A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 2. szám

Uncle Sam jó szíve Köztársaságunk népmo Nemrégiben Bécsben járt Nixon úr, az USA alelnöke. A nyugati polgári sajtó nem győzte eleget hangsúlyozni, hogy Nixon úr látogatásával hozzá akar járulni „a magyar menekültek problémájának megoldásához." És a hír hitelessége kedvéért mindjárt hozzá is tette: Nixon úr repülőgépén 8000 kg inzulint hozott, ezenkívül pedig 450 000 dollárra szóló csekket adott át az illetékeseknek. Ez pedig szép summa, ha mindjárt csak néhány dollár is jut egy menekültre ... A „szabadságharcosok" sorsa miatt kesergő bécsi rádió tehát mégsem talált süket fülekre — mondhatná az ártatlan olvasó. Mondhatná, ha Nixonék „nemes felbuzdulása" mögött nem volnának nagyon is alacsony átlátszó érdekek. Egyébként éppen ehhez az amerikai alelnökhöz a legkevésbé sem illik a jótékonykodás! buzgalom. Főleg pedig visszataszítóan hat, mikor holmi szabadságszerető lovag szerepében tetszeleg. Mert Csang Kaj-sek és Szingman Ree züllött, sötét rezsimjének aligha van erősebb támasza, mint Nixon, aki odahaza az amerikaellenes tevékenység kivizsgálására létesített bizottság vezetőjeként fejtett ki annak idején dicstelen munkát. Ugyancsak lázasan fáradozott azon, hogy meghiúsítsa az indokínai béke helyreállítását. Mindezen túl esküdt ellensége a szakszervezeteknek s e tekintetben Taft-Hartleyék előtt sem kell szégyenkeznie. Ilyen előzmények után biztosra vehetjük, hogy Nixon urat vajmi kevéssé érdekli a menekültek emberi sorsa. Hiszen nem lát bennük egyebet, mint szerencsétlen prédát, olcsó szolgahadat, bányák és ültetvények leendő rabszolgáit. Emellett persze útjánál két fő szempont vezérelte: miképpen lehetne a menekült-emberanyagot legalább is részben az ellenforradalom szolgálatába állítani, miképpen lehetne a reakció Magyarországon rekedt maradványait „tettekre sarkallni". És ezért, nemde, már érdemes Bécsbe repülni... Szirt Angol-amerikai ellentétek a polgári sajtó tükrében Az amerikai gyarmatosítók azon törekvése, hogy a francia és angol imperialistákat sikertelen, szerencsétlen szuezi háborús próbálkozásuk után kiszorítsák a Közel-Keletről, komoly válságot idézett elő az Észak-atlanti Szövetségben. Végre is a Közel-Kelet elvesztése halálos sebet ejtene az angol és francia imperializmuson. A dús hasznot hajtó kőolajforrásokat semmi sem pótolhatná. Súlyosan érintené Anglia és Franciaország nagytőkéseit a Közel-Kelet piacának elvesztése is. A „New York Herald Tribune" с. lap nem titkolja, hogya nyugati szövetség mint az úgynevezett szabad világ alapja válságos napokat él át. A „New York Herald Tribune" hasábjain az Alsoptestvérek a válság további kiélesedését jelzik és megjegyzik, hogy az Egyesült Államok semmiképpen sem akarják az angolokat az irányban támogatni, hogy a kuwaiti és más golf parti kőolaj-gazdagságukat, ha kell, nyers katonai erővel is megtartsák. „Az ilyesmi újabb agresszió volna, ami még nagyobb vihart váltana ki, mint a Szuezi-csatorna ellen intézett támadás." Az Alsop testvérek kertelés nélkül beismerik, hogy az Egyesült Államok a Közép-Keletre mennek, „hogy kitöltsék a kevésbé szerencsés szövetségeseik által nyitva hagyott űrt." Majd a továbbiakban hozzáfűzik: Ha az angolok valamennyi Közép-Keleti kőolaj -forrásaikat elvesztenék, úgy ez Angliára nézve évi 1 milliárd do'

1,árt jelentene. A már megrendült angol fizetési A Csehszlovák Köztársaság Állami Statisztikai Hivatala hosszú évek után most hozta először nyilvánosságra az ország statisztikai adatait. Jóleső érzéssel forgatjuk a nagy érdeklődésre számot tartó, közhasznú kis füzetet. Társadalmi, gazdasági, valamint szociális és kulturális életünk alakulásának legfontosabb számait tartalmazza az elmúlt évekről. E kis ismertetés nem tart igényt a tájékoztatás teljességére és csak a legérdekesebb népmozgalmi adatokat szeretné kiragadni. Véleményünk szerint helyes, hogy összehasonlítási bázisként az 193/ és 1948-as éveket veszik alapul. Die retes, hogy a közzétett anyag magá foglalja a legfrissebb, az 1955-ös, 1956 első félévének adatait is, jóllt ezek még nem végleges!"feupán ele tes jelentések. Emeli értékét, hogy általános népmozgalmi részen b részletesen tájékoztat a belső néprr galom, vagyis külön a cseh került és külön Szlovákia adatairól. A kis füzet rendkívül érdekes ké fest a lakosság számáról, a házassác válások, születések és halálozások < kulásáról: A lakosság száma az egész országban Szlovákia területéi 1957 január elsején 1948 január elsején 1955 január elsején 1956 június havában 14 412 209 12 265 431 13 023 596 13 212 512 3 531 598 3 425 144 3 694 560 3 778 894 A házasságkötések száma az egész országban Szlovákia területér 1937-ben 1948-ban 1953-ban 1955-ben 120 130 131 610 98 804 102 763 26 821 35 766 28 495 31 619 Az 1955-ös év 7,9 ezreléke 1956 jú- ezreléke 1956 júniusában 7,3 ezreié niusában 8,7 ezrelékre emelkedett, csökkent. Szlovákiában viszont az 1955-ös év 8,5 A válások alakulása az egész országban Szlovákia területé 1937-ben 1948-ban 1953-ban 1955-ben 8 089 11 978 11 414 13 683 821 1144 1517 1493 Százezer lakos közül 1955-ben köztársaságunkban 104,5, Szlovákiában 40,1 lakos vált el. Sajnos, a válások száma még mindig emelkedő irányzatot mutat. A statisztikai adatok magyarázói szerint az átlagos házasodási kornak kellene magasabbnak lenni. Nem kétséges, hogy a lakáskérdés jobb megoldása szintén csökkentené a vi sok számát. Az élvsszül te rlakulős A házasságkötések száma befoly sal van a születések alakulására, kintettel arra, hogy a csecsemőknek mérleg természetesen nem birná ki ezt a további feszültséget. A kőolaj-források elvesztése Angliát csődbe kergetné, aminek azután az vol-' na a következménye, hogy Angliának meg kellene szüntetni az Észak-Atlanti szövetségben vállalt és más stratégiai jellegű kötelezettségeit. Anglia elvesztené nagyhatalmi pozícióját. íme így látják a „New York Herald Tribune" című amerikai világlap hírmagyarázói Anglia lehetőségeit. Nem véletlen tehát, hogy a londoni „Daily Express" Stanley Evans képviselőre hivatkozik, aki azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy elárulták Angliát, és hogy az amerikai külügyminisztérium („State Departement") lényegében a legnagyobb amerikai naftatársaságok fiókja. A párizsi „Figaro" keserűenállapítja meg, hogy az amerikai kormány bizonyos kérdésekben elfoglalt ellenséges magatartása Franciaországban elkeseredést szült. Ha a fejlődés ebben az irányban folyna, úgy ez veszélyeztethetné a francia-amerikai kapcsolatok jövőjét — írja a „Figaro". Hasonló hangot üt meg az „Aurore" című jobboldali lap is, amely hangsúlyozza, hogy Eisenhower elnök súlyos ütést mért az Észak-Atlanti szolidaritásra. Mindez azt mutatja, hogy a nafta robbanó energiájával szemben vajmi keveset ér még az Észak-atlanti Szövetségen épült összetartás is ... S. J. Krokoé tott Ma lyeztetett miatt a f zia is. Egyiptom rús kalar ledtetni, mas árat ország f: el akarté nép figy« leni gyali borúról, felelőtlen/ a francié szüntelen nagyobb többszází f elf egy ve