A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-11 / 32. szám

tdes anyanyelvűn!? Szívünk mélyéből üdvözlünk, drága barátaink! Nemrég az egész világ érdeklődésének középpontjában állott köztársaságunk. * A világ legelső államának párt- és kor­mányküldöttsége tisztelte meg hazánkat látogatásával. Ebből az alkalomból a kö­zönség és a sajtó egyforma lelkesedéssel Ünnepelte kiváló vendégeinket, s az egyik lap üdvözlő cikkének ez volt a felirata: Szívünk mélyéből üdvözlünk, drága ba­rátaink! Ehhez a címhez volna néhány sza­vunk. A cikk a legnemesebb szándékból szüle­tett, tartalmas, okos és világos' megfogal­mazása volt annak, amit akkor az ország lakosainak milliói egyenként nem mond­hattak volna el nagynevű vendégeiknek. Az ország közvéleménye nyilatkozott meg ebben d vezércikkben, azonban a cikk cí­mét és befejező mondatát hibáztatjuk. A cikk utolsó mondata így hangzott: Üd­vözlünk, szívünk mélyéből üdvözlünk ha­zánkban drága szovjet elvtársaink! Először a címet elemezzük! A „drága barátaink" kifejezés megszólítás, tehát igen helyesen választották el a mondat testétől vesszővel. A mondat állítmánya az üdvözlünk szó, alapszava az üdvözöl ige. A jelentő mód jelen idejének többes számú első személyét jelenti, éppen úgy, mint pl. a nézünk, írunk, olvasunk. Az -nk szóvégzetben az -n eredetileg -m volt (mint pl. a néze-m, keze-m szóban), s az én személynévmással azonos, a -k pedig a többes szám jele (mint pl. a gyű­rű-k, ajtó-k szóban). Az igei végzet az ilyen esetekben csak az alany személyét jelöli, a tárgyét nem. Van azonban olyan igeragozásunk is, amely az alany szemé­lyén kívül a tárgy személyét is meghatá­rozza. Ha pl. első szentélyű az alany, az üdvözöllek szóalak önmagában is kifejezi azt, hogy én üdvözöllek és téged üdvözöl­lek. Egyébként a tárgyas igeragozás vég­zeteivel csak a harmadik személyű tárgyat tudjuk kifejezni: lát-o-m, -d, -ja, -juk, -játok, -ják barátomat, a hegyet stb. Fejtegetésünkből, nyilvánvaló, hogy az üdvözlünk igealak éppen olyan alanyi ra­gozású, mint pl. az írunk, olvasunk. Az ilyen igealakok mellett is állhat ún. hatá­rozatlan tárgy (levelet írunk, könyvet ol­vasunk), de ezt a határozatlan tárgyat mindig meg kell nevezni, hogy beszédünk értelmes legyen. A cikk címében szerep­lő üdvözlünk nem mondja meg, kit üdvöz­lünk, ezért kell hibáztatni. Vagy azt ír­hatták volna címül, hogy üdvözöljük drága barátainkat, vagy ezt: Üdvözlünk bennete­ket, drága barátaink! A cikk utolsó mondata fokozza téve­dését, mikor megismétli a hibásan hasz­nált üdvözlünk szót és a megszólítást nem választja el a mondat tagjaitól. Lapjaink jobban vigyázhatnának arra, mit írnak egyes dolgozótársaik: akkor nem mondanák, hogy Jókai rokonszenves kiné­zésű öregember, a kiértékelés is eltűnne a lapok hasábjairól. Igekötőt csak akkor használ a nyelv, ha van az igekötönek szerepe, funkciója; az igekötőnek ugyanis a feladata, hogy az ige alapértelmét módosítsa. A bemegy, kijön, a cselekvés irá­nyát fejezi kl, a meglát, megír pedig a cselekvés befejezettségét jelenti, az elbá­nik azt jelenti: megcsúfol, megleckéztet, a bánik pedig a foglalkozást, kezelést je­lenti. Sokszor olyankor is használunk igekö­tőt, amikor semmit sem fejezünk ki vele, amikor az igekötő felesleges terhe a be­szédnek. A végzést nem kell kikézbesíteni, elég a kézbesítés is, a cikket sem kell leközölni; elég, ha közlik. Persze, ha az igekötővel az alapige cse­lekvésének nagyobb mértékét, felindulást, a cselekvés befejezettségét, eredményét akarjuk kifejezni, akkor jó az igekötő használata. Mást jelent a tegez és letegez valakit, a Szerződik és a leszerződik, fit felvásárlás azt jelenti, hogy valaki a kö­teles beszolgáltatást már teljesítette,, s abból, amije maradt, az államnak egy bizonyos részt elad. (Az ilyen módon vá­sárolt áruért az állam többet fizet). A fel­vásárol szóban tehát az igekötő használata kifogástalan. Szépek az ilyesfajta, régies kifejezések: magafeledt, magahitt, magahittség, azt azonban már mégsem mondhatjuk, hogy „a fiatal lányok oly bájosan, magabizto­san szerepeltek". A maga egyes számot (harmadik személyt) jelent, a lányok szó pedig többes számot. Ai régiek így beszél­tek: Nem vagyok oly magam-feledett em­ber ... Vannak oly maga-feíedettek. —' A lányok tehát a régi nyelv szerint lehet­tek. magabiztosak, ma azonban az egyes és a többes számnak a jelét a szóba ne gyömöszöljük bele! A vissza- igekötő hibás használata is megiehctősen terjed. Akivel telefonon be­szélünk, azt visszahívjuk, pedig elég volna csak felhívni; aki valamit más nyelvre fordít, azt azon a nyelven visszaadja, pe­dig a fordít, kifejez jobban megfelelne er-' re a célra: a látogatást is visszaadjuk, ahelyett, hogy viszonoznánk, akit Zátopek a versenyfutásban elhagy, az szerintünk visszamarad, pedig csak lemaradt vagy el­maradt, Ha a szószátyár elfecseg valamit, azt mondjuk róla, hogy visszamondta a dolgot, a felbontott eljegyzésről is azt mondjuk, hogy visszament a parti. A felszabadulás utáni időben felburjánzott nyelvi helytelenségek lassan-lasson kivesz­nek a nyelvhasználatból. Ebben a tekin­tetben sokat köszönhetünk Lőrincze Lajos nyelvművelő munkájának. De még igen sok a tennivaló, s a munkából minden jószán­dékű embernek bőségesen kijut a része. Orbán Gábor DCankás két mamkia kafwa... (Kesergő költőknek) Hej, keserű íze a régi boroknak, mégis csuhajos kedv szunnyad a pohárban. Cseppjétől vidulnak lármás lakodalmak, színétől aranyos az öregek álma. Ide azt az ó-bort! Pokolba a búval? Karikás ostorom két marokra kapva Nagyokat csördítek, csuhaj, a világba! Hej, keserű szava síró zokogásnak, mégis pattogó lesz, ha fiatal fújja. Akár fecskék jönnek, akár darvak szállnak, füttyre csücsörödik az ajakam újra. Zengjen a dal frissen, föl a magas égig! Karikás ostorom két marokra kapva nagyokat csördítek utcahosszat, végig. Hej, keserű könnye fájó szerelemnek, mégis a szerelem a legtarkább álom s boldog, ki bánatot csökokba temethet. Ha a szerelmesek nyomát megtalálom, hogy a csókok magja virágot teremjen, karikás ostorom két marokra kapva nagyokat csördítek, felkacag a lelkem. Hej, keserű szava síró zokogásnak, mégis a könnyektől lesz könnyebb az élet! Szivárvány a híre felhők bánatának s legszebbek a szemek, ha könnyekben égnek. Ámde szebb a kacaj, míg gyöngyözve csurran, karikás ostorom két marokra kapva nagyokat csördítek s víg mesét mesélek. Hej, keserű verse sok friss poétának. Versük miatt mégis kacagnom kell gyakran, csiklandoz a mosoly, huncut kedvem támad, néha csak csendesen nevetek magamban, de, hogy szerte űzzem szivüknek borúját, karikás ostorom két marokra kapva közibük csördítek! S rózsás nevetéssel az Oj Elet dalát majd csak megtanulják. FARKAS JENŐ 10

Next

/
Thumbnails
Contents