A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-04 / 31. szám

feküsznek az istállók, a fedett és a nyi­tott lovarda. Az istállókban szebbnél szebb mének, tenyészkancák, a szlovákiai lóte­nyésztés szine-virőga. — Lipicaiak, angol és arabs telivérek a csinos, tiszta boxokban. Az egyik kisebb istállóban még néhány kis mokány hegyilovat, ún. hucul lovat is látni, ezeket különben már Üjbarson nevelik. Kútik Károly lőápolő nagy szeretettel beszel a munkájáról. Már harminchárom éve dolgozik itt, apja is negyven évig szol­gált mint parádés kocsis az uradalomban. — Bizony sokát változtak az idők — mondja. — Azelőtt el sem tudtuk volna képzelni, hogy nyolcórás munkaidő 'is lé­tezhet. Rafay Gyula szolgálatvezető istállómester avat be a lóidomftás rejtelmeibe. — Hároméves korukban kezdjük a re­mondák idomítását. Kilenc-tíz hónap után vizsgára kerülnek, s ekkor dől el, alkalma­sak-e további idomításra. Az így kiválasz­tott lovak kerülnek aztán az igazi dreszüra alá. Ennek keretéhen minden egyes lónak el kell tudni húznia kocsiba fogva testsúlya másfélszeresét, megtanulnak azonkívül fut­ni is és ugrani. Nehéz dolog a belovaglás, ugye? — Erről már inkább Hrúzik barátunk be­szélhet. , Magas, vékony, csupa izom-ideg ember ez a Hrúzik lovász. Éppen egy lipicai de­rest vezet az istállóba, Megismételjük a kérdést. — Bizony nem gyerekjáték és veszélyes is. Ugratásnál a felbukó ló könnyen maga alá qyúrhatja lovasát, s az ilyen esés ha­lálos is lehet. Nálunk ilyesmi ugyan még nem fordult elő, de kéz- és lábtörés azért akad. — Honnan szerzik az utánpótlást, mert amint látjuk fiatal fiúk is vannak itt? — Ezek a kassai állatorvosi főiskola növendékei, nyári prakszison. Ugyancsak a napokban érkezett egy német fiatalember is gyakorlatra. A lovasokat és lóápolőkat a ménesünk mellett működő iskola neveli. — Mi a tulajdonképpeni célja ennek az intézménynek ? — Olyan tenyészállatokat kinevelni, ame­lyek aztán alkalmasak, hogy jő tulajdon­ságaikat további generációkba átörökítsék. A jó egyedeket, méneket kiadjuk a mén­telepeknek, fedeztető állomásoknak. Ez vol­na tevékenységünk egyik célja, a másik: versenylovak nevelése, kiképzése. — Ért már el az Istálló valami kiváló eredményt a dreszúra terén? — Természetesen. Furioso XIV. nevű lovunk, egy angol félvér • megnyerte az 1955-ös Pardutóci Nagydíjat, Our—Orange, szintén angol félvér, pedig 1956-ban má­sodik díjat nyert Csehszlovákiának a drez­dai nemzetközi versenyeken. — Ott lesznek a vasárnapi gombási futtatáson is? — Igen, lesz ott néhány lovunk. — Hát akkor további sikereket kívá­nunk. TARJÁNl ANDOR Egy saját neveiésíi lipicai félvér A motorizmus korát éljük. Az utcákon nyüzsögnek a gépjármüvek, s az embert a felesége nem egyszer figyelmezteti jelen­tőségteljesen, hogy tegnap ez, ma meg az a szomszéd vett Spartakot vagy Wartbur­got... Eltűntek az igáslovak, el a konfli­sok.... Lovat már falun is alig lát az ember, ott is a traktor végez majd min­den munkát, A lovak szeretete pedig olyan ősi, mint talán maga az emberiség. Hiszen az egyike legrégibb háziállatainknak, s a XIX. század közepéig csaknem egyetlen segítőtárs az embernek munkában, harcban egyaránt. Hová mehet azonban a mai városi ember, ha lovat akar látni? Bi­zony az ismét egyre nagyobb népszerűségre emelkedő lóverseny az egyetlen alkalom, amikor kellőképpen kigyönyörködhetjük magunkat a szebbnél szebb nemes pari­pákban. Hogy ezt a kis gyönyörködést néha a zsebünk is derekasan megérzi, no hát ez már vele jár a dologgal s az igazi lő­carátot ez semmiképpen sem riasztja vissza a lóverseny örömeitől. Mi minden kell azonban ahhoz, hogy egy ióbol versenyló legyen, mennyi fáradságos, áldozatos és nem csekély mértékben élet­veszélyes munka eredménye, hogy ez vagy az a telivér elsőnek fut be valamelyik ver­senyen a célba. Szlovákiában is nevelnek, idomítanak ver­senylovakat, mégpedig elsősorban Kista­polcsányban. Ezt az állami ménest még 1918-ban alapították^ Habsburg József fő­herceg egykori birtokán. Az arabs mének egy része a Shagya törzsből származik, fő­ként Shagya II-tői. Vérfelfrissltésül szolgált a Dahoman és az Amurath törzs, később pedig Lengyelországban ..vásárolták az Abdil Aga, Jaszmak és az Orestes törzsméneket A lótenyésztés maga több tanyán, főkém a szabadban folyik. Bereznán vannak a kancák és az egészen fiatal csikók, amej lyeket 6—7 hónapos korukban választanak el. A növendék méneket hároméves korig a rybníki és a Nyitraperjés közelében fekvő Újvilág majorban nevelik, a fiatal kancá­kat pedig Keresztúron tartják. Hárdméves kor után kezdődik a lovak kiképzése, ez már Kistapolcsány'.an folyik. Gyönyörű, ideális környezetben, a volt fő­hercegi kastély (jelenleg üdülő) parkjában Eiatal csikók a legelón Sugár György fölvételei <е7г*ч én tfcmtn 1/áf Amíg csak lehet, a szabadban tartják a lo­vakat Futtatás után

Next

/
Thumbnails
Contents