A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-04 / 31. szám

} ) j A TAXI Ha a moszkvai utca életéről már egyet-mást elmondtam, úgy a beszámolóból a városrak ezt a jellegzetességét sem lehet kihagyni. Bármerre is mész, mindenütt és minden időben találkozol az oldalukon szürke és fehérkockás szalagot viselő kocsikkal. És ha már megpendítettem ezt a téma: is, elmagyarázni majd úgy fogom, mint valamikor a természetrajzban tanultam, amidón az iskolában mondjuk a ragadozó meghatározásáról és felosztásáról esett szó. A hűség kedvéért meg kell azonban jegyeznem, hogy. a moszkvai polgár semmi esetre sem minősítené a taxit ragadozónak, inkább valami hasznos teremtménynek, amely komoly szerephez jutott a moszkvai ember mindennapi életében. Számuk igen-igen nagy. Van személy- és teherszállító taxi. A személyszállító a munkából elkésöket, vagy a sietve hazatérőket, a színházba vagy mérkőzésre menőket, férfiakat és nőket, öregeket meg fiatalokat, egyszóval embereket csoportosan vagy magánosan, csekély pénzbeli ellenszolgáltatásért — éspedig a többi európai társától eltérően — a legrövidebb útvonalon szállítja a bemondott helyre. A tehertaxik hátul csomagot vagy egyéb terhet, elöl a sofőr mellett pedig rendszerint a csomag vagy a teher tulajdonosát szállítják. A személyszálító taxikat tovább oszthatjuk, de ezeket már négy kategóriába. Az első három, hogy szaknyelven mondjam, „bennszülött". Könnyebb érthetőség céljából, úgy látom, ezt is meg kell magyaráznom: hazai gyártmányok. ZIM, Z1S.Z, és az új MOSZKVICS. A negyedik, a „betelepedettek" faja, ezek nagyságban, fogyasztásban és sok egyébben is eltérnek az előzőektől, van azonban egy közös ismertetőjelük, éspedig, hogy külföldi gyártmányúak. Mind közül a kedvenc kétségtelenül a halkan tovasuhanó' ZIM. Hogy miért? Egyszerű:, féligmeddig autóbusz jellege van. Magam voltam szemtanúja, amikor a készséges kocsivezető segítségével egy papa és mama öt kacagó lurkóját csomagolta be a kocsiba, hogy a belvárosból a néhány kilométerre fekvő botanikus kertbe menjen. Ám ezzel már azt is elárultam, hogy a moszkvai taxi olcsó és ami nem kevésbbé fontos, nemcsak oly esetekben használják, mint mondjuk nálunk az utasközönség elsőosztályú vasúti helyjegyét, tehát amikor a cég téríti az összeget, hanem a mindennapi élet elengedhetetlen segítőeszköze, persze nemcsak hivatalosan, de a magánéletben is. Mindannyiuknak van egy közös vonásuk. Éjjel, ha szabad a kocsi, zöldszínü lámpával fut nak és a taxit kereső ember már messziről észreveheti, hogy a szembejövő gépkocsi leállítható-e vagy sem. A metró, a troli és az autóbusz, no meg a külvárosokat behálózó villamosjáratok mellett az éjjel-nappal százával suhanó taxik biztosítják a moszkvai kicsinek igazán nem mondható — forgalom lebonyolítását. Moszkvát jártamban nemcsak a gépkocsikat figyeltem . meg, de a boszorkányos ügyességű vezetőiket is, amint a gépkocsi-' scrok között mutatkozó réseken gyíkhoz hasonló fürgeséggel és bámulatos ügyességgel elözgették egymást. Pedig hát! Bizony ez a hát olyan komoly, szó, amely elgondolkoztató. Főleg, ha mondjuk a mi viszonyainkat vesszük figyelembe. Ha a bratislavai utcák bábeli zavarát, a 'különböző rangú és" hangú klaxonok sikító lármáját összehasonlítjuk a moszkvai utcák viszonylagos csendjével. Mert Moszkvában a gépkocsivezető, bármily furcsán is hangzik a megállapításom — nem használ dudát még az utcakereszteződésnél sem, mert óvatos, figyelmes és ez minden klaxonnsl, dudánál többet ér. Csendben, szinte némán siklanak a gépkocsik, játszi könnyedséggel kergetőznek és közben a volán mellett ülő vezető minden degszálával figyel. A Szovjetunióban, de főleg Moszkvában a motoros embereknek egy íratlan törvényé van életben, s ezt minden gépkocsivezető szentnek és sérthetetlennek tartja: nem a gyalogos, de a kocsivezető felelős mindazért, ami az úttesten történik. Nagy Jenő Építőmunkások Ezer volt itt a penésze^ odú. Cukros Áádából rőfnyi volt „a húz". Sok rom-sebet ütött a háború. Ezren kérdezték: „Mikor lesz lakás?" ... És napról-napra tűnik, fogy a rom. Gépek karma új alapot kotor. Téglás kocsi rohan az utakon. Oj telepen a mészkő oldva forr. Ki zsellér volt, szolga, kisemmizett, vonatra száll, sok-sok telepre jár, téglát, maltert -hord; úgy les kőmívest, hogy falat rakmi volna kedve már. Csatornát ás, magas állványt emel. Csak egyszer lássa, mindig tudja majd. Munkája bére, mit megérdemel, jcbb kenyeret nyújt és nagyobb karajt. Szerelök jönnek. Csövet kap a gáz, fűtés, villany, — cserepet a tető: ' asztalos, csempés, parkettos és ács keze nyomán lakások száza nő. » Tűrnek fagyot és ádáz huzatot. Gázolnak vizet, tapadó sarat. Nem kerülhetnek perzselő napot... — Állhatatos ez a fecske-csapat! — Oj házsorok a szem amerre lát. Odúnak, romnak végórája üt. Névtelen munkás két keze nyomát tágas lakások őrzik mindenütt. Zala József Bevezették Kínában a latinbeíűs írást Jelentős kultúrális esemény játszódott le Kínában a közelmúltban, ameij) az egész világ figyelmét felkeltette: bevezették a latin ábécét. Az eddig használt kínai írás a képíráson alapszik, amelynek eredetét kínai régészek bizonyos rhaszan Ke-nek tulajdonítják, akit i.e. 2650-ben mint udvari krónikást emlegetnek. Ez az írás tu,ajdonképpen kezdetleges rajza a jelölendő tárgynak, s ebből alakult ki a későbbi leegyszerűsített, stilizált irtás. Az ecset használatának behozatalával fejlődött ki az ún. li vagy hivatalnokírás és ebből az ún. cao (növény)-irás, a kínai gyorsírás.' A mai napig használt kiai vagy mintaírást а IV. század óta használják. Ebben a rendszerben mindé» szónak külön jegye van, s érdekesen fejeznek ki egyes összetett fogalmakat. Például a „nap"-1-„hold" elemek egy jelbe való összevonása adja a „világos" szót; a ,,nő" + „gyermek" együtt a „szeretni"; a „víz" + „szem" — adja a „könny" fogalmát stb. Eleinte kevés jegy volt forgalomban, de legutóbb már több mint 60 000»et használtak. A latinbetűs írásmód bevezetése nem újkeletű gondolat. Elsőnek Matteo Ricci olasz jezsuita misszionárius próbálkozott meg vele 1604-ben. Legnépszerűbb lett az ún. Wade-rendszer, amelyet Thomas F. Wade angol nyelvtudós dolgozott ki 1867-ben. Ezt a rendszert használják mai napig is a kínai nevek átírására a kínai postahivatalokban, a szótárakban, térképeken stb. Más latinbetűs átírás' rendszerekkel is megpróbálkoztak, mint például a Chu-Yin Tzu-Mu-val vagy a Gwoyen Romatzyh-hal, de a gyakorlatban egyik sem vált be. 1928-ban egy csoport kínai forradalmár látott munkához a Szovjetunióban, Cschiu Cschin-paj író vezetésével és kidolgozta az ún. Latinxua Sin Wenz-t, az új latinbetűs írást. A japánok elleni háború folyamán jnár igen sok könyv, folyóirat és propaganda nyomtatvány készült ezzel a rendszerrel. Japán legyőzése után, 1945-ben Kínának sokkal fóntosabb problémái voltak, semmint a latinbetűs írás bevezetése. Csak az elmaradt Kínának modern ipari állammá történt átalakulása vetette fel ismét a kínai írás reformjának kérdését. A régi írás a modern tudomány és technika fejlődésének, a külfölddel való kapcsolatoknak kerékkötője. A nyomdákban kézzel kell szedni a jeleket; a kínai írógépek nagyon lassúk és ügyetlenek; táviratozásná! minden egyes jelet négyjegyű számból álló más jellé kell alakítani, amelyet aztán a felvevő állomás szójeggyé változtat vissza. Ezért Kína fokozatosan bevezeti az új, fonetikus latinbetűs ábécét. Ma, amikor Kína egységes, a probléma jnegoldása már nem lehetetlen többé, noha még így is sok nehézségbe ütközik (tájszólások stb.). A kínai írás reformjának nemcsak a kínaiak számára van jelentősége, de a világ más népei számára is, mert lebontja azt a nagy gátat, amely megakadályozta, hogy hozzájussunk a klasszikus kínai irodalom gyöngyeihez. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy merítsünk a kínai kommunistáknak az új Kínáért folytatott harcában szerzett gazdag tapasztalataiból. — ta — 16