A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-24 / 8. szám

juk? A mai indok Faludi korában még indító ok volt; ezzel a szóval bármikor helyettesíthetjük, sőt sokszor teljesen pótolhatja a korcs indokot az egyszerű ok is: Elhatározásom okai (nem: indokai). Az ind-ok első tagját, az ind szót az indít, indul szóból vonták el, aztán ezt a megcsonkított igetövet — törvénytelenül — főnévvel házasították össze. Nincs szükség az indokra, mert tökéletesen jó szóval is pótolni tudjuk. Miért mondjuk, hogy orvosi látlelet, mikor sokkal jobb az orvosi lelet? A látcső helyett is mondhatjuk: messzelátó; ha hosszabb is, mint a látcső, de legalább jó szó. A nyelvhelyesség dolgában olyan véleményt is hallottunk, hogy helyesnek kell tartani azokat a szókat, kifejezéseket, melyeket a több évtizedes üldözés sem tudott kiirtani. Ezeket nyelvtényeknek mondják, és szerintük az ilyesmit helyesnek kell tartani. Ezt az elvet azonban nem lehet minden tekintetben helyesnek elfogadni. Lám, a jól néz ki kifejezést nem üldözik-e hosszú évtizedek óta, mégis tele van vele beszédünk, úton-útfélen belebotiunk, de azért talán egyetlen nyelvészünk sincs, aki ezt a kifejezést jónak, magyarosnak tartaná. Hozzánk a németből került ez az átvitt értelmű kifejezés, de átvitt értelmű használatának a magyarban semmiféle alapja sincs: sem hasonlóságon (metafora), sem oksági kapcsolaton (metonimia) nem alapul ez az átvitt értelmű kifejezés, tehát a magyarban talajtalan, gyökértelen, rossz. A nyelvművelés célja egyrészt a régi értékek megtartása, másrészt az új értékek védelme. Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy nyelvünkben sok az olyan szó, kifejezés és mondatszerkezet, amely nem értéke, hanem tehertétele nyelvünknek, mert nem felel meg a magyar észjárásnak, ellenkezik a magyar nyelv szellemiségével. Igaz, hogy a régiség nem lehet nyelvhelyességi alapelv, de éppen így: nem minden érték a nyelvben, ami újszerű nyelvi jelenség. A nyelvhelyesség elveinek megállapítása tehát értékelő munka, mégpedig igen nehéz és nagy felelősséggel járó feladat, mert a „nyelv fejlődésének tudományosan megalapozott ismerete nélkül általában nem lehet megtalálni az értékeléshez a helyes szempontokat" (Magyar Nyelv, 26:237). Orbán Gábor Édes any any elvünk A helyes magyarság irányelvei Nyelvi kérdésekben csaknem mindenki önmagát tartja illetékes és meg nem fellebbezheti)- bírónak. Ezért folynak időtlen idők óta nyelvi csaták az avatottak és laikusok között arról, hogy mi a jó és mi a rossz nyelvi tekintetben. A hajmeresztő nyelvi elbicsaklásokra is gyakran akad védelmező, és a mennyei harmat tisztaságában is láthat valaki mocskot, ha neki úgy tetszik. Az ilyen felfogással azonban nem szolgáljuk a haladás ügyét, letérünk az igazság útjáról, magát a nyelvet pedig korccsá tesszük, elnyomorítjuk. Pedig a helyes magyar nyelvhasználatnak is megvannak a maga általánosan elfogadott törvényszerűségei, vannak nyelvünknek olyan tulajdonságai, melyeket még a Volga menti őshazából hozott magával, vagy amelyeket a későbbi idők folyamán a maga belső természetéből fejlesztett ki. „Minden nyelvnek van valami külön verete", mondja egyik jeles nyelvészünk. A magyarban pl. névszó is lehet állítmány (a ház magas, a kalapács szerszám), a jelző megelőzi a jelzett szót (magas ház), a számnév után a főnév egyes számú)(három alma), a főnévnek melléknévi értéke is lehet (leánygyermek, kőpad), a mondatbeli viszonyítást ragokkal, névutókkal fejezzük ki (fához, fa alatt), igenévi szerkezettel egész mondatot tudunk pótolni (jöttében, mentében; már elmenőben voltam) stb. Ezek közé a nyelvi sajátosságok közé tartozik pl. a nemek hiánya is. Sem a magyarban, sem a velünk rokon finnugor nyelvekben nincs nemi megkülönböztetés. A latinban, németben, szlovákban a főnevek egy részét a hímneműek csoportjába sorozzuk, egy másik részüket pedig a nővagy semleges neműek csoportjába osztjuk. A főnév neméhez alkalmazkodik a jelző is: dobry otec, dobra matka, dobré diefa, így mondjuk helyesen szlovákul, magyarul azonban így: jó atya, jó anya, jó gyermek, mert a magyarban nincs a főnevek között nemek szerinti megoszlás. A latin azt mondja: reformata religio, ez azonban helyesen magyarul így hangzik: református vallás, tehát nem: reformata vallás, mert ami nyelvileg nem létezik, azt a nyelv nem is jelöli. Aki idegbajos, azt a magyar idegen szóval hisztérikusnak mondja, akár férfi az illető, akár nő. Az elvtársnő helyett is egyszerűen az elvtárs szóalak szerepel a megszólításban, ha más körülményekből már kitűnt, hogy nőről van szó, tehát Kissné elvtárs, nem pedig: Kissné elvtársnő. A helyes magyar nyelvhasználat valamennyi irányelvét itt most nem tudjuk egyszerre felsorakoztatni, időnként azonban majd visszatérünk erre a kérdésre. Most csak röviden egy-két dologra akarjuk olvasóink figyelmét felhívni. Téves az a nézet, hogy minden idegen szó használata vétség a helyes magyar nyelvhasználat ellen. Ez a szócsőszködés, ez a csakazért is magyarkodás eddig is sokat ártott a magyar nyelvészet ügyének. A népek érintkezésének természetes folyománya, hogy egymástól kölcsönösen átvesznek egyes szavakat, e szók nagy része idővel teljesen meghonosul, úgyhogy sokszor a szó eredetét nem tudjuk megfejteni, annyira magyarnak érezzük. Akik a közhasználatú szók helyébe mindenáron magyar szót akarnak tenni, nem tesznek jó szolgálatot nyelvünk ügyének, mert az ilyen szavaktól idegenkedik a nagyközönség. Az idegen szók használatára nézve Balassa József jeles nyelvészünk ezt tanítja: „Amire van jó magyar szavunk, azt kell használni az idegen helyett, de ha az idegen szó egy finomabb jelentésárnyalat kifejezésére szolgál, vagy ha jellemzésről, hangulatkeltésről van szó, nem kell elkerülni." Ugyanezt mondhatjuk a nyelvújítás korcs alkotásairól és nyelvünk más korcs szavairól is. A zongora a zengő tambura szó összevonásából lett (először: zengura, majd hangzóilleszkedéssel: zongora). De mint nyelvtani forma bármilyen korcs is ez a szó, büszkén, örömmel vállaljuk magunkénak; más szóval nem is tudnók helyettesíteni. De miért indokoljuk meg javaslatunkat, amikor egyszerűen megokolhatdl&JcMiÁav üsLesruUcfc FÜLÖP IMRÉNEK ÉS TÄRSAINAK Soraik azt bizonyítják, hogy bármihez nyúlnak, komoly szándékkal teszik. Azt kérdezik, lapunknak a címe miért A Hét és nem egyszerűen Hét. Joggal kérdezhetik, hiszen voltak ilyen lapcímek is: Népszava, Reggel, a köznapi nyelvhasználatban azonban ezekről is így beszéltünk: a Népszavában olvastam, a Reggelben láttam. — Itt tehát a cím előtt már határozott névelőtt használ a nyelv. Tudjuk, hogy a határozott névelő irodalmi alakja az az mutató névmásból lett. Ez a névelőnk tehát hangsúlyát vesztett mutató névmás, de eredeti szerepének bizonyos tulajdonságait máig megtartotta. A határozott névelő megfoghatőbbá teszi a fogalmat, elkülöníti, egydniti és más fogalmaktól megkülönbözteti. Tehát nem henye sallang a határozott névelő; szerepe, funkciója van. Valamikor a szóhoz kapcsolt végződés fejezhette ki nyelvünkben azt, amit ma a névelővel jelölünk; ezt mutatja pl. a melléknév értelmű két és a főnévi értelmű kettő és egyes rokon nyelvi szóalakjaink. Hogy a határozott névelőnek egyénítő, konkretizáló, tehát értelemmódosító szerepe van, kitűnik pl. abból a tilalomból, amely az egyik ház felvonógépének homlokzatáról ezt hirdette: 300 kg-nál többet tilos liften felvinni. így azt mondja a tilalom, hogy semmiféle liften nem szabad az említett súlynál többet szállítani, pedig nyilvánvalóan nem ezt akarta mondani. Ha a liften szó elé odatették volna az a névelőt, akkor a tilalom csupán erre a liftre vonatkozott volna. Ugyanilyen példa az is, ha a kávéház ajtajára kifüggesztik ezt a tilalmat: Kutyát kávéházba bevinni tilos. Ez a tilalom valamennyi kávéházra vonatkozik, ha azonban kiteszszük a kávéház szó elé a határozott névelőt, akkor ez a tilalom csak arra az egy kávéházra vonatkozik. Ezért döntött a szerkesztőség lapunk névelős címe mellett. A névelős kifejezés határozottabbá, megfoghatőbbá teszi a fogalmat, s a megnevezést csupán erre az egy esetre, erre a mi lapunkra vonatkoztatja. Az elárusítóhelyen nem kérhetünk sem Hetet, sem A Hetet, mert a hete- a hét szónak egy másik tőalakja és számot is jelenthet, tehát zavart okozhat. A címszónak változatlanul meg kell maradnia akkor is, mikor a lapot kérjük. Ilyenformán: kérem A Hét legutóbbi számát, vagy A Hét c. lapot. Fogadják üdvözletünket! Haraszthy Pál, H a n dlova: Örülünk, hogy a handlovai bányászok szívesen olvassák lapunkat. Kérésüket figyelembe vettük, s ezentúl rendszeresen közlünk keresztrejtvényt. Háztartási rovatot nem indíthatunk, mivel ez nem tartozik kulturális lapunk olvasóinak érdeklődési körébe. A handlovai bánvászasszonyok és lányok ez irányú kívánságának a „Dolgozó Nő" szerintünk telies mértékben eleget tesz. Baráth Istvánné, Mórahalom (Csongrád megye). Levelét megkaptuk. A megfejtés jó, a jutalomkönyvet elküldtük. HELYREIGAZÍTÁS Hatodik számunk utolsó oldalán helytelen aláírás került a kép alá. A helyes képaláírás: А 1отт'"1 meteorológiai megfigyelőállomás. 10