A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-04 / 31. szám

Ilyenkor lovas és ló — egy test, egy lélek Túl az utolsó akadályon A győztes Andacs és boldog zsokéja, Petro — a 4000 • méteres gombai nagydíj győztesei - • ^K/JF-S — Kezdhetjük? — szól fel a bírói — A mi King-ünk, — mondja Alikér emelvényre a piros zászlóval felfegyver- elvítíirs — már igien sok versenyt nyert zett versenyindító. ,és most is 200 méteres handicappei ín-Pivko turf mester körülnéz. A lelátó dul az ügetőbem. De azért bízunk benne, roskadásig tele emberekkel, az első fu- Nos, ha King neim is, de farkasdi lö taimban, az iigetöversenyben részvevő nyerte az ügetőt, a szép barna, Camefogatok már a rajtvonalon várakoznak, val, angol telivér, Pökaz és Carmen fia. minden a helyéin van. Büszkén hajított vele körbe a verseny— Kezdhetjük, — mondja. Szám után K. Dikan, a zsokéja. Am a Megszólal a gong, piros zászló villán farkasdi lovak más versenyszámokban és máris teljes iramban üget nyolc gyö- sem vallottak szégyent és zsokéik megnyörű telivér lő a könnyű kis kocsikkal, elégedetten vették iát a szép díjakat, a gumikerekű dzsigekkel. Igakxmban sincs hiány, különösen a A közönség izgalomba jön. Biztató nagy akadályversenyek közben. Mert kiáltások, fékezhetetlen indulatszavak bármily ügyes a zsoké és bármily kiváló repülnek a napsütésben remegő és le- a versenyparipa, egy hirtelen mozdulat, kaszált fű mámorító illatától terhes lé- egy ideges megriadás — s az akadály gen át. Előkerülnek a messzelátók — a túlsó oldalán felbukik ló és lovas. így lovak a pálya túlsó felén futnak, becsű- járt a gombai Banka nevű félvér kanca letesen küzdenek. Eis a pálmát a lépést is. De szerencsés volt az esés. Néhány tévesztő, szép bamaszőrü bajcsi Hilda biztató paskolás a Banka nyakára, m|ár elől az olomouci állami gazdasági Krásfcája talpra is ugrik és a közönség elismerő viszi el... tapsa közepette derekasan ismét felveszi a küzdelmet. * * * Nem is képzelnénk, milyen közkedvelt és nagy esemény egy ilyen lóverseny vidéken. Már jóval a délutáni 14 órára hirdetett verseny előtt özönlött a közönség, sűrűn foglalkoztatva a lacikonyhákit, az édességgel és mindenfajta frissítővel bőven felszerelt sátrak árusait. Sokan tolonganak a fogadóiroda kis ablakai előtt. A verseny nyolc futama elég alkalmat ad a jószerencse kipróbálására. Sűrű emberkoszorú fonja körül a* versenypályát is. Ennek kerülete 1309 m, és a leghosszabb távú versenyt négyezer méteren futják. Éppen elég ahhoz, hogy a paripáktól képességeik legjavát követelje megi. Ott toporzékolnak, fickándoznak a bővérű, fényesre kefélt, karcsú bokájü lovak a fehér korlátokkal körülvett karámban, a „padock"-ban. Nem hiába tartják a lovat a legintelligensebb áltatnak, most is szinte a szemükön tükrözik a megfeszített figyelem. Ezek a lovak valóban tenyésztőik büszkeségei lehetnek. Nemcsak az angol telivérek, hanem a félvér lovak is, hála a nagy gondoskodásnak és a szakszerű tréningnek, a lóversenysport nagy ígéreteivé fejlődtek. Érdekes, hogy milyen aktív részvevői a lóversenyeknek a földmüvesszövetkezetek és az állami birtokok. Nem egy favoritnak elismert ló neve mellett ott látjuk a holicsi, gombai, bajcsi és más szövetkezetek és 'állami gazdaságök nevét. És nem egy favorit neve mellett olvas•hatjuk a kistapo!cs|ányi állami ménesét. Ha pedig kistapolcsányi versenylovakat látunk, természetesen azoknak szurkolunk, hiszen imár ismerőseink, láttuk őket a ménesben, tréning közben is. Most majd elválik, hogy mit tudnak ott, ahol más, idegen környezetben edzett lovakkal mérik össze képességeiket. Három a kistapolcsányi versenyparipák közül a farkasdi ménesnél vendégeskedik Sulgan tréner felügyelete mellett, mert ott jobbak a tréningfeltét élek. A karám mellett összeismerkedünk Alikér Antallal, a bajcsi állami gazdaság, vagyis a farkasdi ménes trénerével. Idősebb. die még ma is szép szál, egyenes és karcsú, valódi lovasember. * * * Nem kis dolog egy ilyen lóversenyt magszervezni. A szervező kollektíva ugyan mór gyakorlott ebben a munkában, mégis elismeréssel látjuk, müyen pontosan és hibátlanul megy minden. A propagandistától kezdve a piros zászlós versenyindítóig, a bíráktól az igazgatóig mindenki mindent elkövet,, hogy a verseny színvonala adminisztratív szempontból is megfelelő legyen. Így is kell, hiszen a lóversenyt nemdsak a helyszínen megjelent százak, hanem a sportkedvelő és »százkázó« ezrek is figyelemmel kísérik. Szép dolog, hogy hazánkban ez a sportág ilyen komoly lendületet vett, és örvendetes az a tény, amit Pol tábornok a díjak átadáskor igen helyesen kiemelt, hc a versenylovak tenyésztésében a szövetkezetek és az állami birtokok nemes versenyre kelték az állami ménesekkel. Ez magával hozza, hogy a mezőgazdasági dolgozók a kezük alá kerülő lovakat az eddiginél is több figyelemmel és gondoskodással ápolják. És еду napon a paripa ott táncolhat társai közt a rajtvonalon, hogy felhangozzék a jelzőharang és meglendüljön a kis piros zászló: Indulás... Rajt! GÄLY OLGA Izgalmas pillanatok ^