A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

íszet jelentősége m tartott, „A párt ideológiai munkájának iű beszámolójából féle és sajátos tehetség fejlődenne. hogy ezek állandóan tökéleгк és fejlesszék jellemző adottsás értékeiket. Éppen ezért helyes, dalmunkat új. fiatal írók gazdagítiknek neveléséről mindenképpen idnunk kell. A cseh és szlovák iroreje többek között mindig a tesokrétüségében volt. Ma is meg anunk és tovább kell fejleszteialmunknak ezt a gazdagságát. Az il és a párttal, valamint a szóért és a kommunizmusért vívott rdcal szoros kapcsolatban álló tesokrétüsége irodalmunk gazdagsáerejének forrása." ban vagyunk annak, hogy a müialista öntudatosságának foka még ; a mű művészi értékéről. A párt :esen megbírálhatja és meg is bílyen politikai szerepet játszik a ilkotás vagy a művész a társadal•lemben, milyen mértékben segíti a segíti a szocializmusért folyó t. éppen ebbőí a szempontból bírálta i csehszlovákiai írók II. kongrésszutolyását. Nyíltan kifejezte, hogy egyet a kongresszuson elhangzott felszólalások egész sorával, és a >ta íróknak e felszólalásokkal kaptanúsított passzív magatartásával, t a téves nézetekért senkit sem zőbe, hanem e téves nézetek bízdésére törekedett, arra hogy az események minden művész szátikai iskolául szolgáljanak. Akade egyének, vagy kisebb csoportok, erre egy hónappal ezelőtt Szlorcmunista Pártjának kongreszu,sa tott —, akik nem vonták le a tanem értették meg, hogy nem с a néphez, ha az alapvető kérdé; sorában nem értenek egyet a párt sohasem békül meg és nem ;t meg helytelen nézeteikkel. Aki dalműnk és művészetünk utóbbi ivének történetét, megérti, hogy i álláspontja helyénvaló, és nemrt, hanem elsősorban irodalmunk szetünk érdekében érvényesül, művészeink többsége a múlt év cai után megértette a párt álláselismeri azt. Ez a művészet tetott aktívabb alkotó munka fonle. ipcsolatban rá szeretnék mutatni r pártunk számos határozatában mbehelyezkedtünk irodalmunk és nk frontjának szektáns szükítédminisztráló módszerekkel s aza művészek egyes csoportjait a en kiemeljük. Hazánkban különitú, de természetesen demokraéktől áthatott műveket adunk ki ün'.i. ík természetesen alapvető érdeejlödjék a szocialista és realista amely öntudatosan bekapcsolók nagy társadalmi küzdelmébe, st terén egy kommunista sem el az ö ztönösséget, az ideoló/itást és az eszmeietlen firkálást. angsúlyozzuk, hogy a szocialista az igazi művészi sokrétűség, a yéniségek és sajáto» tehetségek, stílusok és formák versengése alapján fejlődik. Sepilov elvtárs a szovjet képzőművészekhez és zeneszerzőkhöz intézett két beszédében széleskörűen kifejtette a szocialista realizmus módszerének ezt az értelmezését. íróink és művészeink helyes irányításában nagy jelentősége van az irodalmi és művészeti kritikának, a művészek között folyó alkotó viták kibontakozásának és az új művészi alkotások bemutatásának. Ma, midőn új kulturális folyóiratok egész sora jelenik meg, erre nagy lehetőségeink vannak. Nem elégedhetünk azonban meg e lehetőségek eddigi kihasználásával. Kulturális folyóirataink kritikusai és szerkesztői egy részének nem igen szívügye a művészet társadalmi hatásosságának kérdése. Ezzel szemben — mégpedig nemcsak különféle programcikkekben, hanem versek, szatírák, képzőművészeti alkotások nem kevésbé programszerű szemelvényeiben — rendkívül nagy figyelmet szentelnek a „mindennapi élet költészeteként" feltüntetett üres objektivizmus és naturalizmus támogatásának, különféle absztrakt és formalista művek védelmezésének, amely művészetünket csak a társadalmi felelőtlenség és individuális önkényesség tévútjára terelheti. A kulturális problémákról írott hasonló elmefuttatásokat gyakran korupk politikai és társadalmi problémáinak alapjában helytelen nézete kíséri. Nihilizmus és mindennek két„égbevonása hatja át ezeket az elmefuttatásokat, melyek rendszerint kispolgári radikalizmusban és liberalizmusban csúcsosodnak ki. Ilyen irányzattal találkozhatunk a Kvétea, Novy 7ivot. Kultúra, Kultúrny zivot és a Mladá tvorba számainak egész sorában. Ezek a jelenségek szöges ellentétben állnak a művészetünk további sikeres fejlesztésére irányuló törekvéssel. Nem volna helyes, ha kommunista művészeink, művészi alkotó szövetségeink és sajtónk többnyire tétlenül szemlélné ezeket a jelenségeket, hanem fontos volna, hogy tárgyilagos elemzéssel és harcos szellemű vitázással hassanak leküzdésére. Ha azt hangsúlyozzuk, hogy a művészet pozitív fejlődésének előfeltétele a nézetek széleskörű kicserélése és összemérése, akkor a kommunisták sem lehetnek soha passzív szemlélők. A művészet egyik döntő kritériuma a múltban és ma is mindig az eszmei tartalom. A művészet sem semleges a szocialista és a burzsoá ideológia nagy versengésében. Ezért a kommunisták nem engedhetik meg, hogy a művészek eszmei alkotási vitái ösztönszerűen bontakozzanak ki és hogy ezekben a vitákban szocialista társadalmunknak ellentmondó irányzatok érvényesülhessenek. Mindenképpen oda kell hatnunk, hogy sikeresen fejlődjék a szocialista és realista művészet, és hogy alkotásában kultúránk legjobb erői részt vegyenek. Ez a párt vezető szerepének helyes érvényesülése, márpedig a pártnak itt is érdeke, hogy minden alkotó erőt a nép és a szocializmus érdekében hasznájunk fel. Minden nagy művészet úgy fejlődött, hogy nagy célokat tűzött ki, nem tért ki az élet út jából, nem kerülte meg az élet nagy kérdéseit, igyekezett őket művészien kifejezni és befolyásolni. Korunk szocialista művészetének is tudatosan ezt a feladatot kell kitűzni. Egy meggyőződéses szocialista művésznek úgy kell beszélnie, hogy a nép megértse, s ezért ne n lehet más, mint szocialista és realista művész. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának statisztikai bizottsága új, népesedési évkönyvet bocsátott ki, amely számos érdekes adatot ismertet. Az évkönyv szerint a Föld lakóinak száma 2652 millióra emelkedett. Ebből 1451 millió, azaz 55 százalék Ázsiában él (a Szovjetuniót nem számítva), 404 millió Európában, 357 millió Amerikában, 214 millió a Szovjetunióban, 210 millió Afrikában és 14,4 millió Óceániában. A világ lakosságának napi növekedése 120 000 személy. Ha ez a növekedési arány meg nem változik, századunk végén a világ lakosainak száma kétszeresére, vagyis 5400 millió főre emelkedik. Percekre átszámítva a népszaporodás 170 fő, a halálozások száma 90. A rendkívül nagy népszaporulat fő oka az, hogy az emberek magasabb életkort érnek el. Az ENSZ statisztikusai megállapították, hogy a nők csaknem minden országban magasabb életkort érnek el a férfiaknál. A legnagyobb mérvű népszaporodást Latin-Amerika államaiban észlelték, ahol az évi növekedés 4,4 millió személy. Ázsia lakossága évente 21 millióval nő. Észak-Amerika, Afrika, Európa és a Szovjetunió 3—3 millióval. A népszaporulat az évköny adatai szerint a következő országokban a legnagyobb: Venezuela évente 3 százalék, Panama 2,9 százalék, Ceylon 2,8 százalék, Mexikó 2,7 százalék. A lakosok száma a következő országokban növekszik a leglassabban: Írország 0,4 százalék, Spanyolország 0,8 százalék. A legnagyobb abszolút növekedés Ázsiában mutatkozik, ahol ez idő szerint az emberiségnek több mint a fele él. A világ lakosságának átlagos sűrűsége négyzetkilométerenként 20 személy. A legsűrűbben lakott állam Monaco, ahol egy nézetkilométernyi területen a lakosság száma 22 000. A világ legnépesebb országai: a Kínai Népköztársaság, India, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Japán, Pakisztán és Indonézia. Á városi lakosság aránya Izlandon és Nagy-Britanniában a legmagasabb, itt a lakosságnak több mint 70 százaléka él városokban. Ez az arány 56 százalékos Franciaországban és 64 százalékos az Egyesült Államokban. A világ legnagyobb városai: New York 12 300 000 lakos, London 8 300 000, Tokió 6 300 000 é s Sanghaj 6 200 000. A világnak 51 olyan városa van, ahol a lakosok száma meghaladja az egymilliót. Ebből 19 Európában, 18 Észak és Dél-Amerikában, 12 Ázsiában és 2 Ausztráliában van. A statisztikai adatok szerint az amerikai és európai városokban több a nő, mint a férfi, míg Ázsiában ennek ellentéte látszik. Az analfabetizmus a belgiumi és franciaországi három százaléktól a Portugál-Guinea-i 99 százalékig terjed. Indiában a százalékarány 82, Haitiban 89 százalék. Az átlagéletkor az indiai 32 év és a hollandiai 71 év között mozog. A halandóság Észak- és Közép-Európában a legkisebb az egész földön. Általában véve a nők 2—7 évvel élnek tovább, mint a férfiak. A házasságkötések száma az ipari országokban nagyobb, mint a gazdaságilag elmaradt országokban, kivéve az arab országokat. 1950 és 1954 között a legtöbb házasságot — ezer lakost véve alapul — Az Egyesült Államokban, Kanadában és Európában kötötték, Írország kivételével, ahol éppen ellenkezőLeg a legalacsonyabb volt a százalék, épp úgy, mint Latin-Amerikában. 1950 óta a születések száma a legtöbb országban növekedett. A halálozás csökkenése és az emberi kor meghosszabbodása a statisztikai tudósok megállapítása szerint az utolsó tíz év legfontosabb jelensége. Megjelent az Unesco-nak a világ tájékoztatás ügyeiről kiadott beszámolója. A jelentés szerint a világon naponta 255 millió példányban jelennek meg különböző újságok, 257 millió rádiókészülék és 44 millió televíziós készülék szolgálja a hírközvetítést. 130 000 mozi játszik híradó filmeket. A jelentésből kitűnik, hogy a televíziós készülékek száma az elmúlt öt év alatt megháromszorozódott. Az Unesco jelentése megállapítja, hogy a világ lakosainak fele analfabéta. A tájékoztató eszközök is igen egyenlőtlenül oszlanak meg, főképp Afrika és Dél-Amerika maradt el ezen a téren. A legtöbb újságot Európában vásárolják. (szily) 13