A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

Az embargépolitika csődje Valóságos bombaként csapott le a hír, hogy az angol kormány elhatározta kereskedelmi kapcsolatainak messzemenő normalizálását Kínával, Észak-Koreával és a népi demokratikus Vietnammal. Anglia kormánykörei és befolyásos tőkés csoportjai már régen foglalkoztak e kérdéssel, de a hosszas huza-vona azt a látszatot keltette az Egyesült Államokban, hogy az ügy mégsem komoly. Ezt a lehetőséget még akkor sem vette Washington számításba, amikor Me Millan a bermudai konferencián felvetette Anglia ezirányú terveit. Az angol kormány lépésének nemzetközi jelentőségét nem lehet eléggé értékelni. Nem gzól ugyan amellett, mintha a toryk felmondanák a barátságot, „hűtlenné" válnának az Észak-atlanti tömbhöz, de bizonyítja, hogy Anglia nem hajlandó, minden áldozatot vállalva, amerikai vizeken evezni. A Kínával szemben érvényesített kiviteli tilalom fellazítása különösen nagy fontosságú s két tény elismerését kényszeríti ki: egyrészt megmutatja az embargó-politika csődjét, a Kínával szemben követett — amúgyis meglékelt — blokád-politika esztelenségét, másrészt rávilágít az imoerializmus táborán belül dúló ellentétekre. Anglia gazdasága jelentősen számol a széleskörű külkereskedelemmel; fejlett iparának piacra, partnerekre van szüksége. A lázas fegyverkezés súlyos terheket ró Angliára, a nyugat-német verseny mindjobban érezteti hatását, s Anglia — hacsak nem akar a végletekig önromboló politikát folytatni — nem mondhat le olyan partnerről, mint amilyen az egyre jobban fejlődő népi Kína. Az Egyesült Államok, mint Anglia hatalmas versenytársa, nem kárpótolhatja Angliát a kínai piac feláldo zásáért. Ezt az USA kénytelen elismerni s ezért nem is vethet gátat az embargó nagymérvű enyhítésének, amely szükségszerűen keresztezi a .hidegháború apostolainak célkitűzéseit. Anglia elhatározása nyomán egyre több kapitalista állam szánta rá magát az embargó, azaz a kiviteli tilalom alá vont cikkek számának lényeges csökkentésére. Nyuqat-Németország, Olaszország és Franciaország mellett az úgynevezett Beneiux-államok is tervbe vették, hogy fejlesztik Kínával külkereskedelmi kapcsolataikat s magában az Egyesült Államokban is erősödik azoknak a tőkés csoportoknak a nyomása, amelyek az embargó leéoítéséért küzdenek. Eisenhower elnök még nem jelezte az irányváltozást, de már körültekintő, óvatoskodó magatartást tanúsít. Biztosra vehető, hoqy Amerika is előbb-utóbb észre tér és nem engedi át teljesen versenytársainak a terepet. Mert — business is business, vagyis az üzlet' iiz'et. SZIRT Az irodalom és a műv Jirí Hendrych elvtársnak a CSKP KB június 13-i ülé egyes jelenlegi kérdései" с Az irodalom és a művészet nagy jelentőségű helyet tölt be korunk nagy társadalmi küzdelmeinek ideológiai terén. Éppen ezért pártunknak, mely arra törekszik, hogy a művészet a kommunizmusért folyó küzdelmet szolgálja, érdeke, hogy a művészet tevékenyen részt vegyen az ember felszabadításáért folyó történelmi küzdelemben. A műit éy folyamán irodalmunk és művészetünk ideológiai fejlettsége is gyakorlati történelmi próbatételen ment keresztül. A politikai élet nagyfokú aktivitása és a múlt hibáinak leküzdése a művészet terén is törvényszerűen kiváltotta az idológiai kritériumok és az eddigi utak felülvizsgálását. Ez a vizsgálat lehetővé tette és lehetővé teszi, hogy gyorsabban mentesüljünk a művészet fejlődésére vonatkozó egyes merev elképzelésektől, helyesebben megértsük a művészet pártosságát, és pontosabban meghatározzuk viszonyunkat a kulturális örökséghez, jobban és fejlődésben lássuk a szocialista realizmus művészetét. A fő kérdés pártunk szempontjából az, hogyan fokozzuk a kommunista eszmék hatását az irodalom és a művészet terén. Nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy kulturális dolgozóink tavaly helyetelen, revizionista, sőt egyenesen ellenséges hangot is megütöttek és ennek visszhangjával még ma is találkozunk. Ezek a hangok megkísérelték olyan színben feltüntetni a szocialista demokrácia elmélyítésére irányuló törekvésünket, mintha a fejlődés a szabadság burzsoá liberalista értelmezésére vezetne és mindent, amit eddig társadalmunk szocialista átalakításában tettünk és amit a háború után az irodalomban és a művészetben alkottunk, sötét színben kezdték feltüntetni. Azt a véleményt akarták rákényszeríteni a nyilvánosságra, hogy a szocialista irodalom az ámítás és hazugság irodalma. Talán a legutóbbi tizenkét év alatt kibontakozott költészetünk, irodalmunk és művészetünk tényleg „sötét valami", midőn az írók „még önmaguk lelkiismerete sem voltak" (Seifert)? A hazugság vagy az igazság művészete és irodalma-e ez? Éppen úgy, ahogy 1945 óta megtett utunkat a különféle nehéz pillanatok és hibák ellenére egyszer nemzeti történelmünk egyik leghősiesebb korszakának fogják megjelölni, úgy mindazt, amit ez alatt az idő alatt a művészek a nép számára alkottak, amit tudatosan és teljes őszinteséggel a szocializmusért folyó harc szolgálatába állítottak, ennek a kornak szerves tartozéka marad és művészetünk történetének fontos fejezetét fogja képezni. Természetesen a legutóbbi 12 év alatt éppúgy, mint más időkben, különböző értékű művészi alkotások jöttek létre. Azt azonban senki sem tagadhatja, hogy éppen ebben az időben olyan müvek egész sorát alkották, melvek a legelső helyet foglalják el nemzeti kultúránkban. Büszkén emlékezünk meg Peter Jilemnicky Garammenti krónikájának, Marie Pujmanová Győz az élet című regényének és verseinek, Vítézlav Nezval, Konstantin Biebl, Ján Kostra, Vilém Závada, Josef Kainar űj versköteteinek. Ján Drda Néma barikádjának. Václav Rezác Sorakozójának, Frantisek Hecko Falu a hegyek között című regényének, Miroslav Stehlík drámáinak keletkezéséről, valamint olyan kiváló szobormüvek és zeneművek keletkezéséről, amilyen Karel Pokorny Barátkozás és Bozena Némcová című szobrai, Václav Dobias, Eugen Suchon zeneművei és sok más művész kiváló alkotásai. Mennyi jó filmet alkottak ebben az időben, milyen nagy fejlődésnek indult s" ínművészetünk, milyen kincset leltünk népünk alkotásában! Mindezek a művészek alkotásaikkal tudatosan segítették pártunkat, szolgálták a népet és nagy realista, szocialista, el nem évülő műveket alkottak. Ebb: . az időszakban egyidejűleg jótékony hatásukat éreztették a szovjet irodalom kiváló művei, melyek hatalmas erőforrásul szolgáltak népünk szocialista nevelésében -és kedvezően befolyásolták irodalmunk fejlődését. A tapasztalatok megmutatták, hogy a művészet terén is elkövettük azt a hibát, hogy felcseréltük az óhajt és az elérendő célt a valósággal s egész irodalmunkat és művészetünket szocialistának jellemeztük. Nem láttuk elég pontosan a meglevő eltéréseket és ily módon bizonyos mértékben elhanyagoltuk az e téren ránk háruló fontos nevelési feladatokat. A párt arra törekszik, hogy minden művészt megnyerjen történelmi küzdemének, melyet az embernek a kapitalizmus szellemi rabságából valő általános felszabadításáért • és az ember személyiségének a kommunizmusban való szabad kibontakozásáért folytat. De helyesen értékelve az átmeneti időszakban lezajló osztályküzdelem bonyolultságát, a pártnak reálisan számítania kell arra, hogy a meggyőződéses kommunistákon kívül a művészek között olyanok is vannak, akik még nem teljsen győződtek meg és olyanok is akadnak, akiknek még nem sikerült megszabadulniok a burzsoá nézetek és elképzelések világától. Ez alkotásuk eszmei tartalmában is megnyilvánul. Ezeknek a művészeknek is megvan a maguk helye irodalmunkban és művészetünkben, s nem lehet őket kizárnunk. A pártnak látnia kell ezeket az eszmei különbségeket azért, hogy a nem szocialista nézetek leküzdése útján, az elvek harcával teremthesse meg az írók és művészek igazi, nem formális szocialista egységét. Ez a kommunista művészek és a művészet terén működő pártszervezetek leiadatává elsősorban azt teszi, hogy necsak aktívan vegyenek részt a pártnak ebben a küzdelmében, hanem állandó hatékony politikai és ideológiai munkát fejt enek ki a művészek kő ében. Az elvszerü és nyílt kommunista álláspont, amely a művészek elvtársias kapcsolatában érvényesül, lehetővé teszi, hogy a leghatékonyabban védekezzenek a liberalizmus megnyilvánulásai ellen, elkerüljék a szektáns hibákat és helyes úton irányítsák az iroda'mat és a művészetet. A kommunisták helyes módon, meggyőződéssel, az elméleti munka fejlesztésével, elvtársi vitával, tárgyilagos és elvszerű érveléssel érvényesítsék vezető szerepüket a politikai és ideológiai kérdésekben. A művészet társadalmi-nevelő küldetésének fokozására irányuló törekvésünket a művészi tehetségek és egyéniségek kifejlesztéséről való legszélesebbkörü gondoskodás kíséri. Erre vonatkoznak pártunk Központi Bizottsága levelének szavai, melyeket a csehsz.ovákiai írók II. kongresszusához intézett: „Irodalmunk fejlődésének alapvető feltételét abban látjuk, hogy minél A p; ke, ho 12