A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-18 / 33. szám

FABRY, ISTVÁN Két világ szemben egymással VISZAEMLÉKEZÉS 1932 TAVASZÁRA A DOLGOZÓK IS FELKÉSZÜLNEK Ugyanebben az időben az állomásra és a városba vezető utakon párosával fiúk és lányok cirkálnak. Az ember azt hihetné, hogy szerelmes párok, pedig a széleskörű pártvezetőség tagjait várják, hogy kerülőutakon elvezessék őket a városon kívüli gyümölcsösbe, ahol Ernő bácsi háza áll. Fedor, a volt orosz fogoly már mindent előkészített. Az őrök jól felöltözve álldogálnak kint, mert a márciusi éjszakának bizony még foga van. Tüzet rakni meg nem lehet, mert a gyűlés árulójává válhat. A szoba nem nagy, de majd csak elférnek valahogyan. Kevés azonban az ülőalkalmatosság. Az a néhány ócska bútordarab, amely a szobában van, az asszony meg a két serdülő lány segítségével kikerül a konyhába és helyébe deszkából, az almaszedéshez szükséges létrából, egy-két pokrócbői és vedlett ruhadarabból viszonylag kényelmes ülést rögtönöznek. A közelben egy-egy halk fütty hallatszik. A küldöttek egymásután érkeznek — pontosan. Kezet fognak egymással, leülnek, rágyújtanak. Az értekezletet Kicsi, a területi titkár nyitja meg és nyomban rátér a legutóbbi sikeres akciók értékelésére. — Kedves elvtársak! Megállapítom, hogy területi vezetőségünk két tag kivételével együtt van, Laci elvtárs négy hónapi büntetését tölti, Andrejt pedig baleset érte a bányában és kórházban fekszik. Üdvözlöm körünkben Gábor szenátor elvtársat. Hogy az utóbbi időbgn több sikeres akciót hajthattunk végre, ezt annak köszönhetjük, hogy területi pártvezetőségünk megértette és magáévá tette a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának irányelveit, sikeresen tudta egyesíteni az üzemi munkások és munkanélküliek harcát a majorok és falvak szegénységének harcával, sőt még a kisiparosok és az értelmiség is támogatta akcióinkat. Mindez azt bizonyítja, hogy a pártunk által felállított követelések valóban helyesek. Most már az a legfontosabb, hogy fokozottabb mértékben folytassuk tovább a harcot, hogy a kommunisták mindenütt kezdeményezően lépjenek fel. A munkaadók, kihasználva a munkanélküliséget, általános támadást indítanak, hogy leszállítsák a béreket Pillanatnyilag nagyobb arányú bérleszállításokat jelentettek be az építő- és faiparban, és főleg az uradalmak cselédségének, arató- és más idénymunkásainak nyirbálták meg már eddig is nagyon alacsony kommencióját és egyéb járandóságait. Falvainkból egyre gyakrabban jelentenek árveréseket. Hosszúfaluban az egyik földműves a minap vasvillával kergette ki a végrehajtőt az udvarából. És mikor a csendőrök vasraverve kísérték végig a falun, az asszonyok leköpködték őket, a férfiak meg káromkodva fenyegetődztek. Ugyanilyen helyzetben van a kisiparosság szegényebb része ls. Tehát az egyik oldalon felmérhetetlen a nyomor, a másik oldalon viszont az urak, bányabárók, a fűrésztelepek tulajdonosai, a földbirtokos grófok és bérlők egyre nagyobb hasznot vágnak zsebre. Tehát mindenütt a harcolók élére kell állnunk, amennyire módunkban áll, enyhítenünk kell a nyomott, s a harcokban egyidejűleg be kell szerveznünk pártunk zászlaja alá a dolgozó nép döntő többségét. Szőke a cellulóz gyár helyzetével foglalkozik: — A gyár ma már csak éppen hogy döcög. A munkásság kétharmadát ideiglenesen szabadságolták, a fatelep üres. Sőt azt is rebesgetik, hogy a gyárat le fogják szerelni. Mi úgy határoztunk, hogy ezt megakadályozzuk, sőt követeljük az öszszes munkások újrafelvételét, az üzem teljes kapacitásának kihasználását. Ondrej, a szomszéd járás bányásza, szlovákul szól. Szavait Jóska mondatonként fordítja: — A mi járásunkban lévő öt tárnából már csak kettő dolgozik úgy ahogy. A pörkölt és nyers vasércet még ezekből is egyre csak haldolják (raktározzák), márpedig ez nem sok jóval bíztat. Fel kell készülnünk a legrosszabbra. Akcióba kell lépnünk, míg nem késő. Árpád a papírgyár helyzetéről beszél, a környéken ez az egyedüli üzem, amelyet még eddig valamennyire elkerült a válság, már legalább is annyira, hogy itt nagyobb méretű elbocsátásokra a mai napig még nem került sor. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy az üzemben minden a legnagyobb rendben van, mert azóta, hogy velem együtt még néhány kommunistát elbocsátottak, a béreket állandóan lejjebb nyomják. Az elkeseredés nagy, nem tudom, mit lehetpe csinálni. Az emberek félnek, féltik azt a keveset is, amijük még van. No, de majd meglátjuk. Maradtak még ott jő kommunisták! A további felszólalások, valamint az egész vita világosan megmutatták, hogy a zománcgyárban, az építőknél, a fásoknál már a napokban sztrájkra kerül a sor, ha a munkaadók nem változtatnak magatartásukon s kitartanak a bérleszállítások mellett. A földmunkásoknál hasonló a helyzet, itt azonban, természetesen, meg kell várni a kedvező alkalmat, hogy a kérdést kenyértörésre vigyék. Marci szerint erre a legmegfelelőbb idő a nyári munkák kezdete. A zárószót Gábor szenátor elvtárs mondja el s ebben egyúttal megkörvonalazza a határozati javaslatot ls. — A megkezdett harcot keményen tovább kell folytatnunk, — hangsúlyozza — dolgozó népünk minden rétegének bekapcsolásával és aktív részvételével. A fő jelszó továbbra is: „Egy embert se az üzemből, egy fillért se a'bérből", „Azonnal szüntessék be a végrehajtásokat", „Adóelengedést", „A gazdasági válság terheit viseljék a gazdagok". A továbbiakban a szakszervezetek feladatairól beszél: — Széleskörű aktívákon tárgyalják meg a harc további folytatásának minden részletét s hívják meg ezekre az aktívákra a többi szakszervezet képviselőit is. Ebben a harcban ki kell forrnia a munkásegységnek is. Ez a siker elengedhetetlen feltétele. A napokban megkapjátok a kommunista párt képviselőjének parlamenti beszédét néhány ezer példányban. A beszéd ugyan immunizált, terjesztése azonban be van tiltva. Annál nagyobb gondot kell tehát arra fordítani, hogy minden munkahelyre, bá-l nyába, műhelybe, majorba eljusson. De ez még nem elég. Ezen kívül nagy mennyiségben kell kiadni itt, helyben és minden járásban illegális anyagot, amelynek a helyi problémákkal kell behatóan foglalkoznia. Fokozni kell a jelszavak festését falakra, csillékre és minden megfelelő helyre, ahol csak dolgozók fordulnak meg. Röviden, addig üssük a vasat, míg meleg, használjunk fel minden megfelelő módszert a harc sikerének érdekében. Természetesen arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy mindez nem megy majd olyan simán, mint ahogy azt itt elmondottuk. A mi akcióinkat az ellenség reakciója követi majd. A harc áldozatokkal jár! Ezért Vörös Segély szervezeteinknek jól fel kell készülniök a harcra. A határozatot elfogadták. A következő napirendi pont szervezeti kérdésekkel foglalkozott. Majd Pista, egy fiatal bányász emelkedik szólásra és egész halk hangon számol be az „apparátusok" helyzetéről (illegális nyomda, terjesztő és festőcsoportok). — Területünkön három nyomda és ennek megfelelően minden járásban két terjesztő csoport működik. Ezek szerint tehát csak a legfontosabb három járásban tudjuk nyomni az anyagot, ami viszont a terjesztésnél okoz nehézséget. Még nagyobb hiány, hogy nincsen tartalékunk. Pedig azzal is kell számolnunk, hogy ha az említettek közül csak egy is lebukik, egy időre megáll a munka. Fontos lenne tehát, hogy kiépítsünk egy tartaléknyomdát, legalább itt, a terület székhelyén. A kéziratokat mindig idejében kapjuk kézhez. Könnyű a kisebb kellékek beszerzése is, mint a hártyáé, festéké, de annál nagyobb gondot okoz a papírellátás. Az utóbbi napokban a papírgyári munkálok küldeményei ugyan gyakoribbak, ezzel szemben azonban sokkal nagyobb a szükséglet is. Kicsi elvtárs megígéri, hogy a napokban megérkezik Fidlik bácsi és ezzel a tartaléknyomda kérdése megoldást nyer. Árpád a papírkérdésben kér szót: — A napokban nagyobb mennyiségű, bár rosszabb minőségű papírt küldünk a megszokott úton (falusi asszonyok, hátukon batyuban, tojás, tej, sajt, vaj alatt híjszhuszonöt kilográmmot is behoznak a városba). Kérünk újabb címeket, ahol leadhatják a küldeményeket. Meglesz! Már virradt, mire az értekezlet végetért. Az emberek fáradtan, ám szemükben elszántsággal távoznak, hogy még idejében munkába állhassanak. Bányákban, gyárakban, fűrésztelepeken, grófok és bárók földjein, vagy pedig, munkanélküliek lévén, hallgassák az asszony és a gyerekek sóhaját, kérését: — Kenyeret, kenyeret... — Hej, hát meddig lesz ez még így... Meddig bírjuk még ... ? A csendőrőrnagy űr mielőtt hazaindulna, derékig vetkőzve, jéghideg vízzel mossa le izmos testét. De akármilyen jót is tesz a friss víz, a feje csak nem akar kitisztulni. Ami igaz, az igaz. Sok is volt egy kicsit a jóból, hisz a társaság egyik másik tagja még ott fekszik az asztalok alatt. De nincs mit tenni, indulni kell. A szolgálat, szolgálat. Meg aztán hátha éppen ma talál jönni 14