A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-18 / 33. szám

(Tündérmese és szomorú valóság) „Nagy felháborodást kelt Róma lakossága körében egyes külföldi turisták furcsa szokása. Nem másról van szó, mint arról, Hogy egyes külföldiek már odáig merészkednek, hogy mosakodnak, vagy lábat áztatnak Róma gyönyörű kútjaiban. Egy angol házaspár meg is fürdött az Esedra téri hires Najádok kútjában — persze fürdőöltözékben. Egy amerikai turistacsoport pedig nem csupán kezet, arcot és lábat mosott a Piazza di San Pietro szökőkútjának medencéjében, hanem még az autójukat is ott mosták tisztára. A római sajtó felhívja a rendőrséget, hogy a „külföldieknek a legszebb kutakkal és szökőkutakkal szemben tanúsított tiszteletlenségét" akadályozza meg. Egy másik újság pedig arra hívja fel a rómaiakat, ha véletlenül tanúi lennének az olyan botrányos jelenetnek, midőn külföldiek a gyönyörű írómai kutak valamelyikében mosdanak, úgy hajítsák be a külföldit ruhájával, cipőjével, fényképezőgépével és minden cókmókjával egyetemben a kút medencéjébe, aztán pedig hívjanak sürgősen rendőrt, hogy megbüntethesse a neveletlen és kegyeletsértö idegent." (Ojsághír) Adélelőtti nap szivárványszíneket gyújt a magasból lehulló vízsugarakra. A kút szélén ülök és farkasszemet nézek a Villa Borghese parkjának Okeanosával, melynek szájából széles sugárban ömlik a kristálytiszta forrásvíz. Róma kútjai! Hányszor üldögéltem nedves-hűvös márványszegélyeiteken a holdvilágos esték halványkék varázsában, mintha tündérvilág elevenedett volna meg körülöttem. A halkan csobbanó víz egyhangú muzsikájánál elábrándozva hányszor álmodtam a múltról, mely itt.kísért a mohos kövek, régi paloták, öreg templomok s örökké daloló kutak között. De szerettem a napfényes reggeleket is, langyos és gyantaszagú délelőttöket koratavasszal, vagy szeptemberi délutánokat az Ostia felé lenyugvó nap bíbor búcsúsugaraival a parányi felhők ezüstperemén, amikor ez a vérszínű alkonyati fény ott derengett a magasból lehulló kövér vízcseppeken. Mintha vér folyt volna az öreg szökőkutakból ..., századok vére. a Róma fölött elszállt évszázadokból és évezredekből sajtolt titokzatos életnedv ... Róma kútjai? Milyen költői hangon csoboghattak ezekről a márványba faragott figurákról a halkan lepergő vízcseppek már az antik Rómában, ahová naponta másfélmillió liter vizet szállítottak a hatalmas vízvezetékek... Ez a mennyiség egyáltalán nem hihetetlen, hiszen csupán egyetlen épen maradt vízvezeték ma is nyolcmillió liter vizet szállít naponta az örök Város falai közé, hogy ne kelljen elhallgatnia annak a csodálatos muzsikának, mely szívedet olyan jólesően simogatja, ha leülsz valamelyik öreg kút mohos márványp'eremére, s szomjas ajkadat megnedvesíted jéghideg vizével. Már Vergilius megénekelte a Campagnán fakadó, frissvizű forrásokat. A XVI. században, különösen V. Sixtus és V. Pál pápák alatt sok antik vízvezetéket építettek át, s helyeztek újból szolgálatba, hogy az egyre terjeszkedő Örök Város vízellátását biztbsíthassák. Ettől az időtől kezdve épültek Róma legszebb kútjai és vízmedencéi, úgyhogy ma az olasz fővárost a világ vízben és díszkutakban leggazdagabb városának mondhatjuk. Róma száz és száz üde hangon daloló kútja közül legismertebb a Eontana di Trevi, amelynek kéken csillogó vizébe dobja aprópénzét az idegen, mert a hiedelem azt tartja, hogy aki a kut istenének áldozik, az egyszer majd visszatérhet Rómába. Az Örök Város legszebb terén a Piazza Navonán, amelyet Domitianus császár korában vízzel árasztottak el, hogy itt rendezzék meg a hadigályák nagyszabású harci gyakorlatait, ma három kút.sugarai szikráznak a napfényben. Mindannyiunknak egyik legszebb római emléke Bernini Tritón-kútja, melynek főalakja a gyönyörű Piazza Barberini közepén fröcsköli hatalmas kagylókürtjgn a vizet Róma kék égboltja felé. A tritón kagylójából magasra' szálló víz, mint széles ezüstköpeny hull vissza márványmedencéjébe. A medence fölötti hatalmas kagylót karcsú delfinek tartják. Delfinek! A kék Adria, a tintaszínű Tirréni tenger, az ezüstösen fodrozódó Jóni tenger s a görög partok alatt locsogó Egei tenger táncoskedvű, játékos, halformájú emlősei! De Róma kútjai közé tartoznak a pápai kertek örökké csobogó medencéi, a Szent Péter tér szökőkútjai, a Piazza Esedra szökőkútjának száz és száz frissen szökellő vízsugara, a S. Maria di Cosmedin templom karcsú harangtomyának árnyékában csobogó magányos szökőkút s a delfindíszes Teknősbékakút is, mely finomművű ékszerként bukkan elő ódon környezetéből... * * * Róma kútjai! Respighi csillogó muzsikát szőtt ezüstösen villanó sugaraitokból. Róma kútjai! Szavatok halkan és titokzatosan visszhangzik az öreg házak tövében. Karcsú najádjaitok, esetlen víziszörnyeitek hozzátartoznak a város képéhez. Fehér márványmedencéitekben hajnalban a kellő nap villog, este pedig a hold kacsintgat reszkető tükörképe felé . .. Pálmák, szobrok, felhők, tornyok tükröződnek ezüst vizeitekben, ó, római kutak ... A múlt tükröződik vizetekben, öröm és bánat, fájdalom, alázat és büszkeség, tűzvész és vérözön, aranynapok és gyászos esztendők, nagy pápák és sunyi condottierik emléke ... Római kutak ... feledhetetlen, gyönyörű, római kutak . . . ... s most lábat áztat és autót mos vizetekben a kegyeletet nem ismerő, műveletlen, barbár idegen. Ugye, nem engeditek, rómaiak? ZÖLYOMI ANTAL A Piazza Di San Pietro szökökútja Róma legszebb kútjának, a „Eontana Di Trevi"-пек részlete A világhírű Tiara-kút