A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-04 / 31. szám

г Kánikuláról, ellenőrökről és Szene városáról Vannak helyek, vannak városok, melyek­nek fontosságát az ember gyakran egyálta­lában fel sem ismeri, gyakran pedig csak későn. így voltam éveken át Szenccel én is. Erről a kis városkáról, mely egyben já­rási székhely is, csupán azt tudtam, amit általában a pozsonyi. strandkedvelö polgá­rok tudnak: hogy a szenei tavakban kelle­mes a fürdés, hogy kellemetlen és kényel­metlen az utazás, s hogy gyakran a legkü­lönbözőbb (legutóbb CSISZ) karszalagokkal e.látott neveletlen suhancok állják el a fürödni vágyók útját, még akkor is, ha a teljesen különálló negyedik tóhoz igyekszik. Különböző összegeket inkasszálnak. Maguk sem tudják, hogy miért. Mert éppen ennél a negyedik tónál — és sajnos nem csak ennél — a mozdonykémény koromesöjén és a vígan lubickoló s legelésző libák kel­lemetlen névjegyein kívül, a fővárosból, ideigyekvö, pihenésre vágyó polgároknak semmiféle szenei intézmény semmit a vi­lágon nem nyújt. Ilyenkor az ember vagy dühöng, vagy flegmán legyint a kezével. És gondol magában miamit. A kért összeget azonban lefizeti, mert fürödni akar. Hja, ahány ház, annyi szokás! A-közmondás Szencen is érvényes. Tudják is ezt a jó pozsonyiak. Hogy itt született Szenczi Molnár Albert, a nagy magyar tudós, már kevesebben tudják. Ezt a körülményt azon­ban nem is tartják olyan fontosnak a víz­imádók, söt maguk a szenciek sem. Hisz a városban alig akad ember, aki az érdeklő­dőnek meg tudná mutatni a kiváló tudós szülőházát. S a felületes szemlélő nemigen találja fontosnak ezt a búzamezők köze­pében fekvő városkát. Az utolsó hetekig én sem találtam. Ám a júliusi kánikula ideiében rájöttem tévedésemre. Majd szinte megdöbbentem, mert népi demokráciánk részére Szene na­gyon ic fontos hely! Ugyanis ellenőrök hadát láttam e város­kában. És bűntudatom mellett, hisz oly so­káig félreismertem a valóságot, büszke megelégedést éreztem minden szenei üzem dolgozójával szemben és szinte megemeltem a kalapomat a felvásárló vállala' do'gozói elölt, a bágeresek, traktorosok, autóbusz­sofőrök, a szódás ember, a sarki borbély, a kis pikoló és a strandi jegyszedő előtt. Mert ez a sok ellenőr, Pozsonyból és Prá­gából, ömiattuk, mindennapi munkájuk el­lenőrzése végett vállalta a hosszú utazás fáradalmait e forró nyári időkben. Tán ezért nem is bosszankodtam, hogy a meleg legyőzte őket. Egy részük a kerti vendéglő­ben sörrel hűsítette magát, mások fürdő­nadrágban a strand bokrai között értekez­tek, üzem' dolgokról. Sokan voltak. Más­nap és harmadnap szintén számosan. Ter­mészetesen mindig mások. És állandóan jártak. A Pl, OF, OE. Ol, jelzésű Tatra­plánok, Pobiedák, (söt láttam Pl jelzésű 603 -as Tátrát is) garmadáját láthatta és láthatja a járókelő a strand lombos fái árnyékában. A meleg tart, az ellenőrök jönnek és mennek, mint a hétköznapok. Ellenőrnek lenni különben is kelleme'len foglalkozás, ide utazgatni, amoda utazgatni. Söt „gép­írónőket" is magukkal vinni! És állandóan ellenőrizni. Mert hát mi a csodát is csinálnának Szen­cen állami gépkocsikon, állami benzinnel? Csakis ellenőriznek! Mert Szene nagyon fontos hely! Ám szeretném tudni, vajon októberben is az lesz?. BARSl IMRE (» Különös gyermekorvos Stockseelben Stockseel nyugatnémet városka gyermek­kórházának főorvosává, a nyugatnémet kormány Hertha Oberhäuser gyermekor­vosnőt nevezte ki. Az olvasó nyugodtan felteheti a kérdést, mi v^in abban, ha egy gyermekorvosnőt neveznek kr főor­vossá? Hisz a nők rendszerint jó gyer­mekorvosok. És eddig az olvasónak igaza van. Azonban Hertha Oberhäuser nem min­dennapi gyermekorvos, ő különös gyakor­latra tett szert. A hírhedt ravensbrücki koncentrációs tábor orvosa volt és csak nemrégiben bocsátották el a fegyházbői. Hertha Oberhäuser meggyőződéses náci volt és véleménye szerint Németországból a tiszta faj hazáját kellett volna megte­remteni. Mindazokat, akik számazásuk vagy politikai meggyőződésük miatt a német fa­siszták szerint alacsonyabb rendű emberek voltak, Oberhäuser doktornő nyugodt lé­lekkel „likvidálta" voina. És amikor saját kérelmére felvették őt a ravensbrücki ha­láltábor egészségügyi osztályára, Hertha Oberhäuser orvosi működését a fentebb említett nézetek irányították. A haláltábor többi úgynevezett orvosával részt vett a „mennyországi utazások" megszervezésé­ben. Ezek a „Himmelfahrtok" tulajdon­képpen zsidónők, cigányasszonyok, terhes anyák, betegek, gyermekek 5s öreg anyó­kák transzportjai voltak. Egy nem­régiben a Német Demokratikus Köz­társaságban megjelent könyv szerint 92.700 nőt és gyermeket pusztítottak el a hitleri fenevadak csak ebben az egy haláltábor­ban. A gyilkosságokért felelős bűnösök fényképei között ott van Dr. Hertha Ober­häuser arcképe is. Ez az embertelen or­vosnő minden kegyetlen büntetési akció­ban részt vett. Ezenkívül „tudományos kísérleteket" is végzett. Egészséges asszo­nyokon újfajta orvosságok hatását és operációk új módszereit próbálta ki. Hertha Oberhäuser rendkívül nagy gondot fordí­tott arra, hogy a kíséretekre kiváloga­tott nők makkegészségesek legyenek! Mindmáiq borzalommal emlékeznek az életben maradt táborlakók az első lengyel transzport „apelT'-jére. Szép, fiatal iá­n-ok voltak. Közülük aztán kiválogatták a legszebbeket és a legfiatalatbakat. Ki­operálták egészséges lábszárcsontjaikat, ke­züket vágy lábukat amputálták. E szörnyű­ségekbe sokan belehaltak, számosan életük végé; g nyomorékok maradtak. A legszörnyűbb és legbűnösebb feladat azonban a ravensbrücki táborban született gyerekek elpusztítása. És dr. Oberhäuser itt is kitüntette magát. Emberteienségével felülmúlta a legcinikusabb SS-férfiakat is! A lidicei gyerekek elpusztításában is részt­vett. És talán ezért változtatott szakmát ez az embertelen bőrgyógyász, ezért lett gyermekorvos. Hát igen, ovakorlata már van ennek a tömeggyilkos orvosnőnek, gyakorlata, hogyan kell az ártatlanokat tö­meaesen legyilkolni. De szíve és lelkiisme­rete nincs. Ez azonban Adenauer minisz­tereit nem bántja és nem is érdekli. Szí­vük és lelkiismeretük nekik sincsen, hisz másképpen nem bocsátották volna szabad­lábra az összes háborús bűnösöket, ban­károkat, papokat és SS tiszteket. Nem re­habilitálnák Hitler tábornokait és tanács­adóit. Maguk is a kárhozottak kerek aszta­lához tartoznak, akik sötét összeesküvést szítanak a világ bpkéje ellen! Egyszer majd felelni fognak mindezért a népek­szigorú, de igazságos ítélőszéke előtt. HOGYAN ÖRÜLNE MOST HITLER Biztosan örülne, főleg ha látná a volt SS obergruppenführerek, őrnagyok, gene­rálisok mellén újból feketéllni a vaskeresz­tet. Megbocsátaná Adenauernek azt a kis szépséghibát is, hogy a horogkereszt he­lyén tölgyfalomb van az érdemrenden. Azonnal tudná, hogy ez csak kezdet és a tölgyfalomb csak ideiglenes takaró, a fü­gefalevél szerepét játssza. Igen, a vaskereszt! A hitleri vaskereszt, mely távolról sem a bátorság és más fér­fiúi és katonai erények szimbóluma. Ma már ezt minden gondolkodni képes ember tudja. Azt is tudja, hogy ez az ér­demrend a lidicei férfiak, lengyel nők és görög gyerekek gyilkosainak a dekóruma! És ennek a dekórumnak a viselését tör­vényesítette a szövetségi köztársaság Bun­destagja alig egy hónappal ezelőtt. Hogy hízelegjen a volt háborús bűnösöknek, mert szükség is lehet rájuk, hisz megszülető félben van az új Wehrmacht! Hogy meg­nőjön és elinduljon határaink felé, erre idő kell. Ehhez azonban még hozzászól­nak Európa és a világ többi földrészének békeszerető népei is! Műsoron kívüli bombarobbanás Midőn e nyáron felrobbr.nt Nevadában a harmadik kísérleti atombomba, az amerikai nép tömeges tiltakozása kényelmetlen volt az amerikai világuralom várományosainak. Igyekeztek a háborgó közvéleményt min­denképpen leszerelni. , Karrierre vágyó tu­dósok és áltudósok kiállottak a kormány vásári bódéja elé és mondogatták mondó­kájukat az atom- és hidrogénbomba utó­hatásainak ártalmatlanságáról. Mindent megtettek, amit csak tehettek. Néha még sikerük is volt. Azonban mikor már min­den a „legjobb úton" volt, felrobbant egy műsoron kívüli bomba. A Nobel díjas Dr. R. Pauling amerikai veqyész kiállt az atom- és hidrogénbom­bakísérletek ellen. A nyilvános felhívást négy nap alatt kétezer amerikai tudo­mányos dolgozó, köztük az Amerikai Nem­zeti Tudománvos Akadémia negyven tagja is aláírta. Az amerikai kormánykörök azonban nem állottak el a további bombarobbantásoktól, hanem a szégyen­teljes McCarthy féle módszerekhez folyamodtak. Dr. Raulingot kommunista agitátornak nyilvánították és beidézték a szenátus amerikaellenes működést vizsgáló albizottsága elé ... És Nevadában felrob­bantak a további atombombák. Ezért egy cseppet sem váratlan, ha a nevadai Twain Springs lakosa, egy farmer a kormányszervek címére kijelentette, hogy nem hisz nekik egy mákszemet sem! Nem is lehet! Mivel Eisenhower és a Wall Street urai nem veszik figyelembe sem a rádioaktiv kisugárzást, sem népük meqrökönyödését, félelmét és haragját. Kardcsörtetve garázdálkodnak a kontinen­seken. szelet vetnek és bizonyos, hogy majd egyszer vihart aratnak! Ember Péter 13

Next

/
Thumbnails
Contents