A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-24 / 8. szám

Bánatos ének A tisztáson felemelt fejjel áll a szarvasbika, nedves kis tűzhányó, füstölög két orrlika. Jég alatt egymáshoz bújnak a pettyes halak, rokokó-díszbe bújt fenyők a szellőnek bólintanak. Fák közé akadt a napsugár fésüfoga, a sűrűség madárfütty-csipkével megzsúfolt hűs palota. Néhol még acélkék árnyakat sóhajt a hó, borzasan kinéz a harkály, mint óvatos barlanglakó. Szakállas kövön ill, nem keres nyúlnyomot a vén szirti sas, a nyugalom gyöngy-tornya égig ér, olyan magas. A föld százezer szépsége hiába törte kezét, hogy nyelvemre lopja az életvágy csodaszerét, kit ver a sors, élve is egykedvű, hideg halott, és engem a sorsom csak nagyritkán simogatott, s míg becézett, addig is medvekarommal végigcsikart, — a kertem nem termett búzát, csak kígyós muhart, a közöny a szívemen általvert, hegyével gerincem bütykébe fúródott kétélű kard. Márt azt hittem, nyugodtan sóhajtva alhatom el, estém a szerelem nem veri fájdalmas fényeivel, s most porba hullt tervem, hogy sajnálnom semmit se kell: széthullt az elébem akasztott sötét lepel, gúnyos vigyorral elémtett téged a kín, — miért nem maradtál bölcsödben, szép jácint halk szirmain ?! — szereped szörnyű s nem segít múltam sok sebe, nem! arcodat csak azért, csak azért látta szemem, hogy elmennem azért is nehéz, rettentő nehéz legyen. Hogy mosolygó száműzött legyek, ábrándom kerékbe tört, mert tudva, hogy te is élsz rajta, újra csak szívemmel cicázó párom, áhított hazám lett ez a föld. A szíved harmatos rózsa s borúm a harmatot róla oly könnyen le tudná rázni, lucsokba, sárba hajolna s szirmait széjjeltipornák kedélyem bivalypatái. De jó, hogy köztünk a tenger, a hidegség száz telet győző hullámzó, nagy óceánja. Szégyellem magam e bús szerelemmel, s e szégyenem minden vad álmot elnyel, mint buta kis halat a nagyétkű bálna. Sokfélék a csöndes alkonyatok, néha sötétkékek, violaszínüek, olykor a hátukon kormos felhók hozzák, szügyükre leszegve nagy bölény fejüket. Van úgy, hogy vakító, kénsárga az égalj, jelleg-hegyláncok közt roppant máglyák égnek, — s gyakran vérlucskos lesz, mintha héja-ölte madárkák kiömlött vére festené meg. Hányszor akarom majd, megpihenve, nézni elmúlás követét, a jó alkonyatot, ó, de a megnyugvást nagy zaj löki félre, téged hoznak elém ibolyás fogatok. Fácánok és pávák legszebb tollaikat babonázott szívvel hullatják elédbe, — de csak látomás lesz, messzi, mint a csillag, üszkös nyomot hagyva simúl rá a lábad a körémterülő este szőnyegére. Szobádban ülsz, a Csendes Dont lassan öledbe ejted, s tűnődsz, mi lesz, ha a rádrótt időt letérdepelted, a messziből zene szűrődik, felédnyúl dallamok csokra, s képzelet gályáján kisiklasz fényes habokra, s már jövőd szigete pálmás partjain lépkedsz, — páfrányok bókolnak csókra fehér kezed-fejéhez, minden feléled, amire ráhull víg pillantásod, fiókát buggyantva kettérepednek a madártojások. Életet gyújtasz s varázs-szablyával halált sújtsz porba, boldog a hajós, kit feléd visz dagadt vitorla. S ha az este vizéből kivillan márványos vállad, a bánatok megszelídülnek s jámboran körülcsodálnak. Puskától megriadt vadludak tefeléd szállnak, viharban eltévedt csikók szavadtól hazatalálnak, végtelen hómezőn alakod nyugtató tábla, könnyedtől egekbe-olvad a hegyek jég-lavinája. •Ha egy messzi iskolában majd Petőfit magyarázod éppen s felragyog az ajkadon a szép sor: „Kis lak áll a nagy Duna mentében", vagy talán, ha kedvencedet, Tóth Árpádot olvasgatod csöndben, lelkedben az én kis emlékem is feltűnik a rímvirág-özönben. De csupán úgy, mint az árva pejló, ha gazdája bús időbe foszlott, s szeretettel hozzá nem beszél már, — nyerge üres s gyászpántlika módján lóg róla a földig érő fékszár. VERES JÁNOS Alkonyat A torony íves hónalja alatt megbútt a koratéli alkonyat. Egy óra múlva halkan kioson, s alszik a tér és alszik a torony. Babos László Felhívjuk az énekkar-vezetők, tanítók és az érdeklődők figyelmét, hogy а Szlovákia Népművészeti Házának kiadásában a következő műsoranyag jelent meg énekkarok részére: Viczay Pál: Műsortanácsadó az énekkarok részére (590 mű ismertetése) Szíjjártó Jenő: Esti hangulat Zsérén (népdalszvit vegyeskarra) Rajter Lajos: Három népdal gyermekkarra Németh Samorinszky István: Két műdal vegyeskarra: a) Világoskék a csillagos éjszaka . (Petőfi) b) Fényes csillag (Gyurcsó) Szíjjártó Jenő: Három katonanóta — vegyeskarra Rajter Lajos: öt Zobor-vidéki népdal — vegyeskarra Erdős Dezső: Úttörő dal — kétszólamú gyermekkarra zongorakísérettel. A közeljövőben megjelenik: Ág-Szíjjártó: 100 szlovákiai magyar népdal — egyszólamú gyűjtemény. A darabok megrendelhetők: Slovensky dom fudovej umeleckej tvorivosti, Bratislava, Stalinovo nám. 38. IV. hudobné odd. 11