Cerník Ferenc praktikus orvos és Loj Imre egészségügyi dolgozó, aki egyúttal a kocsi vezetője is. Kis cédulát vesznek elő, a végiglátogatott címek jegyzékét. Bizony nem mindig „ül" a megadott cím. Tíz óra után a kapuk többnyire már zárva vannak és nem mindenki tartja fontosnak az orvos zavartalan munkáját. — Sokszor kell dörömbölni csukott kapukon és nem egyszer hiába. Ha a beteg közben jobban lett, előfordul, hogy egyszerűen nem nyitnak ajtót, — panaszolja Loj egészségügyi. Ezek az ő panaszaik. De hogyan vannak megelégedve a páciensek, az emberek, akikért ez az éjjel-nappal üzemben levő szolgálat létesült? Ezt legjobban úgy ellenőrizhetjük, ha magunk is felcsapunk beteglátogat ónak. Dr. Cerník, a fiatal rokonszenves orvos átveszi a távolléte alatt összegyűlt címek jegyzékét. A látogatásokat sorjában, időrendben végzik. Nem egyedül írójuk hárul a pozsonyi betegek éjjeli ellátása. A mentőszolgálaton kívül ugyancsák autóval járja a várost még egy praktikus orvos, azonkívül egy gyermek-szakorvos. Állandó készültségben van 1 fogorvos az állami kórházban, és lakásán egy nőgyógyász. Talán ez utóbbinak van a legkevesebb dolga, mert többnyire csak olyan esetekben hívják, ha valaki otthon szül és kom-"'ikációk állnak be. • * * Most pedig üljünk be az autóba és utazzunk ki éppen a kis Lobík Jaroslavhoz. Fényes ablak mutatja — a házban talpon vannak, várják az orvost. A kaput sietve, örvendezve nyitják. Az ötéves fiúcska bárányhimlő után van és hirtelen lázt kapott. Dr. Cerník megvizsgálja. Loj írja azt adatokat. A gyerek meghűlt. Átadja a receptet, a háziak megköszönik a fáradságot, indulunk. A kisfiú ijedt szeme megnyugszik, lám a kedvesszavú doktor bácsi nem okozott fájdalmat. Nem mindig sikerül ilyen gyorsan megnyugtatni a betegeket. Gyakran injekcióra van szükség. Voltunk másfél éves gyermeknél és 95 esztendős anyókánál és voltunk olyan helyen is, ahol a pácienst hiába kerestük, jártunk úttalan úton, élősövény sűrűjében és kukoricaföldeken, ahonnan az autóval alig lehetett kikecmeregni. Hiába, Engler Mária hozzátartozója a brenneri Móric kolóniáról nem várt a megbeszélt helyen — nem jutottunk el a beteghez. Ilyenkor mutatkozik meg, mennyire fegyelmezett az orvos és a páciens. Mert bár gyakran joggal, ám gyakran jogtalanul szidják egymást. — Mi nem kívánunk sokat az emberektől, — mondja Cerník doktor. — Adjanak pontos címet, biztosítsák a házba jutás feltételeit és — szokják meg, hogy az orvost kézmosóvízzel, szappannal és tiszta törlővel kell várni. Remélhetőleg orvosok és betegek, akik oly gyakran találkoznak, ezen a ponton is megtalálják egymást. GÁLY OLGA A kis Lobík Jaroslav nem fél a doktor bácsitél Negyvenfokos a láz — de nagyobb az ijedelem, mint a baj Kinyitják — nem nyitják? ,„. Ezen törik a fejüket Dr. Cemik orvos és Loj egészséoügyi dolgozó