A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-04 / 31. szám
Édes any any elvünk • \ A pusztába kiáltónak s^ava Aki a pusztába kiált, elnyelik hangját a végtelen térségek, miként a színeket is elnyeli a sötét éjszaka. És mégis kiáltunk, mert szent ügyért tesszük. Ha nem is mindenütt, mégis csak akadnak, akik nem süketek a testvéri szóra. Szükség van a kiáltó szóra. A Margitott féle helyesírás követőre talált a magyar sajtóban. Címben, vastagbetüs formában azt írták, hogy „lobot vetet" a láng (lehet, hogy a vetett szót jól írták), pedig könnyen rájöhettek volna, hogy a láng lobbott vet. Június 10-én arról értesíti a lap a jámbor olvasót, hogy valaki szeretőt „tartót" és ennek híreket „küldőt". A cikk fogalmazása is rendkívül silány. Mutatóba csak ezt a mondatát közöljük: R. N. meg volt győződve arról, hogy hosszú éves . .. tevékenysége, amit kapzsiságból folytatott, titokban marad." Eddig úgy tudtuk, hogy az év 365 napból áll, az év tehát nem lehet sem hosszú, sem rövid. Valaki lehet pl. hatéves, de hosszú éves senki sem lehet. R. N. azt hitte, nem jönnek rá mesterkedésére, noha már több éven át folytatta üzelmeit. Kapzsiságból vetemedett a bűnre. De egyéb csodabogarakat is láthattunk lapjaink hasábjain a közelmúlt napokban. Valamennyi nyelvtanunk azt tanítja, hogy az állítmányt több alany mellett is egyes számba tesszük, ha az alanyok egyes számú dolognevek: Volt a piacon füge, narancs, citrom és más déligyümölcs is. Ifjú vér, öreg bor fickándott erükben (Arany). Sőt egyes számba szoktuk tenni az állítmányt akkor is, ha az alanyok személynevek: Megy megettök férj, menyecske, lány (Petőfi) és: Anikó és Bence velők ered útnak (Arany). A dolognévi egyes számú alanyok mellett »itkán áll az állítmány többes számban: Az Ér nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják. (Ady). A mi lapjainknak a kivétel tetszik, nem a rendes, megszokott, törvény szerinti állapot Ezért írják: Bratislava és Nyitra nyerték meg a Belkereskedelmi Minisztérium vörös zászlaját. Ugyanezen a lapon nagybetűs címen ezt mondja az újság: „Helyezzenek nagyobb súlyt a szövetkezeti építkezésekre", pedig a súly nyomja az embert, nem tud tőle szabadon mozogni. A fizikában azt tanultuk, hogy pl. az asztal lapját is nyomja a ráhelyezett súly. Mi lesz akkor, ha még nagyobb súlyt helyeznek rá!? — Helyesen így fogalmazhattuk vo'na meg mondatunkat: Fordítsunk nagyobb gondot az... építkezésekre! Sült németesség azonban a főnévi igenévvel való parancsolás; különösen akkor bántó ez a nyelvhasználat, ha a címbe foglaljuk és nagy, már messziről kiáltó betűkkel szedetjük: „Helyesen ellenőrizni, de c-"úttal mozgósítani is" — mondja a С15П, sőt a szövegben is ezt mondja: „Következetesen ellenőrizni és minden erővel támogatni a helyes határozatok megvalósítását, ez az értelme és célja a pártalapszabályzat erre vonatkozó pontjának." A főnévi igenév 'ehet a "mondatban alany (nehéz oda bejutni) tárgy ( nem tudok bejutni), ritkán állítmány (még hallani a hangot), a mozgást jelentő igék és a küld mellett célhatározó: aludni mentem. Hibás tehát az ilyen beszéd: Következetesen ellenőrizni és ... támogatni..., ez az értelme és célja. a pártlapszabályzat... pontjának. — Magyarul ezt célhatározó mondattal mondhatjuk: Az a célja és értelme a pártalaoszabályzat pontjának, hogy... ellenőrizzük és ... támogassuk ... Az egyik magyar lap külön bekezdést szentel ennek a pár sornak: „A hat fényképet, melyet februárban rendelt meg és májusban — háromszorra — többszörös sürgetésre kapott kézhez." Ennek a mondatnak semmiféle értelme nincs, de nem is lehet, mert nincs főmondata! A tőmondat fejezi ki az összetett mondat alapértelmét, mert a mellékmondat nem más, mint mondatrész, csakhogy egész mondat alakjában fejezzük ki. Az idézett szakaszban csak mellékmondat van, főmondata nincs, s ennek a nem létező fömondatnak a jelzőjét fejezi ki az amelyet kötőszóval kezdődő mellékmondat. Ha nem szedték volna külön szakaszba ez', a pár sort, hanem az előbbi mondatokhoz kapcsolták volna, akkor könnyebben megértenök a gondolatokat. Akkor így szólna a mondat: „Azután még többször kellett sürgetnie, amíg két-két darabonként megkapta a hat fényképet. A hat fényképet, amelyet februárban rendelt meg és májusban — haromszorra — többszörös sürgetésre kapott kézhez. Ezzel a kis technikai változással elhárítjuk az érthetőség legnagyobb akadályát, de a nyelvhelyesség követelményeinek még nem tettünk eleget: Látjuk, hogy az új fogalmazásrendezésben is megmaradt ez a kapcsolat „ ... megkapta a hat fényképet. A' hat fényképet, melyet februárban rendelt meg ..." Erről Simonyi a „Helyes magyarság" 52. lapján ezt mondja: „A német stílusnak kedvelt szokása, hogy a megelőző mondat főnevét ismétlik a mutató névmás helyett: A sző a legkülönbféle alakításban és világításban jelenik meg . ., Világításban, mely tisztán mutatja jelentésének ... árnyalatait is." Sajnos, még más kifogásunk is van a mondat ellen: Azt mondja a cikk, hogy a fényképeket a megrendelő háromszorra kapta kézhez. Bizonyosan azt akarja mondani, hogy három részletben. Ha több könyvet veszek ki a könyvtárból, egyszerre nem tudom elvinni őket: háromszor megyek értük, háromszorra viszem- el őket. A hat fénykép azonban nem oly súlyos teher, hogy a megrendelő nem bírta volna őket egyszerre elvinni. Valamit háromszorra kézhez kapni nem lehet. A mondat helyesen így szólna: Többször is sürgetnie kellett a hat fényképet, de így is csak egy félév múlva és csak három részletben kapta meg őket. Sokszor bizony a iegügyesebb tollforgatónak is megbicsaklik a tolla. Orbán Gábor Barátom, Az osztályidegenekkel szemben éberek vagyunk. Figyeljük ténykedésüket és ha kell — bizony — erélyesen lecsapunk rájuk. Az osztálytársadalomban — mint a miénk —, kapitalista államok szomszédságában szükség van euce. Ez azonban nem jelenti azt, Iwgy jószándékuk esetében nem kapcsolódhatnak be az építőmunkába. Szerencsére van nálunk elég munkaalkalom, a volt kapitalisták közül ki ezen, ki azon a szakaszon elhelyezkedhet. Ha megbecsülik magukat, ha szorgalmasan dolgoznak, népünk osztatlan megelégedésével találkoznak. Nehezen elképzelhető, hogy a volt grófok a mi oldalunkon állnának. Eszembe se jut védelmükre kelni. Mégis ismerek egy olyat, volt nagybirtokost, aki a náci uralom alatt antifasiszta, demokratikus érzelmeiről tett tanúbizonyságot és bár 1945 ben a földjét — természetesen a gróf úr! — a parasztok kapták, gazdag műkincseket tartalmazó várkastélyát államosították, a falu népének kérelmére állást kapott és ma a csobogó Százává mentén, volt tulajdonát képező történelmi várkastélyában gondnok, idegenvezető és ami a legfontosabb: jól végzi dolgát, felettesei és a látogatók tömege elégedettek vele. Sternberk grófja tudomásul vette a társadalom törvényszerű fejlődését és a számára kiszabott munkahelyen derekasan megállja a helyét. Pár évvel ezelőtt jártam Cesky Sternberken és élénk emlékezetemben él a jól megtermett, előkelő megjelenésű, udvarias, művelt gróf. Ott él most is. Rychov nad Knéznou városában, a Kolovratok 600 éves, átépítése következtében barokk palotájában jutott eszembe a fenti kis eset. A Kolovratok ősei nagy hívei voltak a fest6-művészetnek és volt palotájuk ma mint nyilvános állami képtár áll a művészetkedvelő közönség rendelkezésére. Ahová azelőtt csak egy-egy főúri vendég juthatott be, ma százak és ezrek járnak. Június utolsó vasárnapján — pedig a fóidény csak júliusban kezdődik — 217 látogató járt a képtában, köztük a tynistei nyolcosztályos iskola 40 pionírja és 8 tanítója. A látogatók száma néha az ötszázat is eléri. A képtár gondnoka, Matisz Oszkár libereci hivatalnokoskodás után került megérdemelt nyugdíjba. De mert még munkaképes és a művészetet is szereti, kellő iskoláztatás után б ismerteti a látogatókkal a régi cseh, németalföldi, német, olasz, francia és angol mesterek remekműveit. % Matisz barátunk az idősebb embereket jellemző lassúság -gal és tegyük hozzá, hogy az általános ismereteket meghaladó szakértelemmel, szeretettel beszél a képekről és azoksűkotóiról. Látszik rajta, hogv szívügye, hivatása lett új pályája. És mert tartása — kora ellenére — fiatalos, fellépése kifogástalan, megjelenése, kellemes és mert a látogatók közül sokan hallottak már Sternberk grófjáról, többen ót is Kolovratnak, volt cseh főúrnak vétik. Pedig nem az. Közülünk való. Besztercebányán járt iskolába, kék vér nem csergedez az ereiben. (Bár ha Olbracht ismert novelláiára gondolok, nem merem ezt ilyen határozottsággal állítani.) Gróf Kolovratnak hiszik. Többen, az idősebbek, a csökevényekkel terheltek közül úgy is szólít iák: gróf úrnak. így lett Matisz Oszkár barátom a nép akaratából gróf úr a népi demokráciában. Ha munkáját továbbra is derekasan elvégzi, az adományozott cím aligha árt meg neki. Mindennemű félreértések elkerülése végett azotiban újból hangsúlyozom: nem csinálok még az úgynevezett jó grófoknak sem reklámot. Megérik a pénzüket. Szepesi András 10