A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-11 / 32. szám

*лиуеП Ring a papircsőnak Büvárkaland után Milyen szép is volna a kis emberkék élete, ha azok a nagyok egy kicsit okosabbak lennének. Csak egészen ici-picikét. Ha nem erőszakolnák a spenót evést, fogtisztítást és szappannal való mosdást, ha nem tiltanák meg, hogy kóbor kutyákkal megosszák vajaskenyerüket, ha ... Sgjnos a nagyok nem értenek meg bennünket, gondolják az emberkék, és ezt gondolja Spülka János is az 8 három és fél évével. Hisz még kiránduláson sem játszhat kedvére a szép puha gyepen. És ezt a méríkü nagy vizet is az ö bosszantására bágerezték ki Szencen. Olyan nagy, valószínűleg nedves és hideg. Az olyan emberkék, mint, Spulka János, bizonyára könnyen bele is fulladnak. Es máris kezdődik a kálvária. Anyácska erélyes hangja hallatszik és Spulka János cupitál a nagy víz felé. Egy lépés, kettő, három és már is bokácskáját simogatják a hullámok. A víz tiszta, átlátszó. A fenék kavicsai vonzzák a kis ember érdeklődését, azonban kis keze a fürge halak után kap. De jön ggy rossz hullám és Spulka Jánost megijeszti. Megrémülve néz a part felé. Azonban ezerszer is jaj. Osztat ás lesz, esetleg buktatás. Emberkének rá kell szoknia a nagy vízre. De a dolog nem olyan egyszerű. Szájaszéle legörbül, a mécses eltörik. A dráma elérte tetőfokát. Spulka János .szöszi fején átcsaptak a hullámok. A tó szélén nagy a sírás-rívás. De csupán egykét pülanatig. Mint eső után a szivárvány, tűnik fel emberke arcán a mosoly. Semmi baja sem történt, és a víz fenekén olyan érdekes dolgok vannak... A kis ember találkozása a nagy vízzel jól sikerült. Es bátran állítom, hogy Spülka János van akkora hős, mint Hemingway öreg hadásza. —Si— A nagy elhatározás: Uzsonna után újra meg fürdöm És ez lett a vége ... Hajótörés Barátságtalan arcot kérünk Eltörött a mécses ,